Gaboard szava, szíve, szája...

Nehezen tudom elhagyni a gyári környezetet, mivel ez a hétköznapjaim színtere! Feleségem kollegái kértek fel egy verselésre és nekik írtam egy kicsit szakmaian vicces szöveget.

Laborfalva

Egy messzi-messzi galaxisban, a legnagyobb olajipari praxisban

Egy kémiai szinapszis, amibe te adsz és kapsz is

Talán, csak aromás gőzöket, amiket pár csinos hölgy főzöget

De lehet, hogy megismersz egy telefon és Lims mögötti világot

Ahol az üzemi mintád megint egy határérétékből kihágott

Ahol reggelente álmos szemmel gyűlik a szorgos éji nő had

Ahol a családregények levetített mennyisége a heti egy évad

Ha beszólsz az amónia szaga nem oly szúros, mint a sok női tekintet

Ha valami történik, akkor tuti hamar mindenki a folyósóra tekinget

Pipettákból titrálva, PH mérést kivárva,

Kapsz a fejedre barackot, ha jól méred be a palackot

Jelmezük akár az orvosoké, bár a gumikesztyűvel nem pont oda nyúlnak

De a fecskendővel az üvegcsébe sokkal pontosabban szúrnak

Az ivararány igen jó, legalábbis annak a pár szerencsésnek

Ki férfiként helyet kapott, vagy sofőröként, pláne ha nem sokat késnek

Mert e népes nőállomány, mint az időzített bomba

Konfiktusnál visszaszámol, és máris borítja romba

Akár a szervezetet, vagy az egész emeletet

Amit, majd jól megemleget, aki rosszul kezeli a hideget vagy a meleget!

Kifejlett integrált wireless komunikációs centert üzemeltetnek, a konyhában

Pillanatok alatt letölthető, kinek hol dolgozik a férje, meg mit vettek a város legújabb boltjában

A tudásmenedzsment a legfontosabb célkizűtés és ebben mindenki részt vesz

Hogy a mézeskalács összetétel nagyon nem mindegy, meg, hogy nem szárad ki a rétes

De, ami módfelett kiemelendő dolog, hogy amíg a mintázások lépten-nyomon születnek

E népes falu leányai hírét sem ismerik a szünetnek,

Annyira forr a kezük alatt a munka, hogy a rezsót is csak hűteni használják

Aki ennek ellen szegül azt azonnal kasztrálják

Nem is tűrik a kritikát, hogyan is tehenék

Nincs a finomítóban sehol ennyi tehetség

Remélem sikerült a lényeget kitárnom eléd

Beláthatod, hogy laborosból sosem lehet elég

Nem először nyúltam József Attila költeményhez, és bár remélem nem okoztam nagy törést, de megint újragondoltam egyet! Nem mintha bármi kivetni valóm lenne az eredetivel, sőt inkább egyre jobban lenyűgöz a világa. Mégis mindig találok egy két olyan hangulatot, amibe egy üzenetet könnyen bele tudok csomagolni! Most az Óh, szív! nyugodj! című vers első két versszaka közé képzeltem bele egy betétet és pár képet! Köszönet a költőnek és egyben elnézést is kérek, hogy merem venni a bátorságot ezekhez a transzformációkhoz!

Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég, 
Kemény a menny és vándor a vidék, 
Halkul a hó, megáll az elmenő, 
Lehellete a lobbant keszkenő. 

Megtévedt ország s emberek hada

Nem értik jól a szót úgy mennek haza

Kiszámítatlan minden földi pillanat

Alkonyba burkolt borús pirkadat

Kérdőn egy gyermek felnéz, feltekint

Itthon tanultam, miért éljek odakint

Családok szakadnak újfent szerteszét

Alig feledve az elmúlt rendszerét

Zilált a lélek, zajos a torzult utcakép

Nem látjuk egymást, ha tekintet odaér

Érdek hamis, gyakori téves megvetés

Ember tiporta, lét a szenvedés

Ki tudna nyitni ajtót a mély bánaton

Fényt lobbantani a bányajáraton

Belopni a csöpp reményt a nap alá

Elűzni végleg a nincstelen halált

Találj magadra, ébredj vágyó öntudat

Láss és érezz, talád meg az utad

Ne teljen el többé már várón életed

Sorsodért nyúljon végre két kezed

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon 
Helyezkedik a csontozott uton; 
Kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, 
Zúzódik, zizzen, izzad és buzog. 

Az OB üzenetei és a nagy horderejű érzéséi nyomán tudtam, hogy belőlem is ki fog szakadni előbb utóbb egy gondolati vonal! Hát ez lett belőle...

Versiás

Olyan 87 körül egy apostol már hírül adta világnak eljövetelét.

Ő küldte szét a földön követét, hogy minden gondolkodó láthassa a jelét és várja azt a napot, mikor átérzi mit is kapott valójában nemzete nyelvezetében, ami önmagában is oly erős, mint a ritmus a zenében.

Már vagy 2006-ot írtak mikor végre megszületett.

Nem tudom, hogy volt képes túlélni az emberiség ezt a szünetet, de ekkor már néhányan pontosan tudták, hogy nemsokára igen más hangjegyeket rajzolnak a kották.

Táguló univerzumunk újabb bugyra lépett frigyre a szóval.

Szóval innentől cseperedett, olyan volt az elején, mint minden gyerek.

Elkezdett járni, de még csak itt-ott szólalt meg!

Volt, akinek minden kis gagyarászása fontos volt máris, míg páran mosolyogva legyintettek, mi ez a néhány összefűzött frázis.

De aztán gyorsultak az események, és ő is bőven iskolássá érett, felfedezte tanárait, tisztelve az ősöket, feleltették, értelmezték jó sokat!

Ahogy az édesded korszaknak vége lett, egyre több barát kerekedett köré. Meg pár antipátiában élő a pátriánkban, pártirányba lépő gyökér.

De a szertelen esteket megtöltő, még messze nem ezreket elöntő erő, nem látszott, nem jött még elő!

Ám amire nem számított senki, hogy kisugárzása nem csupán ennyi.

Mind ki hallotta, értette, elkezdte magáévá tenni minden szavát és kalap kabát, megfertőzte az egész hazát!

A himlő bárányos bársonyosságával ütötte fel fejét a szépen szedett szavak színre villanása, s ment szerteszét.

Így Pest után, jött Pécs, ami egy eszmény, vele Veszprém a csodakehely, benne csillog Szombathely, Szeged, Miskolc, Győr és Eger, és az egész szövegem átszabta, hogy beférjen Százhalombatta!

S fordultak mind egy irányba, a szavak megváltójának igaz varázslatára!

Követői nem bárgyú népek, gondolkodók, gazdagok, szegények!

Akik látták, hogy képes gyógyítani a vakságot, talpra állítani a tv előtt megbénultakat, és elűzni az álságot, kivilágítani a tévutakat!

Nem kellet sok idő, hogy kiderüljön minden tér szűkre szabott, ha hangja útra kél.

Előbújt a földmélyi menedékből, magához hívta híveit a megyékből és bemutatta erejét.

Azt mondta itt vagyok, ha láttok, hallotok a tietek vagyok!

Mint mikor az ősi hegycsúcsok megrázzák ormaikat, s alá robajló lavina tenger önti el a koloárok öbleit, úgy szakadtak fel a mélyből a követők százai!

De velük együtt felkavarodott a sár is sajnos, mert ami őszinte és jó, az egy másik világ számára baljós!

Így könnyezve szállt csatába pár tanítvány, védve a tiszta szándék útját, és ropogtak az éterbe szórt szó kartácsok és patrióta rímkéták!

De a közhely itt is jól teljesít, ami nem öl meg, az erősít!

Áttörte a határokat, szóba hívta a tündéket és hobbitokat.

Nem telt el hét, hogy ne hallottunk volna felőle, így kapott egy év alatt hihetetlen erőre!

Majd eljött a napja, mikor megjelent újra a nagy tömegnek, bemutatta ezer arcát, hogy lerázzon magáról minden ráaggatott bárcát.

Láttuk, ahogy beszólt annak, aki ostobán pusmog, és egy teátrum népét, ki egyetértve pislog.

Láttuk, ahogy szembenéz a külsőséggel, meg, ahogy a történelem rémségeit idézte arctakaró kézzel.

Láttuk, ahogy nem hitt a bőrszínű másságnak, ahogy hadat üzent az őt szapuló gyávaságnak.

Megrengette a virtuális világ tollforgató mémjeit, nem győztük felfogni, ahogy a hatása mindenkit bekerít!

