Gaboard szava, szíve, szája...

2012 óta tagja vagyok egy olyan szellemi közösségi szerelemnek, ami a külső szemlélő által nehezen megérthető, megélhető világ. Szabad belső érzésék nyílt áramlása a térbe, a szavak fejlődésének végtelen vonalain úgy, hogy a hatásuk azonnal visszacsatol, és felfoghatatlan élményt ad előadó és hallgató számára egyaránt. Slammer vagyok. Egy olyan irodalmi jelleg amiben a fantázia és a valóság is képes testet ölteni 3 perc 15 másodperc alatt. Slammer vagyok. Aki másképp lát, másképp hall, és másképp beszél. Slammer vagyok. Igyekszem boldognak lenni az életben minden nap, ami nyilván vagy sikerül vagy nem. De van 3 perc 15 másodperc, amikor bármi van is az vagyok. Ebben a blogban egy élet út van dokumentálva. Egy vélhetően diszgráfiás, műszaki beállítottságú, deviáns jellem utazása a boldogság felé, ahova azok a szavak repítik amikben régen senki sem hitt. Slammer vagyok. Ez nekem így nagyon jó....

Friss topikok

Címkék

Movember...

2014.11.19. 13:40 Gaboard

Lesz egy tematizált slam a hétvégén egy nemes cél érdekében, ahova szeretnék elmenni. Nem tudom, hogy eljutok-e, de írni rá volt kedvem.

Bajusz, Megelőzés, Felelősség a kulcsszavak.

 

Férfi egészség

Derék legény, legyél kemény, van még remény, ha nem vagy lepény, nem mondja rád majd senki, hogy szegény.

Ha jön a gond, meg jön a hőség, majd izgat nyomban az elérhetőség, hátha van még lehetőség pedig, már régen rajtad a felelősség.

Nézd, ha üt az óra, az sosem jön senkinek kapóra, de addig váljon minden vágyad valóra, tehát ezért érdemes kihúzni hosszantartóra

Tudjuk, hogy nem oly kényelmes a döntés, ha célpont lesz a füstös lőrés, mikor a doki ujja döf, mint egy tőr és….ááá, de fogd csak úgy fel, hogy ez maga a megelőzés.

Persze a férfiember igen büszke, pláne aki a trófeákat eddig sorra tűzte, bárhogy nyúzza teste üszke, őt e szégyenbe orvos sose űzze.

De azt dönts el, hogy kinek hazudsz, lehetsz te akármilyen vagány manusz, nem attól nem leszel mamusz, hogy gyúrt mellkason, szőr, meg Magnum bajusz.

Hanem, hogy az életed lesz-e tudatos, emlékszel erre nevelte anno Matula bá is tutajost, hogy az esélyt az életre magadnak juttatod, ha meg beleszarsz már most, abból nem lesz csak ultrafos.

Azért jó ez a nyitott világ, hogy pusztán a párbeszéd is segítse megelőzni a hibád, azért mert tisztán látsz és felvállalod, mond csak ki bánt? És igen a te dolgod, hogy aki nem látja át elsőre, azt azonnal a jóba cibáld.

Mert a létben legyen alap készség, a nap alatt megélt jó egészség, hisz a nőkért tettre készen érdemes csak élni, cáfoljon meg bárki, de aki ezt megteszi az nem igazi férfi!

 

untitled_2.png 

Szólj hozzá!

Radnóti day...

2014.11.11. 15:05 Gaboard

Radnóti Miklós halálának 70. évfordulójára az Akváriumban rendeztek egy hihetetlen jó megemlékezést. A műsor elött egy slam workshop-on vettem részt

 

A rámelegítő feledat kapcsán alkotni kellett több szóláncot egy négyfős csapattal úgy, hogy a végén egy érzelmileg az eseményhez kötődő szöveg rajzolódott ki.

Elmúlás szakadékának szélén, elveszve merengek a mélybe

Nincs olyan ritka megbocsáthatatlan őrület, ami a megváltó halál utáni vágyak gyötrelmében értelmet talál.

Elveszett gravitációban távolodó földi lét a szerelmi emlékek búcsúja.

 

 A bemelegítés után képeslapok szövegét kellett megalkotni, amik illeszkedtek az előadás forgatókönyvéhez és személyes mély érintettségünket tartalmazta. Ezt az előadás vége felé felolvasva beleszőttük az alkotás folyamába.

Drága Nagyapám!

Még most is a fülemhez szorítom a bakelit telefon kagylóját

Egy hónap múlva kaptad volna meg az első nyugdíjadat

Te voltál Terdik János bádogos és vízvezeték szerelő

1994. november 22.

UI: Én sem hiszem, hogy kapok valaha nyugdíjat

 

A második képeslapot Radnotinak kellett címezni rejtett utalásokkal.

Drága Miklós!

Csodás ez a tavaszi kirándulás!

Rügyeznek a fák, mapba dobáljuk csókjainkat.

Kedvem lenne istentelenül felsikoltani!

2019. április 18.

UI: Pogányköszöntő egy megkeresztelttől egy kikeresztelkedettnek

 

 untitled_1.png

 

Szólj hozzá!

Álom világ...

2014.10.28. 13:23 Gaboard

A Gate-n lesz egy fellépésünk a természetvédelem és a zöld világkultúra jegyében. Amúgy is elkötelezett vagyok a témában, így jól esett kiírni magamból pár sort, amit ott elmondhatok.

Zöld világ

Képzelj fákat, virágokat folyót, patakot

Képzelj tiszta levegőt, hegyeket, réteket

Képzelj, óceánt halakkal, jégtáblákat furcsa állatokkal

Képzelj, zöldet, kéket, fehéret, nap sárgát

Elképzelted?

Pedig el se tudod képzelni mennyire nehéz elérni azt, hogy ne csak a képzeletedben maradjon meg

El sem tudod képzelni, milyen erők pusztítják a világod

El sem tudod képzelni, a számokat, amiket produkál a rombolás

El sem tudod képzelni, mennyi szemetet nyeltek el a tengerek már eddig is

El sem tudod képzelni, a mérget, amit beszívnak a gyerekeink nap mint nap

Vagy el tudsnál képzelni színeket magad köré, amik már nem zöldek, a sötétkék, a szürke lesz úrrá és nem ismered fel hajnali nap színét?

Én nem akarok képzelegni, nincs idő már arra, érteni, tudni kell és meghúzni a határt

Én nem akarok elveszteni valamit, ami sosem volt az enyém mégis csodás emlékek fűznek hozzá

Én nem akarok magyarázkodni, hogy nem, nem az én hibám, én csak éltem benne

Én nem akarok szégyenkezni a gyermekeim előtt, hogy meg sem próbáltam jobbá tenni

Mert eljön a nap, mely nem hívogat

Ami elmúlik, az nem riogat

Nem nyújtja kezét, nem lesz rá esély

Hogy ember legyél és álmot mesélj

Ha nem látod be, nem érted meg

Ma elvész minden az életben

Felemészti az ember, pusztul minden

Őrködnünk kéne inkább e kincsen

Ha csak minden századik facebook posztod segít terjedni a zöld világnak

Ha csak minden 10-ik elhullott szemetet szedsz fel, amit az utcádban találsz

Ha csak minden 5-ik barátodnak mondod el, hogy a természet a testünk része

Akkor már 1 lépésen túl vagy és a többit már magyarázni sem kell…

 

 hegy019.jpg

Szólj hozzá!

3-2-1 Te vagy!

2014.10.22. 09:57 Gaboard

Ismét OB és ismét selejtező, meghát ismét nem vagyok benn a döntőben. Azért igyekeztem és igazából nagyon szerettem. Szerettem a közeget, a helyzetet, a szövegem, amiben megint csak magam lehettem...

