Az OB üzenetei és a nagy horderejű érzéséi nyomán tudtam, hogy belőlem is ki fog szakadni előbb utóbb egy gondolati vonal! Hát ez lett belőle...
Versiás
Olyan 87 körül egy apostol már hírül adta világnak eljövetelét.
Ő küldte szét a földön követét, hogy minden gondolkodó láthassa a jelét és várja azt a napot, mikor átérzi mit is kapott valójában nemzete nyelvezetében, ami önmagában is oly erős, mint a ritmus a zenében.
Már vagy 2006-ot írtak mikor végre megszületett.
Nem tudom, hogy volt képes túlélni az emberiség ezt a szünetet, de ekkor már néhányan pontosan tudták, hogy nemsokára igen más hangjegyeket rajzolnak a kották.
Táguló univerzumunk újabb bugyra lépett frigyre a szóval.
Szóval innentől cseperedett, olyan volt az elején, mint minden gyerek.
Elkezdett járni, de még csak itt-ott szólalt meg!
Volt, akinek minden kis gagyarászása fontos volt máris, míg páran mosolyogva legyintettek, mi ez a néhány összefűzött frázis.
De aztán gyorsultak az események, és ő is bőven iskolássá érett, felfedezte tanárait, tisztelve az ősöket, feleltették, értelmezték jó sokat!
Ahogy az édesded korszaknak vége lett, egyre több barát kerekedett köré. Meg pár antipátiában élő a pátriánkban, pártirányba lépő gyökér.
De a szertelen esteket megtöltő, még messze nem ezreket elöntő erő, nem látszott, nem jött még elő!
Ám amire nem számított senki, hogy kisugárzása nem csupán ennyi.
Mind ki hallotta, értette, elkezdte magáévá tenni minden szavát és kalap kabát, megfertőzte az egész hazát!
A himlő bárányos bársonyosságával ütötte fel fejét a szépen szedett szavak színre villanása, s ment szerteszét.
Így Pest után, jött Pécs, ami egy eszmény, vele Veszprém a csodakehely, benne csillog Szombathely, Szeged, Miskolc, Győr és Eger, és az egész szövegem átszabta, hogy beférjen Százhalombatta!
S fordultak mind egy irányba, a szavak megváltójának igaz varázslatára!
Követői nem bárgyú népek, gondolkodók, gazdagok, szegények!
Akik látták, hogy képes gyógyítani a vakságot, talpra állítani a tv előtt megbénultakat, és elűzni az álságot, kivilágítani a tévutakat!
Nem kellet sok idő, hogy kiderüljön minden tér szűkre szabott, ha hangja útra kél.
Előbújt a földmélyi menedékből, magához hívta híveit a megyékből és bemutatta erejét.
Azt mondta itt vagyok, ha láttok, hallotok a tietek vagyok!
Mint mikor az ősi hegycsúcsok megrázzák ormaikat, s alá robajló lavina tenger önti el a koloárok öbleit, úgy szakadtak fel a mélyből a követők százai!
De velük együtt felkavarodott a sár is sajnos, mert ami őszinte és jó, az egy másik világ számára baljós!
Így könnyezve szállt csatába pár tanítvány, védve a tiszta szándék útját, és ropogtak az éterbe szórt szó kartácsok és patrióta rímkéták!
De a közhely itt is jól teljesít, ami nem öl meg, az erősít!
Áttörte a határokat, szóba hívta a tündéket és hobbitokat.
Nem telt el hét, hogy ne hallottunk volna felőle, így kapott egy év alatt hihetetlen erőre!
Majd eljött a napja, mikor megjelent újra a nagy tömegnek, bemutatta ezer arcát, hogy lerázzon magáról minden ráaggatott bárcát.
Láttuk, ahogy beszólt annak, aki ostobán pusmog, és egy teátrum népét, ki egyetértve pislog.
Láttuk, ahogy szembenéz a külsőséggel, meg, ahogy a történelem rémségeit idézte arctakaró kézzel.
Láttuk, ahogy nem hitt a bőrszínű másságnak, ahogy hadat üzent az őt szapuló gyávaságnak.
Megrengette a virtuális világ tollforgató mémjeit, nem győztük felfogni, ahogy a hatása mindenkit bekerít!
Meghozta a megváltást, itt van a kezünkben!
De nem akarok arra ébredni egy napon, hogy pont azt a hírt kapom, az olajfák hegyén vagy ebben a nagy Getsemáné-kertben, hogy a sok árulója felülkerekedett.
Nem akarom azt látni, hogy hite vesztve, a küldetését elengedve a szavak és a gondolkodás máglyáján megégettetett.
Lássuk át a fontosságát, hirdessük tovább küldetését, hogy mindenki megértse:
Ha a slam a mi messiásunk, nem engedjük, hogy bárki csak úgy megfeszítse!