Meghozta a megváltást, itt van a kezünkben!

De nem akarok arra ébredni egy napon, hogy pont azt a hírt kapom, az olajfák hegyén vagy ebben a nagy Getsemáné-kertben, hogy a sok árulója felülkerekedett.

Nem akarom azt látni, hogy hite vesztve, a küldetését elengedve a szavak és a gondolkodás máglyáján megégettetett.

Lássuk át a fontosságát, hirdessük tovább küldetését, hogy mindenki megértse:

Ha a slam a mi messiásunk, nem engedjük, hogy bárki csak úgy megfeszítse!

Pár barátommal életrehívtunk egy küldetést! A Slam üzenete több annál, hogy csak klubesteken olvassunk fel egymásnak. Kimentünk az utcára egy mobilhangosítással és szövegeinkkel megszólítottuk az utca népét!

Zseniális élmény volt! Hirtelen rengeteg ismerősnek akadt dolga a Deák téren és a meg-megálló emberek részéről is pozitív volt a fogadtatás. Majd 75 percig tartott a kis hirtelen performansz és utána igen meglepő beszélgetések találtak meg minket, az élet értelméről, a verselésről.

Az első ilyen alkalomra készült egy team slam szöveg, amit egy előre megalkotott tematika alapján, pár nap alatt megírtunk és próba nélkül adtunk elő. Nem ez volt az utolsó ilyen nyílvános akciónk;)

Köszönet érte: Bokor Krisztiánnak, Belányi Öcsinek és Csősz Gergőnek!

Az utca

Gábor

Ébred az világ, bár aludna tovább

Életek játéka, mint tucatnyi zsinóros szürke báb

Paravánjuk maga az utca

Sorsuk zsákjában feszül világ összes ócska cucca

Jártunkban keltünkben

Jellemeik sztereotíp sablonja villog a szemünkben

Gergő

Hát ő ott? A jóllakott tizenéves,

Kinek már most az egyetlen ingere,

Hogy mikor jön végre az új iPhone, és

Ne legyen McFreezes a Hilfigere?

Ő vajon milyen világba nő bele?

És ha tehetném, cserélnék-e vele?

Gábor

Suliba be? Hát mondd az minek te?

Tekerek egyet és a fehér is fekete

Nem hallgatom sokáig itt az edukációs vakert

Néhány év és beveszem a bizniszbe a fatert

Addig meg toljuk a lógást simán okosba

Spanom vagy bevédlek, ne legyél már befosva

Öcsi

"Tee, figyuu, most micsi? Úgy uncsizom.

Kár, hogy a pénztárcádon nincs izom.

Simán eltartana egyedül... nélküled!"

Ezeket te is hallod, ha van két füled,

Sőt, látod is őket, ha leszeded a márkát.

Mondj el nekik egy mese-mese-mátkát!

Krisztián

Hajnal kettő, betonházak, ha baj van,

Jön a mentő, mert lebombáztak.

Másnap suliba húznád a lábad,

lyukas cipő, a nagyujjad lázad.

Ha telepi a lakcímkártyád, tudod, hova menj anyagé,

Biztos ez, mint kamu nike-nak az orczy tér az anyaméh.

Öcsi

Az ott olyan, mint egy óvodás, amelyik jóllakott.

Várja a bársonyszék, a kétharmad, a Parlament.

Akkor is hazudik, ha azt mondja épp, "Jó napot!".

Nem érdekli, hogy az ország már gallyra ment.

Kíváncsi vagyok, hogy összesen hány hónapot

Kap majd, amelyik a komondor helyett egy nőt falra kent.

Gergő

Ott siet, ott siet a kapzsi vendéglős,

Város hiénája, vállalkozók gyöngye!

Rabszolgatartásból lett a zsebe tömve,

Hisz’ bér nincs, jatt meg minimál, vagy fordítva.

Persze a számlát látván futnál ordítva,

De az utad nagydarab ukrán állja el…

Krisztián

Hopp, itt a forma vakmeleg, segge alatt X6,

Sose tudja, milyen lehet, ha munkában izzad,

fuxa súlya húzza, egybenyaka gerenda,

nonfis tetkó páncél védi, meg a farzsebben a Beretta.

Nyakban a cápagallér, ráírva, hogy Hilfiger.

Pörgő BMW kulcs mellé még egy szilikon MILF, mi kell.

Gábor

A családi vállalkozás, összes rokon pénze befolyt

Naponta feltűnő adók száma szinte megfojt

15 ember az 15 család és számtalan értékes élet,

Ha elbukok 15 asztalon nem lesz holnaptól már étel

Befizetem az áfát arról, amit ki sem fizetnek

Ha elcsalom árulója leszek saját belső hitemnek

Krisztián

Hajnal fél hat, nyitás, külvárosi latyak lét.

Kisbolti arcok gyűlnek reggeli felesre.

A péksütik iskolások táskájában hűlnek.

12 óra szürkeség, a tegnap is mindegy,

A holnap is felesleg. Monoton műszak,

A napfény csak mese, bolti eladónak

A kassza lesz a hitvese

Gábor

Ügynök, mint a filmekben, öltöny, mosoly, kiállás

Az üzlet ingyen része persze a tárgyalási kiszállás

Mutass csodát akkor is, ha a helyzeted hulladék

Csak egy remény van a túlélésre, azt úgy hívják jutalék

Sztár lehetsz a workshopokon, lehet meg is tapsolnak

De ha nem jön be az ígért kötés simán el is tanácsolnak

Öcsi

Megáll a pirosnál egy fehér, szürkemunkásokkal teli Transporter.

Összesen nem kapnak annyit, mint a Balogh, aki asszonyt ver.

Többet szopnak, mint egy prosti, de az órabérük egy nullával kevesebb.

Ők mégis nyomják vakulásig. Ha van meló, egyik sem kesereg.

Gergő

Hová, hová ily kopottan, Családapa, ó mondd!

Homlokod vad ránchegysége, szemed lövészárka,

Hátad púpja, mi tagadás, nem túl sok jót sejtet.

Az irodában szörnyű, a főnök meg bunkó volt.

Ha lenne más lehetőség, felmondanál már ma;

És otthon a családdal is ugyanez a helyzet.

Gábor

Flórián tér hűvös sarka, késői az ébredés

Ha álmod szebb volt most már tudod nem volt más csak tévedés

Tegnap esti aprópénzből telett egy reggeli kávéra

De a tablettásbor íze miatt nincs meg a tegnap csak kb-ra

Elindulni kedved nincsen, de tudod a puszta léted is tilos

A hideg kőtől merev a tested, arcod a sorsod miatt piros

Öcsi

Jézus elkergette, a kormány kitiltotta,

Én pedig tisztán látom innen,

Hogy mű a szenvedése, mint a doboz előtte,

Hogy átverje azokat, akik aprópénzzel tömnék be

Lelkiismeretük vég nélkül táguló fekete lyukait.

Krisztián

Mint Forma 1-ben a zászló, leng kezében a fedél nélkül,

Bentleyből egy cigicsikk repül, és várja megvetés,

Talán lesz ma is flamó, ha a forgalom felélénkül,

Benzingőzzel táplált tüdőrák, üszkös napok, nem kevés.

Egy Suzuki hátuljából egy kissrác visszanéz.

Tovadzsaló remény is ritka, mint a tiszta kéz.

Gergő

Öltözete kosz és gyolcs, otthona karton.

Már a térre se jön, lent fekszik a parton.

Nem érdekli, hogy már nem szabad híd alatt,

Se jelen, se jövő, csak a múltja maradt:

Elvált feleség, elvett lakás, elvetett elvek,

Rég kihunyt életösztön, lassan leálló szervek.

Krisztián

Ki ez a forma, fülén festék,

Mesélnek róla freskók, meg betépett esték,

Látványosan leszarja, ha van dresscode.

Titkon piktor, kaleidoszkóp szemüvege szürreál,

Valóságtól messze, mint Makótól Montreal,

Lakhelye műterem, mint a Nyúl ürege,

Valóságot képen képzi, amerre csak fű terem.

Gábor

 Sétálóutca, sétáló bevétel

Jó kezű grafikus ma nem kérkedik a nevével

Kedvében jár az alkalmi műértőnek

Anyagi okokból próbál lenni megértőnek

Álmában ő is kedvére alkotott, mint a Picasso

Valójában karikáit túrázva húzza, mint egy igásló

Öcsi

Igazítani az igazságon igen jó lenne végre,

Hogy ne csak a bulvár kerüljön pennavégre,

De az embernek a kenyér mellé csak cirkusz kell.