Felteheted a kérdést valóban, hogy mit keresek itt?

Nem vagyok se költő, se író és messze nem irodalmár, és még mielőtt több hibát találnál, segítek. Az összes nyelvtan tanár réme voltam, aki simán csinált olyan gikszert, hogy a legszebb kódexet is leírta csupa ikszel.

Így nem vitás nem lettem se pedagógus se bölcsész, az volt az elv, csak akkor, ha keresel, költs és hát alkoss meg szerelj!

Nem kértem a sorsot, hogy „ebbe az irányba terelj”, csupán lelkesen tologattam jawa musztángomat az utcában és mikor már ripityomra szedtem szét se dobtam a kukába, pedig lehet, néha jobb lett volna.

De hát én ilyen vagyok, egy műszakis forma, akinek gépész irányba tekerték az agyát a csavarok. Aki ha valami berreg, forog rögtön oda lép és mindent ért.

De baszki hiába a fix irány, kilógtam innen is.

Merthogy van az, hogy ha nem igazán értem meg elsőre a nyelv matekját, ha muszájból olvastam el a kötelezőket, mégis ismerem a János vitéz minden alakját, és hosszú évek után is megvan a tanult versek összes lényeges versszaka, szövege és kattog bennem ezer rím.

Meg, hogy balladákban jelenik meg a fejemben életem pár fontos pillanata, mint egy kortárs film.

Hogy van az, hogy nem tudok használni átlagos szavakat akkor se, ha kenyeret veszek a boltban, és az emberi kapcsolataimat fantáziájuk és nyíltságuk szerint rendszerezem sorba.

Hiába épült eltartó erő körém projekt alapú excel táblás vasrendszerekből, valami mégis mindig folyik, ereszt , és bármilyen külsőség kívánja rendsorolni a devianciát a szabadság kis apró réseken menti ki belőlem a fiát.

Feszítő belső nyomás szakítja ki azt, amit másképp látok és ez nekem boldogság, de a konzervativista, ostoba világnak meg maga az átok.

Ja és hogyan meg miért? Mert egy ideje hat rám egy csodás jelenség, a Slam. E furcsa poetry.

Ahhoz, hogy írj, és kiállj, nem kell, hogy múltból élő egyöltönyös dzsentry módján éld az életed s feladj mindent a titkos világod strófáiért.

Karját nyújtja feléd s felém meg bárkiért, akinek mondani valója van és érti, hogy minden értelmetlen korlát csak a szabadságunkat sérti.

Ha a tenger viták között elhangzik a kérdés, hogy mire jó a slam?

Elmondom, nekem arra, hogy kimentsen, hogy itt lehessek, és hogy a műszaki rajzok és fogaskerekek alól a nyílt és hangos gondolatokat ásson ki.

Arra, hogy a leírások és utasítások között időmértékes szüneteket vegyek, meg a wc-n ülve a telefonomon ne mű híreket, hanem verseket és slam szövegeket olvassak, addig, míg meg nem lepnek a legyek.

Ha csak ennyi haszna lett volna is egy átformált életet már megért.

Vele lüktet egy éltető közösség, meg a folyamatosan duzzadó közönség. Mi kellhet még?

Hogy azelőtt miért nem így éltem, nem tudom, de nem is érdekel. Mert most nekem így jó.

De mint mondtam…

Nem vagyok se költő, se író és messze nem irodalmár, és még mielőtt több hibát találnál, a tény segít!

Ha egy slammert az életben bárhol lepontoznak az abból is csak egy újabb témát merít!

10600387_829357003755264_4271648891170461365_n.jpg

Szólj hozzá!

Menő mi?

2014.10.22. 09:48 Gaboard

Az OB selejtezőn járva éreztem magam kicsit furán pár szöveg esetében. Úgy tűnt nem azért születtek, hogy mondjanak valamit, hanem hogy illeszkedjen a nagy egészhez valahogy. Ezért történhetett a közéleti témákban az hogy egyezőségek voltak már már zavarba ejtő hasonlóságok és jó pár bevált mások által ismerté tett szófordulat, utalás. Most akkor ez a slam dolog annyira kitört az underground-ból még akár divat is lesz belőle?

 

Slam a Trendi

Szentély, atmoszféra, légszomj

Szorító belső, rezgés, vibráló levegő

Izgalom, sorrend, szerencse vagy bal?

Hangulat, taps, felszabadult öröm

Izgalom, sorrend a kalapban, resssszketés

Szólítanak, menni kell, adrenalin

Belső remegés, lassulás, nyugodt csönd, üzenet

Szemtől-szembe, közönség, erő, kölcsönhatás

Érzések átadva, utolsó sor, boldogság, taps, érintések, jóleső közösségi elmélyülés, megjöttem

Nálad mi van ma mérlegen?

Őszinte gondolatok az egyik serpenyőben, egy jó magyar ország fikázás a másikban, némi lesújtó tini kilátástalansági sablonnal fűszerezve.

Pár visszatérő kezdet strófa! Igen, gyakran voltam.. leszek.. és vagyok… A saját kreativitásom szűk keresztmetszete.

Én a tetőre váltottam jegyet, egy mély agyalapi utazásra, és volt, hogy meghorzsoltam a lelkem a sekélyben.

Mert a forma harca a bontatlanságért ismeretek nélkül győzelemre jut, ha a vezérfonál egy kirakati fényben imponál.

Mit hoztál mi a csomag? Van köze hozzád? Érződik belőle az illatod, az izzadságod? Ez a te világod? Biztos?

Reggel mikor elindultál, volt pár perced elgondolkodni mit jelent neked a slam? Ha nem akkor tedd most!

Tudod a Slam az egyén. A slam a belső. A slam a szemenszedett szemellenző, ami kirekeszti a kirekesztő külsőséget. A slam, ami meghatároz egy világot és felébreszt téged.

A slam a szellemed. A slam a véred, ami megtalál, beránt, felőröl, és ha nem érted, hát elkezdem, előröl.

Mert a slamben nincs fék, és nincs benne lejtő. A slam a feszítő ék, a nagy megfejtő. A slam az ajtó, a szabadság, a slam a szavakba rejtett nagyság. A slam a fejben rejlő erő, a káoszban remegő tisztán látó velő.

Felejtsd is el, hogy bármi, ami átlagos az vele korrelál, csak akkor érzi más is, ha mondanivalója a te szívedhez közel áll.

A slam nem hippi jelvény egy retró zakó gallérján. A slam az alvó öntudat első pillantása egy pofon után, ami a komfortos közönyért jár.

Arra figyelj, bármit üzensz, ne mérgezze hasonulás, másolás, sikerért felvett idegen jelmez, mert kifelé belőled átfordítva tuti mindet másképp rendez.

Trendekre pedig jó lesz, ha nem húzza senki, mert a slamnek bazmeg akkor lesz vége, ha tényleg elhiszed, hogy trendi.

untitled.png

Szólj hozzá!

Apuka kérem..

2014.10.09. 07:27 Gaboard

Zsófi lányom óvodájában ismerik már apuka fejlövését, hogy valami verses izével foglakozik, így az ovi születésnapjára jelezték, hogy szeretnének egy gyerek versikét, ami az oviról szól. Az ovi neve százszorszép és van benne Katica, Margaréta,Harangvirág,Napraforgó és Napocska csoport. Olyan jó lenne ha ez mind benne lenne:)))

Százszorszép az Óvoda

 

Óvodának kiskertjéből benéz egy kicsiny katica

A sok polcon piciny zsákok felettük apró matrica

Fénysugárként cikázik bent a reggeli napocska

Mindjárt megjön zajongva a sok ovis manócska

Vannak vidámak, meg pár álmos bújós morgó

Ha jó a játék kivirul majd, mint egy napraforgó

Mert az ovi nagy vidámság, csodás kalandvilág

Csengő bongó nevetéstől zengő harangvirág

Ebédre a sok finomság, uzsonnára alma, répa

Asztalon egy jó illatú óriás csokor margaréta

Minden nap csak színesebb lesz ez a bájos álomkép

Azt kiáltja minden gyerek az én ovim százszorszép

 images.jpg

Szólj hozzá!

