Bezárva, de még is munkában, folyamatos feszült légkör és váratlan közéleti fordulatok hatására végre megíródott az idei első szöveg....
Vírus kovász…
Mind az, ami történik az valójában, legbelül jónak tűnik.
Nem, nem az emberek veszély érzete tetszik, nem élvezem a riadt mindennapokat, de olyan érzésem van lehet, hogy meg Tudna állni a romlás.
Bár elnyomott lényege még a rálapuló teher mentén is próbál ügyeskedve keresni a kiskapuk adta népünkre jellemző - nehogy már ne - okokat.
Még a riadt primitivitásban egy-egy túlárazott pillanatot megragadva igyekszik pótcselekedni, de már úgyis mindegy.
Ez a világ már sosem lesz a régi.
És ez nem is biztos, hogy baj.
Az emberiség mint, aki lefelé robog a hullámvasúton és nem, hogy még csak nem is sikít, hanem bármit megtenne, hogy meg gyorsabban száguldjon, pedig azt se tudja van-e felfelé.
Sejtelme sincs, hogy van-e sín tovább. Csak kell lennie valaminek, nem?
Most otthon ül vagy sejti, hogy kéne és készül a folytatásra. Mint az iskolai nyári szünet, egyszerre rettegi és várja a végét.
Megélünk minden hétköznapot, minden levegővételben kicsit érezzük a baj összes tünetét.
Gyakori elgondolkozott percünk ráfonódik egy rossz forgatókönyvre és száradt torokkal, szorító mellkassal menekülünk a pillanat mélységéből.
Csak azért nem köszörüljük meg torkunkat mert az már majdnem köhögés.
Közben, ahogy a világunk teljes keresztmetszetében kezd leállni, hangja lesz a földnek. Akkorát szusszan bele, hogy a kilélegzése lefújja port és a zajt a kék égről.
Ez a világ már sosem lesz a régi.
És ez nem is biztos, hogy baj.
Abban bízunk, hogy mint egy jól működő immunrendszer megrázza a Maslow piramis szerinti alapvető igényeit és minden eddig ezt kijátszó rendszer elgyengül, majd populista fogva tartói ellen fordul. Lehullanak a valótlanság díszletei és a hazugság lila ködét elfújja a változás igényének szele.
Most még megy a játék, még hisznek a fals dalamokban, de mint minden Stockholm szindrómának ennek is a ráébredés és a normális lét reménye vet majd véget.
Fájni fog! Olyan lesz mintha egyszerre fertőződne meg egy ország két vírussal, amiből egy a felismerés. Visszatekintve a közelmúltra ez fog jobban fájni, jobban, mint egy szövetközi tüdőgyulladás.
Ez a világ Már sosem lesz a régi.
És ez nem is biztos, hogy baj.
Gyűjts belőle erőt, töltődj fel, a túlélés nem virológiai kérdés
Pokol és megváltás egyszerre ébred, ez nem egy teológia tévedés
Több generáció süti bele a reményét néhány kiló akciós Lisztbe
Falja a sok mérgezett információt, amit a kenyér helyett a testébe visz be
Mert ugrik minden kulcsszóra, mint a legjobb keresőmotor
Nem számít ki írta, hiteles-e vagy, valami haszonleső botor
Ez a világ Már sosem lesz a régi.
És ez nem is biztos, hogy baj.
Csak, ha ez az otthon nevelt kovász meg tud érni rendesen és kitartunk a jobb jövőbe vetett hitünk mellett, akkor akár jó tészta is kisülhet belőle. Többet nem fog ízleni senkinek a gyors, olcsó, ami másnapra megszárad.
Most majd megtanuljuk, hogy amit a szánkba rágnak az hosszú távon sosem lehet egészséges.
Ez a világ Már sosem lesz a régi.
És ez nem is biztos, hogy baj.
De, mint minden változás, ez is áldozatokkal jár.
Remélem, ha már történnie kell nem történik feleslegesen semmi...