Sajnálom, való világ dicsősége, de nálunk így múlsz el...

Gergő

S mint szárnyaszegett költő állok én itt,

A forgatag közepén, torkomat csönd fojtogatja.

Méghogy ez a világ szép! Mekkora tévhit!

Unott közöny, riadt agresszió ül a szemeken.

Hiába „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem”

Kár ide jó szó, mint pornócastingra alsógatya

Az van, hogy nem kerültem be az OB döntőjébe! Sok oka lehet ennek. Talán, hogy a legerősebb mezőnybe kerültem, vagy hogy mikro környezetem sugározta sikerem már komolyabb szinten nem is olyan erős? Mindenképpen sokat pörgött az agyamban az utóértékelés. Pláne, hogy az egész slam világ mérlegre pakolása ilyen éles tét helyzetben nem is igazán méltó e műfajhoz.

Forrongás

Slam evolúcióm elérte, hogy a szavak egy kondérban forrtyognak.

Alkotó elemeik arányának beállítása mentén, több ízes variációt kóstolhatok meg alkalomról alkalomra, s az alkaromra csapódó gőz, győzködőn próbálja befolyásolni ritmusát a keverésnek. Mert néha kevésnek érzek egy-két belőlem érkező fűszert vagy magvat, ami megvetően megvertté tesz egy tesztet.

Van, hogy a vágy és az idő szűkössége szül közösséget a gyors megalkuvással és ez van hatással az ízre. Mert kész kell lenni tízre!

Néha azt nem tudom eldönteni, mit is főzzek, hogy a formája legyen olyan, mint a gerince az őznek, vagy az állaga legyen maga az üzenete záloga?

Ötletem van tenger, inger kérdése csak, hogy lesz-e rá éhes hallgató, hogy jóleső csámcsogása lesz-e számomra is hallható, vagy baráti altató elismerés száma lesz nem is kevés.

Mert van kinek elég a zsíros kenyérevés!

Bennem feszül ezer recept és tudatlan vágy, ami konyháért kiállt, de van, hogy a kínált lehetőség erejét nem látom át, és választom a fát az erdő helyett.

Álmodón képzelek a fejemre kukta Süveget, ami Simon illeszkedik a képbe, mint a konyhám közepén egy kicsi lámPion.

Egyik kezemben csodás formájú Kupa a másikban egy üvegnyI diana és körülöttem fűszerként még számtalan slamsó, amitől az elérhető ízek variációja Tengler.

Hol törhet itt elő az a tinktúra, ami belőlem folyik bele ebbe a tészta folyamba?

Tudok-e olyan keserédes lenni, hogy azt érezd, mikor ízleled - hogy bár a cukorfolyamból jöttem - mégsem vagyok negédes!

Mert tűzbe vetem az összes fakanalam, ha nem látod, mennyire nem jön be a menzaevő falka nálam.

Muszáj civilben felvennem az uniformist, hogy legyen időm-lehetőségem bejutni a konyhába.

De amit készítek, abban a világban nektek is érznetek kell, hogy nem mozgom hiába! Ha nem megy még át, majd olvasok pár szakácskönyvet, talán úgy könnyebb.

De semmiképp nem leszek görnyedt, kényszeres visszeres kezű libatollforgató exhibicionista konyhatündér, hiába a sok csillogó rézkondér!

Nem kell nekem a világra szóló elsőség egy lecsó versenyen, de ha ízlik, nézz rám, hogy tudjam, és hogy magabiztosabban mondjam.

Mert bárhogy is rangsorolják az elkészült ételeket az, hogy másoknak mi jön be az tőlem függetlenül is pusztán csak ízlés dolga, még akkor is, ha láttunk olyat ahol nekünk igazolást nyert volna a papírforma.

Mert a fűszereink aromája és annak végtelen világi összessége ad értelmet ennek a transzkontinentális konyhának, ahol nem csak a konyhafőnök ajánlatát fogyasztják boldogan a vendégek!

 Tehát, bárhol élvezed e csodavilág termékét, akár fesztiválokon vagy egy kocsmában, hatszázfős teátrumban, netán az útszélén néhány ízes junk fordulat szaftjában, mindig akard a lényegét, velejét, csontját, ízleld hozzá, ahogy a fűszer a köretet csodássá teszi.

S aki ezt így eszi, az feltétlen a fő feltét értékének felét visszasugározza az alkotóba,néha belém néha pedig beléd!

Az idő pörög és betöltöttem a 40-et, amit csak számokban érzek! De azt gondolom, pár mondatot megérdemel ez a néhány eltelt év!

Eddig...

Számvetés, mint vers-szervező elv néhány magyar műben,

1992-ben volt érettségi tétel és felette igen sokat ültem

Mire megírtam azt, amiről akkor csak hittem, hogy értem

Fel sem fogtam, hogy életem ifjúkorának jórészét már le is éltem

Hisz az események csak pörögtek körülöttem

Az időt többnyire, valahogy koordinálatlanul, de el-elütöttem

Mégis tengernyi jó történt, éltem színes élményfellegben

Amiben sok sport és lovaglás volt vagy épp pörögtem a fejemen

De kb. innen lehet datálni, hogy kezdtem magamra találni, főleg, mikor lekerültem Pécsre

Kinyílt a világ és ez jó volt egy szabad kezdésre

Eztán a munka lett a fő vonal, mert az ugye olyan elegáns

Mégis bárkihez próbáltam igazodni, kiderült, hogy deviáns

Ami vagyok, és ami nekem ragyog, az hozzám beszél, de máshoz csak gagyog

S innentől ez lett az én világom, hogy minden, ami van az életben, azt egy kicsit másképp látom! Ebből már nyilván adódott, hogy nem lesz mindig álom, ha az utamat vágyaim szerint járom.

Aztán voltam ügynök, ki jutalékért talpalt, de az unalmas irányba sosem vitt az aszfalt

Voltam vizek tisztaságának csövekkel való varázslója, és pocakos ostoba főnök butaságának árulója. Voltam vállalkozó 20 éves fejjel, de kiderült ez a Kánaán sem folyik mézzel meg tejjel.

 Voltam az ki, meghasonlottan tekerte a kerekét egy nagy üzemi szerelvénynek, és be kell látni, hogy igazából ez később csak a szerencsém lett.

Mert voltam aztán olyan munkarendben, amibe én voltam épp a bele illő illető és annyit voltam a deszkámmal a havon ekkor, hogy az már nem volt teljesen hihető.

És voltam újra diák, miközben fiatal házasságom temettem, és átdolgozott életem jussát józanésszel mentettem.

Voltam elszánt extrém sport arc, a partyk bulik színes logója, akinek ekkortájt igen népszerű volt a szövege, meg a lógója - mivel nem sokat lógott.

De ennek is divatja múlt legott, s mire a suli a sok küzdés után kivetett magából.

Voltam újra eltökélt férjelölt, akit semmi többé nem gátol.

S Ő mellette most már lehettem olyan, aki leszek bármi is lesz,

Egy definiálhatatlan Jazz zenébe oltott house hip-hop rock menüett

Lehettem ilyen, mikor 20 évig a deszkám alatt ropogott a hó, mikor akkorát estem, hogy azt hittem, én vagyok a télapó

Lehetem ilyen, mikor a kábel pályák, a motorcsónakok rángattak a vízen s víz felett.

Mikor a fejemben a temérdek ötlet csörlők hátán repített,

Lehettem ilyen, mikor a bongóm pergett a kezem alatt, mikor az apámtól kapott 10 akkordtól szólalt meg a tábortűzi lant.

És hogy mi leszek még?

Hát jó szülő hisz ezt már 8 éve gyakorlom, hogy ez legyen az életben lefogott legtisztább két tündéri akkordom!

Meg hát leszek őszinte és egyenes, mert ezzel e világban továbbra is deviáns maradok.

És leszek nyitott szemű szőnyegalja slam lázadó, mert ebben mostanában egész jól haladok!

Leszek olyan, amilyennek eddig megismertél, nem számíthatsz semmi másra

Ti formáltatok ilyenné, utalok itt a sok szeretetre, meg az élet hozta néhány gáncsra

És leszek olyan, mint akinek 35 éves korában megjött az esze, és azóta tudatában vagyok mindennek, amit gondolok, átélek vagy teszek

És leszek holnaptól egy olyan fiatal negyvenes, aki az elmúlt 4 évtizeddel felvértezve lesz harcra kész fegyveres

És leszek egy olyan központi kisugárzás, ami veled van és támogat

És leszek egy olyan férj, apa és barát, aki segít, ha te is el akarod érni az álmodat

Úgy, mint én!