Mit is eszel?

2014.08.27. 14:10 Gaboard

Nálam az egészség éve családi program van amiben igyekszünk elhagyni sok egészségtelen ételt. Nos ebből a szemszögből nyílik meg a világ igazán, ha eccer elkezdesz ezen gondolkodni...

 

Környezet lelkiismeret

Tépett lépték tápláléka a lélek. Patikába van építve a taktika, hogy takaríthatják ki azt, akinek nem adta ki a túlélő tudat, hogy a szerek között meglássa az utat a természet felé.

Amiről legalább el hisszük, hogy az. A műtrágya komposzt az anyaföldbe küldött „siess már!” poszt. Termelj, nőjj, zsákmány legyél meg sor atomba oltott sorkatona. Akkor teremj s annyit, amit mondok, időjárásnak meg Fuck, mert csak miatta vannak gondok.

Itt-ott egy kis szer a gyomra, ezt még bírja minden mai gyerek gyomra, mert már annyi műanyagot megszokott, már az anyatejjel is Elevites Chiccho szilikon levet szopott.

Na, de hát nem csak felmelegedés a globális az csak amiatt lett, mert a profán profit verte pofán a környezetünket, hiába az összes védegylet. Úgy látom senki nem tud útjába állni ennek a kurva gazdasági érdeknek.

De ami igazán K.O. az CO abból is a kettő, mert nem rettentő az, hogy aki a legnagyobb falatot harapja a földből, még hajlandóságot sem mutat, hogy vissza fogja magát, csak kiskapuk után kutat.

Az égi műholdak meg készítik a Photoshop-olt képeket, milyen szép a föld, szép sötétkék, mert hát milyen lenne, csak úgy sűrűsödik a szemét benne.

Sosem fogok tudni már egy pohár vízben annyira bízni, hogy a pultnál állva nyugodtan tudjak bambizni.

Annak tudatával, hogy a szénsavas ásványvíz ereje régen nem a föld mélyének veleje, hanem rozsdás gépsorok pénzhajhász marketingje hiteti el a klóros szódavízről, hogy az állott szaga csak az egészség fingja.

Azért az vágási ugye, hogy a tanyasi csirkének, aki maga csipegeti össze a kaját alig van melle? Olyan hibrideket eszünk, amik nem képesek már fogyasztani natúr takarmányt! Meg akkor nem tudnák biztosítani a szükséges ellátmányt a multiknak. Nem csak a csajok nagy mű melle jön be a városi úrfiknak, hanem a grillen is 600 cm3-s finom ropogós rezegjen. Kb ugyan az összetétel.

Meg míg azon röhögsz mi faszom az a PÁCSÓ, nem veszed észre azt a temérdek E-betűt, amit a gyártó a gyorsérlelés közben egy sima szalonnára rászór.

A pénzgyártás legnagyobb igáslova az emberi szervezet.

Fizet azért, hogy elhízzon, majd fizet azért, hogy lefogyjon és persze azért a legtöbbet, hogy a gyógyszerek ebben a körfolyamatban tudják tartani.

Ha kicsit is látsz, annyi erőd legyen mindig, hogy megnézd, a tányérodra e forgó világ miket sodor, a vanília sodó látott e tejet vagy a laborban készítettek valamit az eredeti helyett. Ha ezt nem is lehet egyik napról a másikra megkerülni, te fogsz majd a legjobban felderülni, ha e pár szösszenet bio-magot vet az agyadba, és már tudatlanul is időről időre jobban figyelsz majd magadra.

Ha pedig azt hiszed ez csak egy összeesküvés elmélet és csak a levegőbe dumálok, akkor tudod mit? Harapj a seggembe!

Lehet, hogy szőrös, de természetes, mert ezt az egészet az elmúlt zajos 40-em év írta bele ebbe a szövegbe

 

 c337_1_big.jpg

Szólj hozzá!

Vissza a sorba...

2014.08.25. 10:54 Gaboard

Megint jól kimaradtam a slam estekből, de nagyon húz vissza a vonzása. Igyekszem hát újra alkotni.

 

Kínpadon vagy színpadon

Rommá gyűrt szélű szöveget morzsolgatva a kézben álltam nemrég ott szélen

Megnyugvást csak percekre nyertem mikor egy-két szövegen elmerengtem, utazgattam.

De a taps hangja azonnal felébresztett és újra visszarajzolta a gyomromba a rezgést.

Elképzeltem egy percben százszor ezt a kezdést, ahogy majd ide kijövök és elkezdem mondani, hogy...

Rommá gyűrt szélű szöveget morzsolgatva a kézben álltam nemrég ott szélen

 

Igazából nem tudom melyik a jobb szitu. kabátba érkezni télen vagy szandiban csoszogva feljönni ide.

Fülledt levegő öleli körül a nyakam és minden tévesztett sort megelőzve

szorít egyet rajtam az a ritka levegő, ami itt kering körülöttem. Az előbb még nem éreztem pedig…

Rommá gyűrt szélű szöveget morzsolgatva a kézben álltam nemrég ott szélen

Olyan volt mintha hátba rúgtak volna, úgy ugrott a szívem, mikor kiderült én jövök.

Gond az, hogy bármikor húznának ki a kalapból, se tudnék jókor jönni.

Nyilván elsőnek rossz lenni, az utolsó szerencsés a jó hangulat miatt, de már akkor a zsűri kezd önkritikát gyakorolni, a hallgatóság egy része meg már fáradt.

Egy jó szöveg után következni meg átok és ma egy se volt gyenge… ti amúgy régóta jártok, ide?

Én azért igyekszem, csak ritkán lehet látni, mert…

Rommá gyűrt szélű szöveget morzsolgatva a kézben álltam nemrég ott szélen

Most pedig itt állok veletek szemben és életem rettegett pillanatával küzdök, amikor ennyien néznek rám. Ezer tekintet súlya terhel.

Pedig valóban, ha őszinte akarok lenni, ez hergel, ezért ültem le este írni, hogy e pár percet ne kelljen csak úgy nézőként, eltitkolt szövegekkel a zsebemben valahol egy széken kibírni. Inkább…

Rommá gyűrt szélű szöveget morzsolgatva a kézben álltam nemrég ott szélen

Most pedig testemben adrenalin pereg, mert egyedül vagyok s közben meg, dehogy.

Idegen világ ez pedig már két éve otthonom, vagy csak hazajárok, nem tudom.

Ám alkalomról alkalomra elmondom, hogy csak ez a hely az, ahol élesebb lehet a szó, mint a penge, ahogy mindenki nyitott a ki nem mutatott szeretetre.

Ahol a színpad mögött havi kétmondatos kapcsolatok köteléke védőhálót sző, ha kudarcba huppansz és ránt ki a kátyúból a lelked a mélyén gubbaszt.

Igazából én sem értettem ezt az egészet, mert…

Rommá gyűrt szélű szöveget morzsolgatva a kézben álltam nemrég ott szélen

Szóval ha érezni akarod , te se álldogálj tovább ott, gyere ki és mondjad!

 fotó_2.JPG

Szólj hozzá!

Szólásszabadság...

2014.07.30. 14:05 Gaboard

Volt egy remek kezdeményezés amire megint nem sikerül elmenni, pedig írtam rá szöveget is.

 

Szólhatok nagysága?

