Készülünk pár slammer barátommal, hogy utcára visszük a műfajt! Egy mikrofon, egy hangszoró és had szálljon az ige! Erre született ez a pár sor, mint belépő, de közben más aktualitása is lett...
Gerilla slam
Szövegem a zsebben, az utcán a helyem,
Ha nem szól a hangszóró, akkor tölcsérré formálom a kezem
Kiengedem a föld alól a szavak egész seregét
Fiókköltők zászlójával mutatom a műfaj tiszta erejét
Ha tovább sétálsz, az se zavar, benned kavarodik majd az érzés
Hogy a frankót az utcán kapod vagy kell hozzá egy drága képzés
Sajnos, nincs médium kontroll nélkül, azt hallod, amit akarnak,
De a nyitott szemmel járó elmék elől semmit el nem takarnak
Takarják a szemed a hírek, Andy Vajna meg az ostoba macája
Jobb, ha azon kattog az agyad, hogy biztos bejön neki az öreg vastag bőrtárcája
És míg ezzel beviszed a napi infó anyagot,
Elérték, hogy a komoly dolgok hátterét máris simán hanyagold.
A keserű gyógyszert is úgy adta be anyád, hogy mellé kevert egy kis édeset
Ezért negédes szarokkal hígítják a hírek között a véreset,
Ami a te véredet szívja, s az elkeseredésed vívja ki,
Hogy nem csak nem tehetsz ellene, még a valóságot is kozmetikázva írja ki.
Hát honnan tudod, mi az a valóság? TV, hírek vagy a politikai légbeszéd
Csak megtévesztve dekoncentrál és a figyelmedet szórja szerteszét!
Gyere, ki az utcára, keresd az emberek arcát, hangját
Bináris valóságból zavard el a pixelhangyát
Hallgasd a szót, amit nem nicknevek posztolnak
like-old, amit hallasz, direktbe az alkotónak
Állj ki, szórd azt, hogy csak az elszigetelődés miatt látható a torz világ jónak
És ne te légy a kapitánya annak az erkölcs nevű süllyedő hajónak
Torkod szakadtából suttogd bele minden fülbe,
Nem lehet egy életet leélni a villogó monitor előtt ülve
Az események az utcán történnek, és ami max elérhet a négy fal közt,
Hogy mindent mi jó egy zsákba teszel és a szájára egy masnit kötsz
Az emberek arcát kint nem castingolták, hogy előtted jól mutassanak
Ha szemtől szembe beszélsz velük, eléred, hogy veled mulassanak
Nem a kreált vicc a való, meg a spontán megrendezett kész átverés,
Hanem, ha elmeséled élőszóval, hogy iszik a keréknyomból pár belvárosi szmogos veréb.
A történelem nem a dokumentum filmcsatornán vívta meg a harcát
Ezer meg ezer kisnyugdíjas ránca őrzi a sorsok s kínok sok ezer arcát
Hát ébredjetek szózsonglőrök, legyen underground az utca sarka
Kata meg Hajdú Péter lássa, hogy dől meg a média birodalma
Mikor a szó az utcán drágább lesz, mint a reklám idő a frizbiben
s az ereje is nagyobbat üt, mint a harcos szív egy grizliben
Minden sarkon, hol irodalmi terroristák szemhéjakat nyitnak fel
Rég elveszett emberi értékek szentélyei harsogják, látnod, írnod, mondanod kell
Mert a tér mienk, miénk ez a dimenzió, mert mi ebben mozgunk
Hát legyen mindenkié a szó, amit gondolunk, leírunk vagy mondunk
Én ott leszek, engem megtaláltok, van mondanivalóm bőven
Szavaimat nem fogod megtalálni díszesen belevésve a falon egy kőben
De lehet, vastagon égetem a nyitott kortárs gondolatok mélyére
Gyertek, hát írjunk búcsúszöveget a pusztuló tudat utolsó éjére