A nagylányom idén is nevezett az iskolai versmondó versenyre és teljes tertmészetességgel jelentette be, hogy ő apa versét mondja! Így nekiláttam teljesíteni a feladatot. Ismét ráébredtem, hogy gyerekeknek a legnehezebb verset írni!

A városunk

Duna partján csendes város

Érddel s Ercsivel határos

Három kémény égre mutat

Könnyen találsz ide utat

Estefelé, mint csillagözön

A gyár fénye is reád köszön

Sok iskola még több gyerek

Házak között játszóterek

Domb tetején száz a halom

Régi időkről szól a dalom

Török mondta anno, batta

Mikor a lovait itt itatta

Ókorban, mint római fürdő

Ma főterén szökőkút erdő

Éveken át mindig szépült

Igen sokszor újjá épült

Sportok, tánc és fesztivál

sok-sok élmény megtalál

Rá mi csak úgy gondolunk

Százhalombatta otthonunk

Itt egy az idei OB és most nem lehetett bekerülni egyenes ágon, ha nyertél valahol, hanem selejtezők lesznek! Mégpedig 150 indulóval, ahol a 25 fős csoportonként 4-en jutnak be a döntőbe! Nyilván egy igen erős csoportba kerültem. Dehát ez van! Úgyis csak azt tudom írni, ami bennem van, mindegy mi a tét! Ez a téma pedig már igen rég tekereg a fejemben! Az egyetlen bajom, hogy a teljes és nekem igazán kerek szöveg nem fér bele a 3 percbe, így sajnos a dőlt betűs részeket a selejtezőn biztosan nem tudom elmondani! Ettől függetlenűl reméljük a legjobbakat:)!

Mozi montázs

Szeretném, ha végre megborulna a tér idő kontínum és minden földi lény agyában, a vele született fluxus kondenzátor generálna egy szinematikus valóságot a jelenlegi helyett, s vadul, mint Emmett Braun meg a Delorien, éreznénk, hogy a jó az ilyen!

Ráébrednénk, hogy a föld banánalakú, és igazi mozitűz gyúlna bennünk kovakő és öngyújtó nélkül. Bámulatos hol tart már a tudomány!

Ha elmúlt a gyíkká változásunk minden nyoma, megalakíthatnánk azt az anarchoszinemalista közönséget, akik felett minden héten más premier gyakorolná a hatalmat!

Mert ebben a dimenzióban más a rendszer, itt még az adódat is befizetheted egy dedikált dobverővel egyszer, mert mindenki tudja, hogy senkiháziaké a popszakma, és a balkezes fender sztratokasztert is eldobod, ha lógsz az ablakba. És ez még simán Fair!

Ha rákérdezne valaki, hogy a mi a neved zsidó? Lehetne az a válasz, hogy Blájen, vagy inkább az, hogy Woody! Ellenben az cikázik a fejemben, hogy be kéne dobni valami kaját, és ő azonnal visszakérdez:                  Enni hol? 

Apa görcsbe szorult vakbele vagyok, ha kilyukadok, kiömlik minden, ami szivemet nyomja!

Hogy nem a munkád vagy, nem is bankbetéted, nem a kocsid, és nem a tárcád tartalma!

Nem ezekért vagy a földön, nem ezekért szállt harcba lent klubban Tyler Durdent (Dördön).

Nem azért, hogy a szilikon csajod az ékszerbolt elött rágja a füled, pedig százszor mondtad neki, hogy van már egy csomó karika az ujjadon DLÁÁGASZÁGOM!

Úgyis csak az a válasz:

Jó apu csak kell még egy, tudod az az egy gyűrű mind felet, ne legyél olyan SZARu-mán!

A karcolt seb a homlokon sem űzi el a dementort Miss Granger (gréndzser)

Nálunk Chuck-nak hívják a magányos farkasembert és ő legdurvább Facebook Ranger (réndzser).

Ha igazoltat az úton azonnal előkerül a szonda és rád kiált " ÉRZEM A PIÁD SZAGÁT" És mehetsz is Mr. Lechert-hez pszichológiai felülvizsgálatra!

Felriadsz a sötétben és még hallod a bárányok sírását, azt hiszed, ha megmented ezt az országot a bárányokkal is jót teszel! De sajnos ezek a bárányok hallgatnak!

Pedig ebben a világban azok lehetnének, akik csak akarnak! Több mint testőr, aki ügynökként felrázva is megkeveri Miss Moneypenny-t. Lehetnének a Vegasi kaszinó élet királya, Mr. Rothesteint (Rotsztin), vagy az Austin a Power, akit karakter fogságban tart Vayne világa.

Megtörténhet, hogy egyszer majd kérnek tőled egy szívességet, lehet elsem jön az a nap, de ha azt hiszed jóban vagy a sok gengszer arcú jó fejjel, ne lepjen meg az ébredés egy lófejjel!

Ha a jeled robot volt a viharos Kansas-i oviban,

 Akkor neked kell megküzdeni a lézerkardos szuszogó bádogemberrel, mindegy, hogy Dorotty vagy a jó boszorkány, vagy épp maga Obi Van.

Itt a korkodil Dandi csizmája is aligátor, Itt Maximus az irgalmas hadvezér is csak véres gladiátor,

Itt Patrick Swayze is csak mocskos táncot táncol, és ha nem tudod mit tettél tavaly nyáron, akkor nagyon figyelj a kampóra, pláne ha közben Pán Péterrel játszol.

Viszont tudok egy passzust, ami pont ide illik: Lumiere 18/95

A moziba járó embert mindkét oldalról szegélyezi az önző valójának izgalmassága és a képzelt gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki ezt az izgalmasságot a jóakarat nevében átvezeti az elménkbe a sötétség völgyén, mert ő valóban a jó filmek őrizője és az elveszett világok meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas vászonnal és rettentő erejű dolby surrand-al, és amazokra is, akik a 3D ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem Holywood, amikor a sok kereskedelmi mocsok a TV-ből rátok lesújt!

Készülünk pár slammer barátommal, hogy utcára visszük a műfajt! Egy mikrofon, egy hangszoró és had szálljon az ige! Erre született ez a pár sor, mint belépő, de közben más aktualitása is lett...

Gerilla slam

Szövegem a zsebben, az utcán a helyem,

Ha nem szól a hangszóró, akkor tölcsérré formálom a kezem 

Kiengedem a föld alól a szavak egész seregét 

Fiókköltők zászlójával mutatom a műfaj tiszta erejét

Ha tovább sétálsz, az se zavar, benned kavarodik majd az érzés

Hogy a frankót az utcán kapod vagy kell hozzá egy drága képzés

Sajnos, nincs médium kontroll nélkül, azt hallod, amit akarnak, 

De a nyitott szemmel járó elmék elől semmit el nem takarnak

Takarják a szemed a hírek, Andy Vajna meg az ostoba macája

Jobb, ha azon kattog az agyad, hogy biztos bejön neki az öreg vastag bőrtárcája

És míg ezzel beviszed a napi infó anyagot,

Elérték, hogy a komoly dolgok hátterét máris simán hanyagold. 

A keserű gyógyszert is úgy adta be anyád, hogy mellé kevert egy kis édeset

Ezért negédes szarokkal hígítják a hírek között a véreset,

Ami a te véredet szívja, s az elkeseredésed vívja ki,

Hogy nem csak nem tehetsz ellene, még a valóságot is kozmetikázva írja ki.

Hát honnan tudod, mi az a valóság? TV, hírek vagy a politikai légbeszéd

Csak megtévesztve dekoncentrál és a figyelmedet szórja szerteszét!

Gyere, ki az utcára, keresd az emberek arcát, hangját

Bináris valóságból zavard el a pixelhangyát

Hallgasd a szót, amit nem nicknevek posztolnak

like-old, amit hallasz, direktbe az alkotónak

Állj ki, szórd azt, hogy csak az elszigetelődés miatt látható a torz világ jónak

És ne te légy a kapitánya annak az erkölcs nevű süllyedő hajónak

Torkod szakadtából suttogd bele minden fülbe,

Nem lehet egy életet leélni a villogó monitor előtt ülve

Az események az utcán történnek, és ami max elérhet a négy fal közt,

Hogy mindent mi jó egy zsákba teszel és a szájára egy masnit kötsz

Az emberek arcát kint nem castingolták, hogy előtted jól mutassanak

Ha szemtől szembe beszélsz velük, eléred, hogy veled mulassanak

Nem a kreált vicc a való, meg a spontán megrendezett kész átverés,

Hanem, ha elmeséled élőszóval, hogy iszik a keréknyomból pár belvárosi szmogos veréb.