 

73-ban születtem, anyám boldognak látszott a képeken.

Pedig nem volt semmink - és akkor ez normális volt.

79-ben kezdtem el suliba járni, nem sokkal később kisdobossá avattak. Fura ezt, így kimondani, de boldog voltam - és akkor ez normális volt.

85-ben mehettem először külföldre. A határon fegyelmezetten kellett viselkedni, mindenki félt a határőröktől, nehogy leszedjenek a buszról - de az akkor normális volt. Ja és persze boldog voltam. Boldog voltam, mert lehetett, Bravó újságom, stoplis cipőm és ihattam dobozos kólát, mert ha jutott egy kis pénzed utazásra, - akkor ez normális volt.

Sokáig egy tv csatornát nézhettem, na, jó délutántól volt 2-es is. Járt a népszabadság meg a képes sport, anyám a rakéta magazint vette és megtudtunk mindent a világról, meg persze el is hittük, amit olvastunk vagy láttunk - mert akkor ez normális volt. Ám már valahogy egyre inkább nem voltunk boldogok.

89-ben a középiskolában bemondták, hogy nem kell többet iskolaköpenyt hordanunk.

Ez jó volt és azt mondták nekünk - ez most így normális, és láttunk egy kis esélyt, hogy talán majd mégiscsak boldogok leszünk.

Egy évre rá taxik állták el a hidakat és az utakat és mindenki azt akarta legyen minden egy kicsit másképp normális. De innentől rájöttünk, hogy eddig csak hittük, hogy boldogok voltunk.

Nagy csoda eztán sem történt, hisz négyévente mások ígérték, meg hogy csak most leszünk igazán boldogok - és ez az óta sajnos normális.

Mint ahogy az is hogy egyre kevésbé hiszünk nekik.

De, ami mindig lelket adott, hogy bármi történt arról 90 óta mindig tudhattunk.

Többnyire mindent gond nélkül. Ahogy a felpörgött világ, azonnal hírül adta dolgait nap, mint nap.

Most már akár tv-n, rádión, számítógépen és már jó pár éve telefonon is - mert most már ez a normális.

Ez volt az egyetlen fény, ami ha világban sütött a nap, minket is megvilágított, ha beborult lehangolt, s ha esett megáztatott.

Ma 2014 van, és ha meg akarom tudni mi történt a világban, ha rá akarok látni az országra, tudnom kell, milyen oldalakat keressek a neten, mely csatornákat kapcsoljak el azonnal és melyik újság milyen érdekek mentén torzít - ez szerintem kurvára nem normális.

Hogy a sorok közötti olvasás a tudás, nem a bibliai passzusok fejből szavalása, hogy aki hír anyagra kapcsol az értse is ne csak lássa, meg hogy aki kimondja, ami nem tetszik azt a rendszer azonnal el is ássa, na ez aztán nagyon nem tesz boldoggá.

Mert ha nem így játszik valaki a pályán, a politikai foci azonnal a középpontról kezdi a kirúgást! Mi meg csak nézünk - hogy ez lehet normális? Kit tesz ez boldoggá?

Hogy, ha nem alakul jól a tervszámokban a szórás meg magas a ráta, pillanatok alatt blokkolódik a szólás szabadsága, és az baj, hogy ez már nem is hat a népünk haragjára.

Nem akarom megérni azt, hogy őszinte szavak miatt egzisztenciák életek rogyjanak meg, a puszta élethez fűzött remény mentén, mert nem szabad, hogy ez legyen a normális.

Kérlek, állj ki te is a szavaidért és írj egy doktori ikszet a nemtetszés listájára.

Ne kelljen azt a szorító érzést többé cipelni, mint mikor gyerekkoromban a határon akartunk átmenni, sem ma se máskor, csak azért mert az elmúlt este egy picit szabadabb tollal kezdtem a gondjaim leírni!

Mert ha egyszer ez így lesz, az senkinek nem lesz többé normális.

 

Szólj hozzá!

Gyorsírás...

2014.06.16. 08:31 Gaboard

 A Budapest Park területén volt a hétvégén a HősökTere rendezvény, aminek az igen nemes célja az volt, hogy felhívja a figyelmet kölcsönös segítségnyújtásra a hétköznapokban. Ennek keretében több slam előadás volt és egy szövegíró verseny. Volt 40 perc írni valamit 5 kulcs szó kötelező felhasználásával és előadni azt.

Kulcs szavak: Segít, Nyitottság, az vagy,Hős,Vészheyzet

Az én szövegem ez lett:

 

Lehetsz, gyerek, felnőtt, nő, férfi, fiatal vagy idős

Amire szükséged van igazán, hogy te is lehess végre egy valódi hős 

Nem kell hozza igazi vészhelyzet

Ez nem az ami után a kéz kezet, mos

Hanem amikor nyújt kb. bárkinek

Mert számítanak rád, kinek

A sors épp arra vitte az útját

Ezért néha húzd meg a nyitottság kútját

Hogy follyon belőle másoknak is

És ha furán néznek rad sokak csak ints

Élni a világban felelősséggel csak igy lehet

Ha tisztességből embersegből bele kerül a napjaidba egy pici párás lehelet!

Ha a terembe gyúrod az izmaid és csak arra használod, hogy súlyokat emelgess

Akkor az vagy, amit eszel!

Sky teh!

De ha arra is van erőd, hogy segíts másoknak

Máris az vagy, amit teszel!

Sztár!

 Mégha csak egy valakinek is!

Szólj hozzá!

Életpálya...

2014.05.28. 10:27 Gaboard

Egy kollegám nehezen viselte a munkahelyén kialakult szakmailag méltatlan körülményeket és úgydöntött vált. Az ő búcsú bulijára írtam ezt a pár sort, részben a csapat nevében is.

 

PÁ PÁL

Éjszakában tündöklő galaxison átfont forró kígyó testének tudora

Kinek mások ostobasága folytán megtelt háta közepén a dudora

Elhatározása most már kemény, mint egy kazántelepi kémény

Halk szava erény, lépésein mostantól sokat lendít majd a remény

 

Meddig van értelme vizelni felfelé a léghűtő lapátjai közé?

Meddig lehet magyarázni valakinek, aki nem érzi, hogy az övé?

Mit a sors feladatul elrendelt, megoldó kulcsot, élet tendert

De leginkább megtalálni a szervezet mögött magát az embert

 

Ha váltani kell, akkor azt meg kell lépni és az maga a fejlődés

Nyertél máris, mert a hiányod nagyobbat üt, mint egy fejlövés

De visszanézni többet nem kell, csak azt vidd, ami jó volt

Igazán most te locsoltál végre a rozsdás csavarra srófort

 

Az életben valójában a fontosak, a szakaszok, sosem a tapaszok

Sebek forrnak s az élmény csomag kapjon inkább magasztot

Mind kivel tán néhány perc telt, s a vélemény összetercelt

Feledtesse mind azt ki a szándékával téged közben hergelt

 

Új út van kijelölve és ennek nem lehet része az enyészet

Talán a szívnek kellemesebb lesz, mint az öreg vegyészet

A pályakezdőnek csak akkor nehéz, ha nincs tapasztalat

De rutinért téged a szomszédba hiába is szalasztatnak

 

Világos már az élet utad, csak végig kell hát rajta menned

Amit eddig megszerettél azt kell napról napra tenned

Barátokat nem vesztettél, lesznek is még, hisz vonzod őket

Kuncsaftokat kívánunk hát, meg kuplung hibás szőke nőket

 

Nagy csapat voltunk, és maradunk is, bár mindenki máshol

Az élet ilyen fura dolog, hogy hasonló lesz, de sosem másol

Támogassuk egymást, s a jólét és a szeretet a vállunkra rá száll

Mai nappal eltér utunk s együtt mondjuk Pá Pál, Pá Pál, Pá Pál

 

Szólj hozzá!