A történelem nem a dokumentum filmcsatornán vívta meg a harcát

Ezer meg ezer kisnyugdíjas ránca őrzi a sorsok s kínok sok ezer arcát

Hát ébredjetek szózsonglőrök, legyen underground az utca sarka

Kata meg Hajdú Péter lássa, hogy dől meg a média birodalma

Mikor a szó az utcán drágább lesz, mint a reklám idő a frizbiben

 s az ereje is nagyobbat üt, mint a harcos szív egy grizliben

Minden sarkon, hol irodalmi terroristák szemhéjakat nyitnak fel

Rég elveszett emberi értékek szentélyei harsogják, látnod, írnod, mondanod kell

Mert a tér mienk, miénk ez a dimenzió, mert mi ebben mozgunk

Hát legyen mindenkié a szó, amit gondolunk, leírunk vagy mondunk

Én ott leszek, engem megtaláltok, van mondanivalóm bőven

Szavaimat nem fogod megtalálni díszesen belevésve a falon egy kőben

De lehet, vastagon égetem a nyitott kortárs gondolatok mélyére

Gyertek, hát írjunk búcsúszöveget a pusztuló tudat utolsó éjére

Egy kedves rokon meghívott egy kiállítás megnyitójára, hogy adjak elő pár szöveget. Ide született e pár sor.

Képben

A művészet az ember sajátja,

Van, aki érzi és van, aki csak látja

De már az is tud alkotás lenni, ami belül fogan, és csak saját magunk számára nyújt boldog lelki szépet!

Ezt mindenki őrzi, és ha nem is tudja átadni másnak, akkor is sokáig érzi a képet.

Ha az isten adott hozzá szavakat, le tudja írni és generál vele hasonló érzetet,

Ezzel megosztva másokkal is ugyan azt a nézetet

De ha a keze tudja követni a gondolatok fondorlatos ívét,

Szeme látja és formálja a kivetülés mívét,

Akkor az alkotás belép a kézzelfoghatóság világába,

Értéke rögtön evilágivá válik és kirajzolódik szomorúsága vagy vidámsága

De bárhogy is történik, mindig a pillanat erejét hordozza

Arra is képes, hogy a történelem eseményeit képekben ugyan, de elorozza

S mióta a tudomány és technika szerelmes lett az alkotásba

Percről percre merülünk el egy egy újabb csodás megoldásba

Az indiánok azt vallották a fénykép ellopja a lelkük egy darabját és nem is tévedtek nagyot

Csakhogy aki azt készítette róluk egy az utókor számára hatalmas értéket hagyott

Azóta tudjuk, a világot emberként élve mindig másképp látjuk,

Ha páran lefotózunk egy virágot, ugyanazt, látványt egymástól ne is várjuk

A technika lesz a múzsája az alkotónak,

És bábája a pillanatbűvöletében születő fotónak

A fotós ki pontosan tudja, hogy a világunk meseszép,

Azt ezer formában ábrázolja s ebben éli ki a kedvét és le az életét

Igazuk van az indiánoknak, a vers, a rajz, s a fotó lélek nélkül nem létrehozható

Mert hordozni fog mindig egy picit abból, ami az alkotót megérintette

Viszi magával lelkének apró darabjait, mert ő az, aki megérezte, megértette és az alkotást végül világra segítette.

Rég nem éjszakáztam úgy reggelig, hogy aztán folytatódott volna a nap mintha az alvás nem lett volna része. Most volt egy olyan munka, ahol a barátaimmal szabadég alatt munkával ért a reggel és utána folytattuk napunkat, pakoltunk, utaztunk. Volt pár pillanat az estbe, ami a fejembe szavakat festett.

Egy szombat este…

Mi dolgozunk az éjben

Más szombat este kéjben

Éjszaka leple, mint zúgó éji lepke

Nekem a fém csörög, neked a monitor zúg,

Valaki az oszlopon ücsörög, van, akit tenger feladat terhe húz

Én meg ülök és sorsom viselem

Te meg ülsz és sorom bizsereg

Talán, hogy minek most e nyugodt órán

E nyomott szólánc?..

Hogy miért írok, mert bírok

Neked a csomó az sok, nekem a nyirok

A gyíkok egy forró éjszakában, mint perem alatti baktérium, élsz a kádban,

Hiszel Istenben, de nem hiszel apádban.

Keseregsz a tegnapon, pedig élsz mában.

Kába láva árt átlátva, mint ömlő szemgödre szorul szent ökölbe,

Tökre más mi tudatodba ás, vagy harap vissza a falat,

S azt hörgi fel újra a garat, fékezné az akarat, de a lét szalad,

Szalad el, s felé, de a test marad, mert az egész csak egy hús darab,

Aminek a használat után nincs funkciója, elvész minden reakciója.

Csak az akarat, ami táplálja a percet és serceg,

S mint a herceg, ki a napé zengi a hajnal szíve,

Mert Agapé ki a szeretet erét érte metélte,

De büszkén már el nem mesélte,

Pedig hiszi, hogy ez most megérte.

Megértette, mert égette, perzselte, bezsebelve a pirkadat titkát,

S mint ikrát a tokhal, tol hol a setét égbolt oldja sűrű darabjait,

Sőt űr habjait fodrozza csillagfelhővé,

Ezzel téve lehetővé, hogy váljon bárki követővé.

Kövesse a fellegek, fellélegzet, fellengző felsőbbrendű belső brandjét

Szolgálva az éji égbolt jól eső rendjét.

Nem a szombat súlya tapossa el az éjszaka varázsát,

Hanem a kötött percei, a munka mellé terceli azt a vágyott alternatívát,

Amiben érintenél egy dívát, ki az egyik buliból a másikba hív át.

De kavargó, érzetek vérzete vetül a papírra

És vágyakozok a hajnali pírra az ég alján,

Ami átlendít talán a hajrán,

És tompuló álomzajú gondolatok cikázva,

Tudatommal cicázva billegnek a valós világ és az emésztő gondolatok peremén.

Már sokan fekszenek, alszanak, de nem én,

Mert mint egy programozott denevér,

Vagy egy hátra hagyott renegát,

Pusztulón végzem a dolgom,

Várom, hogy meglegyen, amire vágyom,

Legyen a siker a lányom,

És akár egy fáradt lábnyom,

Majd végtelem puha felhőbe süppedjen elégedetten,

Jelezvén, mindent megtettem

És a nyugodt ellazult pihenés váltsa fel az időt, mit átrettegtem.

Készülünk a Reaggae Camp-re egy kis Slam előadással. Ennek tiszteletére írodott ez a kis szöveg...

Raszta kaszt

Ha nem csak a szíved az oroszláné

Ha a hajad szála sem tud oly könnyen meggörbülni

Ha a csajok imádnak a göndör borostádért

Ha segít egy cigi a világ dolgain eltűnődni

Ha az otthonod Babilon, de a lelked Zion bőlcsője ringatta

Ha te boldogabb vagy egy big Up-tól

Ha hidegen hagy a tudat, hogy az anyagi lét másnak jobban kiadta

Ha félre állnak a tömegben az utadból

Mert nem halják a dallamot, ami belül neked mindig szól

Mert a te álmaid szigete nem Hawai

Mert koncert után akár a sátor mellett is szívesen elalszol

Mert ez így volt mindíg, és lesz idén is, akkor is ha kimaradt tavaly

Mert sok jó zene van, de nem tudsz mindenhova elmenni

Mert a fél karod adnád, ha még köztünk élne Bob Marley

Mert tied a reggae a ragga meg a Dance Hall

Mert kell a ska is és felhangosítod, mert az halkan nem szól

Ekkor már belekerültél te is végleg abba kasztba

Ekkor mondják, hogy a Dead Lock a haj, te meg vagy a raszta

Ekkor lesz neked jamaica a mekka

Ekkor lesz a célod, hogy ezt az életérzésd bármi van is megkapd

Ekkor már te is szivesen kérsz a sodort cigidhez tüzet

Ekkor már mindenki tudja, hogy igen kis dohánnyal szívod a füvet

Ekkor leszel azzá, amit anyád sosem akart

Ekkor látod meg a világ azon részét, amit a túl józanész eltakart

És a szived a zene dallamára lüktetve mondja Peace Love and Unity

És a szived a zene dallamára lüktetve mondja Peace Love and Unity...