Nap a hónapban...

2014.05.20. 21:21 Gaboard

A havi slam-klubos fellépések után mindig marad bennem egy kis szálka amiatt, hogy nagyon megváltozott a helyszín és a közeg a kezdeti alkalmakhoz képest. Sokszor gondoltam nem is kéne járni, ám ez az egy alkalom van, ami stabilan elérhető és viszonylag magas az egységnyi területre eső slam-imádók száma. Úgy látszik függő vagyok...

 

 

Kolorra hangolva…

 

Reszkető ráébredés a null óra múltán

Kihagyhatatlan szó szimultán, mi vonz, még ha már torz is,

Mit tegyek? Csak egy vágy van, csak az, hogy ott legyek!

Nem kell megvárni a választ, ha bensőd kiált, miért?

Írj mailt, és ha rezzen reggel a telefon, az napodba máris belefon egy küldetést.

Írj szöveget, s ha tudod, agyadba vésd, mert ott csak ott a színpadon derül ki, fogsz-e utána bosszankodni vagy derülni.

S a belső kínná váló öröm, a lerágott köröm lesz a hónap jele.

Verziókkal, ötletekkel tele igyekszel megalkotni valami oda illőt,

S ha kinőtt a csírája, kihajtott mezeje a fejedben, várod, a tollad zizegjen vele és a kezedből, csattogjon a tartalom a gombokon, mert ez az egy alkalom e hónapban, ahol szavakat szórhatsz jó nagyban.

De igen! A téma, ez az, ami veszélyes, mert lehet jópofa, meg lehet béna, vagy akár tombolhat a költői véna,

Bár annál már egyre ritkábban ikervonzat a siker.

Hát mi legyen?

Üssem fel a bulvárt, melyik celeb tanult meg jódlizni, vagy inkább valami tudományosat kéne a hálóból kiguglizni?

Tán a regnáló szuper hangzat, magzat ellen való rendszer, az emésztő szertelen jelen, a közös baj, a közömbös világunk közepe legyen a fókusz?  Mindent, mi emberi aláás, de hiába ontom ki magamból, lassan elavult téma lesz a választás.

Jaj, de tudnám mondani, ordítani a karikírozott, zsírozott tolvaj nemzedék tetteit, hogy vágyok én végre a rendre itt!

De tényleg ez kell a színpadra? Tegyem a hallgatókat kínpadra, ha nem találom el a közös ízlést és véleményt? A bennem tomboló nagynyomású véredény lefújó biztosíték üresre jár, ha pozitív visszajelzésre nem talál.

 Hisz ez verseny, a persely nyers boruló boríték rejteke kerek. De lehet ez cél, ettől a szó jobban kél a témára? Á dehogy, ha megvan a forma, szöveget írok akár a kerti répára, bár bevallom ritkán törekszem tréfára. A lényeg a zsűri kezében a bélyeg, és süti rám, s a kedvemre. Főleg, ha rendre olyat támogat, ami a gyenge poén világra mutat.

Ez, ami nálam elbizonytalanodva néha meg is kérdi, melyik ma a jobbfej forma a Frédi vagy a Béni?

Kezdeteknek őskorában, az alagsori félhomályban trendtelen rend eredete megengedte a színpadi vakító fények, s nézőtéri félhomály, hogy legyen nyílt a pálya és égő máglya legyen minden szó, mi önálló és helytálló, de semmiképp nem menetrendszerinti megálló.

Első szavas indító gondolat, ondolált forgatagban szókovács TG barátom adta jó tanács. Csak az legyen témád talaja, mit megéltél, minek hullámán megsiklott a saját szörföd s alatta csapkod a víz taraja! Csak ez adja az irányt, és engedj el mindent, mi silány más világ látványos dobogása, annak üzenete szádból csak felköhögött kása.

Szóval még mindig itt a dilemma! Bár már nem izgat, a kinyerma. Csak, mint a lopott randi, vonz a légy ott.

Meg az átizgult, félholt remegő atmoszféra, a baráti éra, hogy csak ma, csak itt, mint egy jó teleshop a hetembe egy szép estét belelop.

Hátradőlök hát és utat engedek magamnak a szó felé, nagyobbat lendülök, mint Pelé és szaladjon a gondolat, hogy ma este e szörnyű slam csend után ismét itt a Kolorban hallassam a hangomat!

 

foto (1).jpg

Szólj hozzá!

Éber álom...

2014.05.10. 21:34 Gaboard

Ha fel elszabadulok Pestre és van lehetőségem belelátni néhány életvitelében teljesen más barátom, ismerősöm hétköznapjaiba, akkor óhatatlan elindul egyfajta vágyódás és összehasonlítgatás az agyamban. Mindig rájövök, hogy tökéletes, ahol vagyok, de mivel az élet ezer színterén lennék jelen szívem szerint, ezért sokszor kalandozok el e vonal mentén. Ez a szöveg egy fiktív, de mégis egy ismert világba elképzelt illeszkedést tesz szembe egy józan és csodás valósággal.

A kontraszt

Sima reggelről mesélek…

…A korai ébredés megint olyan 11 körül ért el. A számból párolgó alkoholszagból ítélve az este emlékein teljesen felesleges gondolkodnom. A franciaágy lepedőjének gyűrődéséből nyilvánvalóan látszik, nem egyedül töltöttem az éjszakát. Ha valamelyik pultos csajt hoztam volna haza, akkor az még itt lenne, ha megint valami bebaszott picsát, akkor meg tuti itt hagyta valamijét. O-Ó mi meglepő - egy fél melltartó. Ahhoz túlontúl zsibong a fejem, hogy elgondolkozzam azon, hogy elszakadt vagy levágtuk. Nappaliban már csatazajzúgással bőg a porszívó. A bejárónő már itt nyomul. A nyitott ablakon agyvelőbe hasító napfény tör az életemre. Hol egy napszemüveg? Nincs esély, menekülni kell! Gyors zuhany, tiszta ruha, illat, kocsikulcs, tárca, teló feltöltve, zsír! Irány a kávézó, még mielőtt az ingatlanom minden zugának hősnője lenézően ki nem utál. Ki tudja miket talált már eddig is. Jobban meg kellene fizetnem, nehogy feldobjon a cigipapírok, meg a bankkártyával összekarcolt üvegasztal miatt. Az utcán már jobban vagyok. A friss levegő reggeliként szolgál a füstben koplaló agysejtjeimnek. Verda pittyen, gyenge ellenőrző tekintet, nincs új karcolás, felni sincs lecsapva. Szoktam amúgy rá figyelni. Kivéve, ha piásan jövök vele haza. Vagyis néha figyelek. Coffein löket, croissant, e-mailek, hírek, tőzsde, harangszóra már a külvilág rezgései is észlelhetővé válnak. Hát akkor, peregjen a nap, dolog mindig van bőven! Pár telefon, megbeszélés a parkban, időpont-egyeztetés, egy-két deal. Kb. 3-4 kor már a gyenge szalonspicc lendít át a nap első felén. A tárgyalási technikám ilyenkor már lehengerlő. Van pár sanyarú sorsú haver, nekik 5-6-ig tart az elfoglaltságuk, nem tudom, mi lehet az, ők munkának hívják, de én nem beszélek japánul. Azért a sörözés közben mindig akad jobb téma is. Mire kitaláljuk, mi lesz az esti program már mindenki rottyon van. Felugrunk hozzám, kajarendelés, asszem, megint sushi. Körtelefonok után tisztálkodás, partydressz és fever. Az egyik span nyitott egy új helyet és éjfélkor már alig tudtunk járni. Egy értékes kapcsolat segített túljutni a holtponton, még jó, hogy a wc-ből kifelé észrevettem, hogy a reggeli corissantról maradt egy kis porcukor az orromon. Ma esti áldozat kiszemelve, valami gumitündér, a közeli szépségklinika recepciósa. Alacsony IQ, magas szilikon tartalom. Mi kelhet több egy estére? Hosszú napom volt igazán! Az elalváshoz egy hatalmas jó éjt cigi és indul az álomutazás.