A munkám során sok dologgal találkoztam, de most egy olyan projektben vettem részt, aminek a hangulata teljesen egyedi! Bocs azoknak akik nem értik, de ez most egy ilyen szitu!

Lean mi!

Most már ugye tudod a Lean nem egy kín, ami urrá lesz mindenkin,

Hanem egy kaland bár elsőre csúnya, mint egy varangy

mégis a főnök mondja, maradj!

Mert elkerülni úgysem tudod, bár igazán megszeretni sem hamar fogod, mégis amerre mész, értelmet ad neki a józanész!

 Fura lesz, az emberekkel beszélgetsz, meg akarnak győzni, hogy te tévedsz, de aztán mégis elhiszik a mesédet!

Jönnek a diagrammok meg a Load Curve, lényeg, hogy a fejed meg az angolt jól törd, de a joint Lunch-hoz még sem adnak gyógysört.

Pólóra cserélheted időnként a szép inged, de semmiképpen ne mulaszd el a tréninget, és az életed örök kérdése marad mindíg a " miért minket"!

Ez az a hely, ahol akkor kapsz csokit, ha nagy a zaj és a kollegád elmondja egy héten 10x hogy az a baj.

Ez az a hely, ahol csak akkor mondják, hogy ez OK, ha ezt pontosan elmagyarázta már mindenkinek egy szép színes SOP.

Ez az a hely, ahol vitát szülhet könnyen bárhol, egy üzemi adatokat figyelő okos whiteboard.

Ez az a hely ahol, ha nem mész a vízközelébe akkor is elkap a hullám, ahol a team barométer sosem álhat nullán, még akkor sem, ha család nem lát csak hullán.

A jövőképed mindenképpen csak egy lehet, egy rendesen átLean-elt hatalmas szervezet, de ez koránsem veszi el a kedvedet, mert prezentálhatod az SC-n, meg az OC-n a legyjobb ötletedet.

Kedves Navigátor és Helyi bajnok, hidd el nem te vagy oka a bajnak, csak olyan világot élünk, hogy ebben már sajnos senkit békén nem hagynak.

A feladatot megértetted a lényeget már vágod, és jó szörfösként felkészülve a következő hullámot várod.

Vannak, akiket elsodor a víz, van, akit visszamos a régi helyére, meg lesz 10, aki felsiklik a McKensey helyére.

De tudjuk, hisszük, hogy jó lesz ez majd mindenkinek,

Mert mi olyan gyerekek vagyunk, akik nem tennének rosszat senkinek...

Sok vita volt e tragédia körül, véleményem volt róla, sokszor mondtam is, de így többet ad!

A vadvilág

Különféle érdekes lények népesítik be a földet

Istennek hála érte, szerez ez néha szomorúságot vagy épp örömet

Millió lélek, millió forma és gondolkodás

Mégis az egyik legnagyobb bajuk megszokni, hogy mindenki más

Farkasfalka öli a népét a javaiért

Oroszlánok állnak bosszút a tavalyiért

Vagy az elefánt végtelen torkossága teszi

De minden megeszik, amit lát, elég, ha az áldott természet elé teszi

Hörgő hangú, dagonyászó bivalyok semmittevése

Gőgösen mérgezi véleményük a világot és hangos a megvetése.

De vannak csendben, tudatos létben élők, akik nem a mindennapok csatáját vívják

Ők más rendszerben élve, párbajra nem az ellenfelet, hanem csak magukat hívják.

Otthonuk az erdő csendesebb vidéke, dombok, hegyek, ahol sok a bucka

Megfontolt vadászként gondolhatunk például a párducra.

Különösen északi testvérére, aki a hegyek ormán él egy a fajához nem teljesen illő helyen

Mégis úgy mozog és él havas hegycsúcsok közt, hogy az mindenkinek természetes legyen

Ez a birodalom az övé, barátja a szél, a fagy, a bölcsessége s tudása nagy,

Csendben figyel, nem közelít feléd, bárki vagy.

Szelídíthetetlenségében is barátságot sugall és látszólag figyeli a külvilág tetteit,

De ő nem lesi senki élő, csakis a kopár hegycsúcsok kegyeit!

Néha leereszkedik a vadak közé, mert szálak kötik a vadvilághoz

De ráébred hamar, hogy nem csak barátokhoz érkezett, hanem sok önjelölt bírához,

Akik csak a tápláléklánc elvei alapján mérnek, becsülnek, ítélnek,

Mert szerintük mind bolondok, akik mást gondolnak a világról és nem így élnek.

Úgyhogy a kiút a vadászat, ami ki tudja meddig tart

De aki, így él azt belülről valami mindig hajt

Van, akinek egy legenda, van akinek csak egy bolond

Van, akit nem érdekel, van, aki az életéért szorong

Van, aki mindent pontosan tud, hisz a csordaszellem a legbölcsebb

Van, aki irigyli erejét és kitartását és tudja, hogy ítélni a legkönnyebb.

Amit átélt, látott az akkor is csak az övé marad

Ha ezt sosem fogja megérteni a földön élő sok maradi vad

S ha eljő a pillanat, hogy ereje elfogy, teste elfárad,

Szusszant még a ritka levegőből gyengén egy párat

Szemét fagyosan lehunyva, szelleme tovább szárnyal

Egybeolvad a hegyek, völgyek csúcsán minden árnnyal.

Mert azt hiszem, van valami, amit most már te is pontosan tudsz

Hogy milyen életet élt egy igen ritka faj, a Hópárduc.

Tavaly májusban álltam slammel először szinpadra! Most Június 21-én lesz egy tematizált verseny ismét battai rendezésben! Készülök rá nagyon!

Folyó

Állítólag kétszer ugyanabba nem lehet belelépni

Bár a folyó, mint tudjuk nem csak a víz, ami benne van

Nyilván a hömpölygő tömeg adja meg a hangját, a látványát

De, hogy merre megy, azt a meder mutatja meg, s csöndben szabja az irányát

Habzik a fodra, ha dühös, és együtt mozog minden cseppje, ha csendesen áramlik

Büszke arra, hogy ér volt, csermely, patak s majd folyamként fognak beteljesülni álmai

De minden, amit tesz, ahogy mozog az egy háttérben megbúvó szilárd erő, vasakaratának következménye

Tudattalanul válik a folyó ereje igássá és lesz alhadnagyának közlegénye

Hite a szabadság hisz akadálytalanul rohanhat mindenfelé, mindenfelé

Ahova e láthatatlan irányító szerv tereli

Az küldi harcba, ha ellenáll egy idegen fa, domb vagy hegy

Mozgatja vele a hordalékot, míg minden a tervek szerint nem megy

S a víz munkálkodik az előrejutásért szakadatlan

Bővíti, mélyíti e meghatározó forma nyomát a partvonalban

Néha ráébred korlátoltságára, öntudatossá válik és végtelen erejét szembe fordítja a gátakkal, és pusztít, rombol, tombol

Meggyőzi magát, hogy ereje egyedülálló egysége megbonthatatlan és ezt nem fél megmutatni áldozatok árán sem.

A meder ilyenkor békésen figyel és vár, mert tudja, a világ úgy lett megalkotva,

Hogy a zavargó tömeg előbb utóbb újra arra vágyjon,

 Sodrait vezesse újból valaki, és lehet, hogy a helyzete változik,

Ám idővel olyan kapja meg ismét a dolgok irányítását,

Aki nem önzetlenül manipulálta a zavaros események folyását

S elhitetik velük újra, hogy a víz az úr

Azon hullámok melyek túl magasra szöktek az árban

A gáton kívüliek lettek és magukra hagyták őket a sárban

Ők a mementói annak, hogy van egy ábránd, ami sokuknak az is marad

Mert létezhet olyan vízcsepp is, ami egyszer majd nem a folyóval halad

Harmatcsepp lesz pirkadatkor, s a napfénytől pedig végre szabad!

Volt mostanában pár olyan esemény, ami kívánta ezt a hangvételt! Ebben a szövegben egy olyan verselési ritmust választottam, ami nem teljesen az én világom, de mégis jó volt ehhez a mondanivalóhoz! Sajnos a mindennapok történései adtak témát bőven, hogy a kritikus valómat kicsit kiadhassam megint.

Tudsz olvasni?

Olvasni rég megtanultál, most kiderül érted-e?
Meg, hogy mennyire pallérozod a szellemi vértedet.
Hogy elhiszel-e mindent, mit a média tol a szádba?
Tudod, ami a választó tömegnek volt számítólag szánva
De, ha nem izgatnak nagyon az eléd guruló szoros rögök,
Akkor biztos megtanultál már olvasni a sorok között.

Kereskedelmi csatornái az otthonokba szögező etetőszéknek
Az sajna legnagyobb mételye a szerencsétlen Magyar népnek
Mert amire mindenki képes gondolkodás nélkül:
Hogy, csipszesen nyálzó tekintettel szívja  be a hülyeséget, míg az agya le nem épül.
A lovas kocsi kantárján is van egy vastag szemellenző
Ha irányított utakon jársz, ott az ellenkezés nem jellemző
Nem azt nézed, hogy a parlamentben komcsizik pár átalakult régi kiszes
Hanem, hogy a svájci frankos adósoknál jóval menőbb egy Cofidiszes
A Bors is megírja pontosan, melyik celeb milyen villában lakik
Te meg ne legyél kíváncsi rá, kinek a kezébe kerül holnaptól az összes trafik
A multiplakát is bemutatja, gazdaság dübörög, nálunk élni tényleg jó
Közben az alkotmánymódosítások miatt retteg az értelmiség, meg az egész unió
Zárdában él a sajtó, egyoldalúan van értelmezve a demokrácia
Közben ámulják, hogy a Q10től, hogy fiatalodik a negyvenesnek mondott húszéves grácia

Te, aki itt vagy és tudod ma este, miért jöttél, neked tágul a világ
Neked szól ma a Slam, hiszünk a tudatodban és számítunk is mi rád.
Mert görbetükrei vagyunk, a nagy Magyar valóságnak
Szövegeinkkel segítünk csökkeni, a hazai szellemi adósságnak.

Ne politikában élj, és semmiképp ne a bulvárban
Inkább Te légy a végtelen kíváncsiság egy mélytengeri búvárban
Te légy ki óvatosan falja az élet habosított oldalát
Aki tudja, hogy a sorok közt van az igazság, nem pedig odaát
Nem érdekel, kinek miből van birtoka lent délen, mondjuk az Isztrián
De, ha van mikrofon, úgy mondom be a frankót, mint a Bokor Krisztián 

Hatásvadásznak tűntem? Annak egyetlen oka van, akarom, hogy hasson.
És ha kicsit is megértetted az üzenetem, téged is egy közös hitben tartson.
Én csak azt kérem ma este, hogy az agyatokban egy icipicit ássatok,
Hisz azért jöttem ma el hozzátok, hogy a szövegemtől egy kicsit jobban lássatok.

Talán engem is kezd felörölni a hétköznapi lét valóságtól elrugaszkodó ereje és talán ezért próbáltam egy ebben jobban érintett képzeletbeli személyen keresztül kivezetni magunkat e mindennapi szorító kényszerből!

Kiút
Ha egy pillanatig is megfordult a fejedben, hogy ez a világ nem működik rendesen
Ha az érzés, amit a közvetlen környezeted sugároz feléd, az nem teljesen
Őszinte és ezzel néha hadakozol, keservesen
Hagyd, hogy e pár szó, gondolat csak úgy céltalanul, de segíthessen!

Csak kérlek, húzd le a mercid ablakát...
Hagy csapjon így az arcodba a szél és mikor megállsz a pirosnál, halld meg az embereket, a világ zaját, érezd a város valós szagát!
Kapcsold ki klímát!
Ha a város áramló melege gyöngyöket csal, a homlokodra ne kínozzon, inkább dobd le a nyakkendőd, gombold ki a gallérod és hagyd, hogy a tested oldja meg!

A GPSt is húzd ki a szivargyújtóból, merüljön már végre le teljesen, egyedül, csak úgy!
Nem kell se zene, se a dolby és a gázpedált se kell tövig tolni, csak engedj a céltalannak.
S mint mikor gyerekkorodban a nagyfaterod rejtvényújságjában húztad a vonalat a labirintusosban úgy keresd az irányt kifelé...
Arra kanyarodj, ahol tisztább az ég, az utat a tudatod légszomja vezeti eléd, ahol kevesebb szorító kényszer van az úton, ahol se reklám, se lámpa és az autók se ácsorognak a kúton.
Ha engeded, hogy a belsőd vezessen, az irányt biztosan megtalálod!
Ha pittyen a telefonod egy email miatt, az csak arra legyen jel, hogy kikapcsold végre, mert ha most felveszed, újra a dzsungel közepében leszel, pedig már látod a fényt.

A nyitott ablakodon a huzat közvetíti a tényt, a suhanás zaja már csak az, amit te idéztél elő, úgyhogy itt az idő, hogy elhagyd a születésed óta használt fémburkot, ami hited szerint óv, öltöztet, télen a kabátod, nyáron az árnyékod és a személyiséged azon része, amit egy anyagi döntés alapján vélsz sajátodnak!

Nyisd ki az ajtót és szállj ki, szállj ki és járj!

Menj, amíg úgy érzed, menned kell, és ha úgy érzed többet mentél, mint a parkolótól az irodádig, vagy a bank bejáratáig és a hétvégi shoppingolásnál is messzebb jutottál - akkor nézz körül!

Ha a toronyházak szerepét felváltották a fák, az aszfalt és a márványburkolatok helyén fű nőtt, és az a zaj, amit hallasz nem a kocsiké, hanem madarak éneke - akkor kb. megérkeztél!

De most bátornak kell lenned!

Napszemüveg nélkül a világ egy kicsit más színű, de fogadd el, hogy ez is jó és lehet szép!
Ha leveszed, és nem látsz, az normális, hisz a saját szemeddel még tán szinte sosem láttál, ez olyan, mint mikor megszülettél és hónapokig csak színes foltok beszéltek hozzád!
Ha leveszed a cipőt, zoknit és a szúrja a talpad a talaj, a fű, az normális hisz tán még sosem jártál a saját lábaddal, ha beszívod a levegőt ebben a dimenzióban, először köhögni fogsz, mert a tüdőd függővé vált a sok szintetikus gáztól és égésterméktől!

De ha nyitott vagy rá és kibírod ez lesz a legcsodálatosabb dolog, amit az életben elértél!
Tudod 15 évesen apád söre is keserű volt, ma meg már ...

Most gondold át mi vett körül eddig és hol lehet az illúzió,
Hogy a hétköznapjaid sodra vagy tavaszi szellő a réten a vízió
De Autó, divat, internet, tv, meeting, a napi megfelelés, tudod, amitől a fejed fáj
Az is csak azt mutatja, ahova most végre eljutottál,  nem az neked a second life

Felkértek egy tematizált szöveg megírására, aminek egy részéből egy érdekes beállítású rövidfilmet fogunk felvenni, két tehetséges fiatal slammerrel és velem egy aluljáróban! Tetszett a szituáció, hogy a földalól ábrándozunk a repülésről, így hamar elkészült a szöveg és nagyon jólesett megírni!

Repülés

A tág tér, rét az égen, ég a vérem, légbe harap minden szusszant pillanat.

Nincsen határ, nincsenek falak a látképben minden távoli apró falat.

A madártejtávlat tetején mazsolának látszik az életed, felhő habokban úszva mérheted a mérhetetlent

Nem vonz a való, nem érdekel a szilárd talaj dala, ami száraz szilaj ara a földi lét kényszerében

S szerényebben számolod a szirén erényét, mikor lebegéssel szolgálod a tudatod kényét

Cseréld le a hétköznapjaid kopár szagát és éld a repülés reményét

Éld át a határtalant, éld át a boldogságot, ami talán az égben a tiéd

Vagy tiéd lesz, mert a mélyrepülés a valóság és ennek sikolya több mint nesz

Fent nem ér a sötét, se golyó se sörét s nem kell, hogy láss a sorok közé

Mert a légből kapott sárga lapot csak akkor oszthatod ki, ha legalább a tudatod szárnyal

Ha nem hadakozol, sok gonosz földi árnnyal és nem terheled magad hiába hiú vággyal

Hidd el a távoli látkép egyszer rémálomként rád lép, végül az ébredés lesz a zuhanás, s éles látással

Kelsz majd mély gátlással, elvegyülsz a sok szennyel, szutyokkal, hányással,

Elfogadod, hogy csikkek közt van az otthonod, a fényt a nap helyett szintetikus csövek szivárogtatják a légbe

És ez a  folyamat már sajnos nem csak a tudatodban megy végbe!

Nem a felhő erős fodra hat ily keményen a tomporodra, csak a mozdulatlan ábrándvilág szögezett a lépcső hegyére

De ideje, hogy tedd a gondolataidat gyorsan a helyére.

Mert a fény, a szellő nem oly közeli jelen, csak az alagút végén pislákolva játszik veled s velem...