 

De ez most kicsit mintha más lenne! Tüzesen süt le a nyári nap sugára… Uh, várjunk, ezt szerintem, csak olvastam valahol... Ez tényleg jó cigi volt... De a képek valósághű sorozata teljesen letarol. Olcsó ing van rajtam, konfekció nadrág és még csak jól sem érzem benne magam. Ez az egész helyzet nagy rám és ráadásul egy családi egyterű kocsit vezetek. Mindig is érdekeltek ezek a helyzetek, de nem gondoltam volna, hogy egy álom formájában máris megtalálom. Úristen! egy gyárban dolgozom, de olyan rég, hogy el sem hiszem, lehet még más világ ezen kívül max. a másod állás, hol az agyam végleg kihűl. Akkor ez egy rémálom vagy bosszú, remélem, nem lesz olyan hosszú. Nemsoká az ébredés megment ebből a menetelésből, aztán reggel úgysem emlékszem semmire az egészből. Kis város, kisház, kis kert, furcsa melegség, gyerek zsivaj. Engem várnak, elém szaladnak, örülnek, ez őrület! S önkéntelen ölelem őket. Istenem, de jó érzés! Kiáltanék a világba, tolong bennem ezer kérdés, de az utazás lágyan halad. Ebédlő asztal, egy szék sem szabad, boldog család, gőzölgő leves, egymást csipkelődő kölykök s egy kedves, ki gondoskodik, s összetart. Most először bízom abban, hogy ez a hangulat még kicsit kitart, mert eszembe se jut a valóság. Az este is megragad, mesét olvasok, bársonybőrű babaarcok simulnak, te jó ég, egy jó éjt puszi! Ez nagyobbat üt az érzéseken, mint bármilyen drog, s máris félem a holnapot. Egy asszony vár szerényen, nincs rajta arany, se fux, csak őszinte szemérem, ajka leszunnyad az enyémen. Nem tudom feldolgozni még félig se, nemhogy egészen. Mit kell tennem, hogy ne csak álom legyen? Amikor azt hiszem, életem a sikerhegyen élem, most arra gondolok, valójában nem értem, hogy a földnek kérge miért cipel és hogy kikkel töltöttem a való életem meg, hogy minek és mivel?

Szólj hozzá!

Egyveleg...

2014.05.04. 21:59 Gaboard

Egy lopott ötlet vagy egy önálló gondolat volt a forrás már nem tudom. De meglepően sok szöveget írtam az elmúlt két évben és sok olyan mondat van, ami kering a fejemben és ezeket összefűzni egy verssé az talán érdekes lehet. Amint lett rá időm eljátszottam vele és végül15 régebbi szövegemből merítettem.

 

Merítés

 

Hogy miért írok, mert bírok

Neked a csomó az sok, nekem a nyirok

A gyíkok egy forró éjszakában, mint perem alatti baktérium, élsz a kádban,

Hiszel Istenben, de nem hiszel apádban.

Keseregsz a tegnapon, pedig élsz mában.

Cseréld le a hétköznapjaid kopár szagát és éld a repülés reményét

Éld át a határtalant, éld át a boldogságot, ami talán az égben a tiéd

Vagy tiéd lesz, mert a mélyrepülés a valóság és ennek sikolya több mint nesz

Fent nem ér a sötét, se golyó se sörét s nem kell, hogy láss a sorok közé

Merengj mélán, a némán, kérd, hogy játssz a szavakkal!

Szemezz a vak koldussal nappal!

Mert..

Létezik egy dimenzió, de nem mindenki látja

Szavak szőtte illúzió, és nincsen semmi gátja

Nem fékezik szabályok, nem blokkolja elme

Tartalmának súlya van és igen mély értelme

Hogy végre...

Tűzgyújtó legyél s katona!

Ne vadaktól rettegő hunyász!

Mert elég nekünk már a...

Megtévedt ország s emberek hada

Nem értik jól a szót úgy mennek haza

Kiszámítatlan minden földi pillanat

Alkonyba burkolt borús pirkadat

Mikor a…

Szerda szeli szét a szolid szenvedés szagát

Szeretve szusszan a személy s issza a szavát

Közben várjuk, hogy jöjjön a …

Percleső pusztuló poroló pácolat

meg a…

Parádés partyra pózoló pirkadat

de tudod te, hogy …

Minek keresel, ha egyszer elvakít, mert csak hiszed, hogy tied, amit megveszel, csak hiszed, hogy minden szart, amit pénzért kapsz, élvezel!

Ez a feladata a termékek nagy részének, a seggmasszírozó aranyszélű ultramodern wc-nek,

Hogy el hidd, hogy szarni jó és, hogy amit te szarsz az a másénál különbvaló.

Úgy van minden beállítva a trendek, a divat, s az élet technikai ritmusa,

Hogy vásárlásra késztessen a megfelelés rítusa

Abban bízom, az életben jól értettük meg a szerepét

Sosem a képünk közepét adta, hanem csak a keretét

Majd később…

Olyannal szembesültem, amit átélni lehet, elhinni nem

Városról városra terjedve hoz ébredést a virusos slam

Ahol..

Divattá válnak a divattalan dolgok, szinonìma rìm prológok, benne èrtők ès mű rajongók ès műfajok közt bolyongók.

Társadalmi látó mind ki azt képes felfogni, hogy az adást, hogy lehet igazán fogni úgy, hogy a pofád még se kell befogni!

De a…

A te döntésed, hogy jobbra vagy balra fogsz meggyőződni

Mint ahogy az is, hogyha középen akarsz majd mellőződni

A te döntésed, hogy egy zsúfolt városban taposnak agyon

Vagy a hegyek a völgy a patakok jelentik neked a vagyont

Nem pedig az…

Adóparadicsomba adózó, a para giccs pompa maffiózó

 Ahol a Csaján a szilikon bomba mell, szem együtt tompa

Mert még mindg…

Várom azt a generációt, ki már felnőtté lett az USÁban

Woodstock világában megfizettet az álmaiért busásan

Mert ma inkább azt ellenőrzi a rendszer

Aki már elszívott egy füves cigit egyszer

Vagy a valós minimálbérből nem pontosan adózik

Sajna a nagy hibakereséstől sosem látják a valódit

végül be kell látni, hogy a…

Vasárnap vesz vásárfiát a vasalatlan vonásnak

Vastestével visz a vallás vonalán a valóságnak

Végzetes valója von vállat a változatlanságnak

Vége van e versben is a végeláthatatlanságnak

20-kavicsmozaik.jpg.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Vokson túl...

2014.05.04. 13:05 Gaboard

Nem szoktam alapból politikai és közéleti vonalon direkt érzéseket közölni, vagyis nem gyakran, de most volt egy fellépés, ahol nyíltan az volt a téma, hogy a " választás után", így csak kiadtam a cipelt terheim egy részét...

 

Eső után…

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám

Speciel pont ez, amit sikerült megint meg nem érteni

Nem tudtuk annyira átlátni a valós helyzetét, hogy újra büszke lehessek arra, hogy ez az enyém.

Mert nyitott vagyok elfogadni mindent, amit magyarázatként kínálnak a jelen helyzetre,

De úgy érzem a szavazatok száma fordítottan arányos a hangulattal és az elégedettséggel - és ez furcsa

Egy külföldön dolgozó barátom sem csapott az asztalra, hogy ez az! Végre indulhatunk haza!

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám

Mint azoknak a hajléktalanok az aluljáróban, a regisztrált munkanélkülieknek és a nem regisztráltaknak is.

Ugyanoda járok, haza, mint azok, akik nem hagyták el az országot, de 5-600 kilométert utaznak külföldre munkáért hetente.

Az én embertársam a benne élő összes roma, zsidó és én nem hívom a határon túli barátaimat szlováknak vagy románnak, ha egyszer magyarnak születtek

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám

És nincs belőle több, csak ez az egy van!

Nem csereszabatos, nehezen pótolható és igen, tudok érte aggódni,

És igen aggódok!

Mint a szegény gyerek, aki nem talál gyógyszert édesanyja betegségére és bárkit kérdez, csak lesajnálón süti le a szemét.

A baj az, hogy az orvos csak azt hajtogatja, hogy semmi baj nincs, nézzem meg a laborleleteket, az immunrendszere egyre jobban teljesít.

Pedig én csak azt látom, hogy alig él.

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám

Nem tudhatom, hogy unokáimnak is e tájék lesz-e az, de szeretném!

Nem tudhatom, hogy az új generációk számára e tájék mit jelent most, de jó lenne, ha éreznék ők is azt, amit én!

Nem tudhatom, hogy lesz-e erő bennük... Bennetek, hogy lépjetek, mert csak gondolkodni ezen már kevés!

 

Tudsz-e úszni, ha a média fröcsköli lábad alá az ingoványt?

Képes vagy-e a napba nézni, ha érdekek festik szemed elé a haloványt?

Van-e benned vasakarat, ami a korrupt csábításnak ellenáll?

Ki tudsz-e tartani a végletekig, ha ki ellened van eléd áll?

Kell, hogy legyen egy tiszta és önzetlen mag,

Mi ha sarjad nem hajlik el és érett gyümölccsé dagad!

Olyan nemzedék kell, ki emberi szabályokat alkot, és nem kezeli érdekei mentén lazán,

Mert

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám

 

ogyv_2014.jpg

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Apróság...

2014.05.04. 12:51 Gaboard

Legkisebb lányom is rendelt magának egy verset. Mivel ő egy igazi kis méregzsák a téma iránya azonnal meg volt:)

Most indul a tanulás...

 

A mérges Csirke

 

Én vagyok a mérges csirke

Enyém ez a poros udvar

Nálam nagyobb pipi nincsen

Erre ékes hangom utal

 

Mérges csirke nem viccel ám

Megcsíp nyomban futás

Veszélyes, ha megindul rád

A tollas harci tudás

 

Tyúklépésben járőrözöm

mindenki rettegjen

Aki meg lát és nem köszön

nyugodtan remegjen

 

Aztán este, ha jön a sötét

bebújok a fészekbe

A többi napos csibe közé

a jó meleg ketrecbe

 

www.tvn.hu_490439463fe040199d000fb30a5462e0.gif

 

 

Szólj hozzá!

A város ritmusa...

2014.02.13. 20:51 Gaboard

Zene hatásra érkező, hosszú ideje gyűlő, ütemek szülte sorok kerültek most kiírásra. Nyilván régi nyomott gondolatokkal vegyülve íródott szöveg. Sok van mögötte talán nem is tudott minden felszakadni.

 

Batta Dal

 

Batta lett a bölcsőm pedig nem is itt születtem

Battán kezdtem járni, lépcsős beton épületben

Batta kovászolta füstjében a kenyerem

Talán ezért vagyok úgy, hogy a sok mű báját lenyelem

 

Batta adott pályát, Batta volt a mászóka

Batta miatt van az, hogy a biztonságra rászoktam

Batta a nyugati part, ha térképen nézem

Ahogy két gyár közé kúszó Dunát fogja két kézzel

 

Battán lakó patrióta, kinek Ebatta a lokál

Rá a város vezetése fejkvótát allokál

Batta lakó sírkert, színes kocka tombstone

Lépcsőházakban tomboló szabadságösztön

 

Batta Gucci kirakat fénylő szökőkútja

Van, akinek ide, másnak elvezet az útja

Batta mire mindenkinek van egy remek ríme

Adta azt is, hogy nem sokára szabadul a réme

 

Batta égre mutat, háromszor is nyomban

Battán pénz van minden süppedt keréknyomban

Battára jár mindenki, ha csodát akar látni

Mert azt hiszed, itt nem lehet csak olajat találni

 

Batta egy kék lábmosó, vastagon kent napkrém

Kívülről nem látható üvegházi halk fény

Batta akkor jó neked, ha meg akarod látni

Mennyire nem lehet máshol hasonlót találni


Batta éjjel Amerika, csillagváros, Huston

Batta eltart, vigyáz reád, csak maradj csöndben otthon

Boltba lemész a sarokra, van itt minden, Kánaán

Batta mégis pesten éli éjjelét és hajnalát

 

Batta fészek, odú, téli álmot alvó medve

Batta összes lázas bocsa bele is van betegedve

Batta az örök dilemma, hogy maradjál vagy menjél

Hegedülj egy életen át, vagy a munka hőse legyél

Batta komfortos garzon, egy homless szálló közepén

Ajtajában hezitál a sok álmodozó jövevény

 

Batta beszippant, Batta leragaszt, Batta el nem enged

Ettől sokszor elkeseredsz vagy pont megjön a kedved

Bánni fogod, ha elköltözöl, meg azt is, hogy ha nem

Batta lassan felemésztő szürke szerelem

szászhalombatta.jpg

Újra feldolgozva (2018)

 

 

Batta lett a bölcsőm pedig nem is ott születtem

Én Battán kezdtem járni, lépcsős beton épületben

Batta kovászolta füstjében a kenyerem

És Talán ezért vagyok úgy, hogy a sok mű báját lenyelem

 

Batta adott pályát, Batta volt a mászóka

Batta miatt van az, hogy a biztonságra rászoktam

Batta a nyugati part, ha térképen nézem

Ahogy két gyár közé kúszó Dunát fogja két kézzel

 

Batta egy lakó sírkert, egy színes kocka tombstone

Meg Lépcsőházakban tomboló szabadságösztön

 Batta Gucci kirakat egy fénylő szökőkút

Van, akinek ide, másnak innen elvezet az út

 

Batta égre mutat, háromszor is nyomban

És Battán tényleg pénz van minden süppedt keréknyomban

Batta egy kék lábmosó, vastagon kent napkrém

Kívülről nem látható üvegházi halk fény

 

Batta éjjel Amerika, csillagváros, Huston

Batta eltart, vigyáz reád, csak maradj szépen csöndben otthon

Boltba lemész a sarokra, van itt minden, Kánaán

Batta mégis pesten éli éjjelét és hajnalát

 

Batta fészek, odú, téli álmot alvó medve

Batta összes lázas bocsa bele is van betegedve

Batta az örök dilemma, hogy maradj vagy menj

Hogy Batta maga az ipari pokol vagy a gazdasági menny

 

Batta komfortos garzon, egy ország méretű homless szálló közepén

Ajtajában hezitál a sok álmodozó jövevény

Itt senki sem őslakos mindenki csak érkezett

A bejáratnál Három kemény a dilemmánkon az ékezet

Batta beszippant, Batta leragaszt, Batta el nem enged

Na, ez az, amitől sokszor elkeseredsz, vagy pont ettől jön meg a kedved

Bánni fogom, ha egyszer elköltözöm, meg azt is, hogy ha nem

Tudjatok Batta egy lassan felemésztő szürke szerelem

 

Szólj hozzá!

Látni és látszani...