A napi hirek, és politikai helyzet üzenetei a legbékésebb embereket sem hagyják szó nélkül! Sorra készülnek az elkeseredett esszék, blogok ,nyilatkozatok, amik jelentősége mindig egy bizonyos csoport számára fontosak, értékesek. Azt érzem, hogy ezek a külön álló csoportok nem hallják egymást! Amíg pedig nem leszünk nyitottak egymás szavára, nem értjük meg a tiszta szándék üzenetét addig nem mozdulunk el erről a pontról!

Távol a fikától

Mostanában töltöttem pár napot a szomszédos országokban. Magyarokkal és külföldiekkel egyaránt csevegtünk a világ nagy dolgairól. És valahogy egy téma mindig könnyen előkerült!

Mi a fasz van itthon, mi van velünk, jó ez így nekünk?

Nyilván, aki kint él, pont olyan értetlenül nézi a híreket, ha rólunk jön az infó, mint mikor mi nem értjük a görögöket. Hisz, hogy nem fogják fel végre már, hogy vége? Ebből a helyzetből nem hagyják őket többet talpra állni!

Oké és nálunk?

Van ebből előremozdulás, vagy csak a hátra?…visz a nagy felbuzdulás? Segít rajtunk vagy ront, ha hangosabb a bátra? Azoknak a morajló gondolkodó hangoknak, akik próbálják kimondani a valót. Ám ők csak a kritikus, de nem az a tömeg, akik a beletörődésükkel szolgálják a sok tahót!

Mert nyilván, akik sarokba szorultak és még csepegtetnek nekik egy kis reményt - ha hamis is - ragaszkodnak ahhoz a kicsi kincshez, ami nincs! Az egyetlen remény a szemük előtt, az a "majd lesz valahogy"!

Ugye?

De az a valahogy az idővel vala fogy és a keserűség elemészti az embert. Némelyik magába fordulva cigibe, vagy a nyakába tekeri a kendert!

Pedig, mindenki elégedetlen és mégsem találjuk a közös hangot! A szomszéddal nem beszélünk mert hülye, a másikkal nincs dolgom - ugyan mindenkinek szar mostanság - de ha neki semmije sincs, akkor biztos nem akar dolgozni! Viszont akkor tuti cigány, vagy ha jobban él nálunk, akkor meg biztos zsidó!

Végülis nem mindegy?Se neki, se nekem, se neked ez lét, ez a hangulat egyszerűen nem jó!

Nem hiszem el, hogy aki bomberdzsekiben tekinget meg mutogat, fajra, felekezetre tekintve, annak nincs elmaradt hitele, be nem fizetett adója! Talán van az asztalon étele, de tuti, nem áll Almádiban hajója.

Biztosan csak tiszta tudatos meggyőződésből gyűlöl bárkit, bárhogyan,  bármiért!

Bár miért is csodálkozom, hisz ők is csak annak a  szerencsétlen tömegnek a részei, akiket bábként mozgatnak az új tudomány alattomos eszközeivel. A média és kommunikáció sötét oldalának eltökéltségével használják őket négyévente mások, ugyanazért, ugyan arra. És már sok éve érdekeik érdektelenségét rakosgatják Jobbra meg balra!

Csak szólok, ez MAGÁtól nem fog megváltozni! És igen, ezt lehet magázó fordulatnak is venni, mert csak a barátaimmal és a jószándékú emberekkel tegeződöm!

Rájuk pedig nem mutogatok, mert nem érdekel, milyen színű bőrük van, hogy templomba járnak vagy zsinagógába, vagy kelet felé fordulva imádkoznak, ugyanahhoz az istenhez! Mert minket ugyanaz a nyűg, ugyanaz a napi gond fűz, ugyanahhoz a reményhez, amit nem MAGUKtól kapunk, hanem a barátaimmal egymásnak segítve szavakból szőve adunk!

Mert a kortárs párbeszéd padevánjai vagyunk, a leírt és kimondott szó hatalma a mi demokráciánk! A tudat tisztasága ad erőt megmozgatni a köveket, kihúzni a sárból azokat, akik süllyedni érzik magukat! Mert ugye erre hiába is kérnék MAGUKAT! De mi akkor is segítünk nekik, ha egyedül nem merik felemelni a szavukat!

MAGUKnak az a barát, ki minket űz és tíltva kizár!

Mi meg már rég megtanultuk az isteni szlogent ...

Mondottam ember küzdj és bízva bízzál..

Megint elkapott a mélyebb téma meg a szavak hangzatos játéka iránti vágy. Zengett a fülemben pár sor és utána öltött testet a szöveg. Ilyen év eleji nehéz kezdés utáni fény ez nekem, amiben örömöm leltem annak ellenére, hogy nem egy vidám vonalat húz.

Te ne szenvedj!

Ha a lét a kínod, a napjaid nem bírod s a perceid szenvedése lett a hétköznapjaid erénye, akkor gondold ezt át serényen!
Tudom, ez nem az a régió, ahol gond felett élni szép és jó, és persze szülik a napok az újabb problémák fonalát, de ne süllyeszd el a kilátásokkal teli gondolát!

Mert a sóhajok hídja alatt a gondtalanság szerelmével egyesülve más is átevezne, a szerencse vagy csak a túlélés csókját keresve.
A föld beteg és szinte biztos, ha te itt vagy és hallasz, minden bajod csak fölösleges lelki ballaszt, mi húz egy bánatos mélybe, de megkérdem, ha szenvedsz, vajon mennyire vagy képben?
A rosszabbra nehezen gondolunk, ha bajunk van, az áldozati érzés mindig jól dolgozik az agyunkban, de ha képes vagy gondolatban átélni mások létező baját, egyből élhetőbbnek tűnik a saját.

Merengj mélán a némán, kérd, hogy játssz a szavakkal!
Szemezz a vak koldussal nappal!
Halld, ahogy lüktet a süket világ, ha füled siket s minden zajt imád.
Várd, hogy bajból kilábal, ki nem jár lábbal, képzete száll, mint a turul. Valójában biceg, ha épp nem gurul.
Kerékbe zárva él szabadlábon, felriad az álmon, ami folyton hívogatja, hogy jobb itt neked.

Rozsdás csapból csurgó víz elemzett lelete, s környezetének vizelete, viszi az életet lefelé. 
A sivatag, s a teveszar vályog, a szemhéjon hályog, mit körbe zümmög a reménytelenség madara.
Csuklóig kopott kézfejek közt csavart dekk, a kilátások utolsó füstjét eregeti, a sovány kutya ki farkát kergeti a bölcső mellett, hol a gyermek nem fejlett, csak lett. 
Puffadt has, csonttá aszott baba ujjak, könny vagyok, hulljak, hulljak?

Dagadtra hat a sok szer a daganatra, de elmúlik egyszer, hiszed, s burjánzik sejtetve a végső hideg leheletet a homlokra s napról napra többet gondolsz a túlvilági dolgokra. 
Tudod, gyógyult leszel, ha kegyes veled a statisztika, s a tiszt titka mikor adja ki a parancsot, hogy kitarts, míg ember vagy, mert a remény nagy.

Ha hangosabban ropog a puskák zaja, mint a fogad alatt robbanás utáni fal törmelék, a megtévesztett elvek harcosainak fegyvere tör feléd! Hiába mondanád, hogy elég, ebből a játszmából, akkor se maradsz, ki ha hatost dobsz, egy körre sem.
Álom hajlék egy elrejtett beton fal lék, ahova nem süt be a nap, de a tudat, hogy biztonságban vagy súgja az agyadnak, hogy maradj.

Benned temetődik a sok temetetlen tetem, s a te tested csak időszakos túlélővé válik a reményben, a napok száma csak mállik, csak mállik az elmédben.

Megbélyegzetten létezve színtől, istenbe vetett hittől, vagy élni a család hozta hibák gyerekként vélt normális létét, biztosítja a valószínűtlen esélyt az életre és ez a legnagyobb béklyó. Ha tudod és megpróbálsz ellene tenni az még jó, de ez a kaszt, ami születéstől fogva a szenvedés szögére akaszt!

Itt egy puszta alapszint elérése nagyobb meló, mint a világuralom megvédése, és hogy akarod-e igazán, az feléd a társadalom örök kérdése.

A te nyűgöd neked a legfontosabb, persze ez érthető, de keresd meg, hogy a problémás helyzet mitől lesz élhető. Ne az legyen az első feladat, hogy elkeseredj, senki nem várja, hogy ha baj van, lelkesedj, de ha kicsit is átlátod a világot, akkor te ne szenvedj!