2014.02.09. 21:15 Gaboard

Idei első szövegemet egy Franciaországi szobába rekesztő rossz idő alkalmával írtam. Mintha csak az lett volna a cél, hogy kiírjam magamból, mert mikor kész lett, kisütött a nap!

Ködmön…

Szakadjon már fel végre a köd, hogy lássunk tisztán és léphessünk, úgy mint akik biztosak benne,  nem szakad le a part, nem nyel el az ingovány és nem leszünk sárosak mások itt hagyott mocskától.

Szakadjon már fel végre a köd, hogy ne csak magunkat lássuk, meg a szoros környezetünkben pillanatokért rezgő érdekek démoni árnyékát!

Szakadjon már fel végre a köd, mert hajlamosak vagyunk csak sziluettek alapján megítélni embereket, tetteket, szándékokat!

Szakadjon már fel végre a köd, mert a jó példa is torzult homályos illúzió és a hiányzó kockák pótlásával, csak újra megint magunk leszünk a saját példaképünk!

Szakadjon már fel végre a köd, mert ha mi nem jól látunk másokat, lehet, minket sem látnak jól!

Szakadjon már fel végre a köd, mert sem a megtett utat, sem az előttünk állót nem látjuk valós értékében és jelentőségének erejét különböző szándékú felbukkanó fények derítik vagy szürkítik!

Szakadjon már fel végre a köd, mert így a lehetőségek is csak délibábként villanó elérhetetlen káprázatnak tűnnek!

Szakadjon már fel végre a köd, hogy a szavak igaz aromája ne váljon párás, dohos pinceszaggá!

Szakadjon már fel végre a köd, hogy száguldásunk végtelen iramában legalább a fékezés, a lassítás lehetősége meg legyen, mert nem baj, ha látjuk is nem csak tudjuk, hogy rossz az irány!

Szakadjon már fel végre a köd, hogy pontosan felfogjuk milyen világot teremtettünk magunk köré, hogy ne csak a ködlámpa szórt fényébe eső irányított részletek adják a teljességet!

Szakadjon már fel végre a köd, hogy az értékeket ne a zsebünkben turkálva akarjuk érezni, hanem látva, alkotva, megcsodálva gondolkozhassunk el rajta magunk!

Szakadjon már fel végre a köd, hogy az álmaink rózsaszínnek hitt permetege legyen az egyetlen, ami szemünk előtt lebeg, és a valós világtól néha picit a vágyainkkal elszigetel!

Szakadjon már fel végre a köd, mert egymásra kell találnunk, tiszta szemmel, hogy együtt gondolkozzanak végre azok, akik nem árnyékok mentén akarnak előre jutni!

Szakadjon, szakadjon, szakadjon már fel végre az a kurva köd, mert elég volt a sok ködös tekintet között a bennem megkötött gondolatok közösségében, a köd előttem s köd utánnam-ról szomorú slameket költeni!

kod_1.jpg

Szólj hozzá!

Mese mese mátka...

2014.01.06. 13:46 Gaboard

A battai Mikulás Slam-re irtam egy kis politikai alaphangú mesét! Visszajelzések szerint egy kicsit sűrű lett, de hát sok volt a tartalom, amit bele akartam tenni abba a bűvös 3 percbe! A címét a Péter öcsém adta meg előre, ezzel el is indította sztorit!

Az öreghalász és a kender!

 

A háborgó tenger partján élt egy alacsony, de határozott halászember

Az a típus, aki ha kell, ha nem mer

Mindegy milyen évszak volt a földön, havas vagy avaros a kedvenc vize mindig a zavaros.

Akkor tanult meg pecázni, mikor még tét nélkül lehetett a nagyhalakkal packázni.

Volt egy egyesülete, együtt vadásztak heringre, mégse sikerült erősíteniük gerincre,

mert, ahogy haladt az idő, mindig valami cet mellett lett a tudása fejlett!

Egyszer történt, hogy igazán beakadt a horog és némi segítséggel a mi kis medencénk felett ő lett a halőr, de mivel egymást követte a sok kis malőr, négy év után miközben segítőit lefejezte, ezt az ijesztő kis ámokfutását igen hamar befejezte!

De már tudta a halászat egy igen jövedelmező műfaj, s csak ez forgott a fejében, de nem is igazán a pénz, hanem a halak feletti uralom, hisz minden más e földön csupán tiszta unalom.

A halász csapat javított a nevén egyet, a hering vadászokból alakult egy bálna gyilkos egylet, tanultak egy kis marketinget, meg tömegpszichózis, és elkezdték a vizet mérgezni, hogy pocsolyácskánk akkori kalózai ne is tudjanak létezni!

Évről évre több szert szórtak, sajnos ebben a hatalmon lévők is igen jó partnerek voltak, mert, aki döglött reményeket táplál a vízbe, meg bele megy pár ócska kvízbe, jobb lett volna, ha megtanulja előre a kérdéseket, és figyelembe veszi a vízből jövő kéréseket!

De lényeg, hogy a mi kis öreghalászunk nyolc év türelmes csatában, meglátta a fényt magában! Ami a baj, hogy még sokan látták ezt a talmi ragyogást, így kapott bejutást és annyi bársony padot, hogy a 66.6%-ával elérte a józaneszű népharagot!

Ekkor a mi kis halászunk kiment a teraszra - legalábbis én azt gondolom - észrevett egy szépen burjánzó indiai kendert a kajiba tövében, és egy kellemesen gyantás hosszú jointot tekert belőle!

Csak ennek hatására tudom elképzelni mind azt ami, eztán következett, vagyis nem az események sorát, mert láttunk mi már sok-sok csodát, de hogy azokat valaki ilyen sugárzó optimizmussal, élje meg ahhoz eküszöm kell a kender!

Mert e drága halász ember úgy kezdte, hogy a díszes halállomány ősidőktől gyüjtött halpikkelyeinek készletére, tette kezét, s dobott egy mesét, melyben a szegény legény úgy lett király, hogy a sok gonosz pénzéhes pénztárakat elüldözve, segít majd, hogy az öregkor ne teljen nélkülözve! Hidd el jó lesz! Ha nem hiszed, járj utána!

Csak úgy, mint a sok tündérmesének,

amit azok állítanak, akik nem kaptak a fűből, mert a 47.000 -et érzik valóspénzben kevésnek!

Mert e remek cucc hatása, segít abban, hogy, a kultúrát, a médiát a korlátok ellenére is rendben lássa, hogy ne érezzen hibát az egésszégügyben, és a devizaadósok is csak a klubfeeling miatt legyenek benne egy alkotmánybírósági ügyben!

Kicsit tovább kell lentartani a füstöt, hogy átládd a trafik sztori maga egy vad összeesküvéselmélet! Csak arra vigyázz, ha nem fújod ki, könnyen megbonthatja az elmédet!

A kettévágott félkarú rabló viszont maga a dicsőség csúcsa, de ha egy szimpatikus halászlegény lesz majd egyszer az új gazdája ne legyen az senkinek oly nagyon furcsa!

Mert matek is jobban megy, ha libben a finom illat, és a ki és bevételek közt nem keresi senki azt, ami valamiért hiphop elillant! Hisz nem elég, hogy nincs már az IMFnek hada itt? Hogy az adóság meg nőtt ááá az csak duma, vagy ha igen akkor slukk és majd sztorizunk valamit!

Meg persze minden pályázó, ha derék halászember, akkor az elbírálás miatt aggódnia nem kell! Hát nézzük pozitívan a bővülő vagyoni helyzetet, új stadionban játszatunk majd horgász, halász mecseket! Persze hogy kell jó pár ilyen, ez nemzeti halstratégia, és tuti valami gagyi árokszélit tekert az, aki erre azt mondja, hogy nagy tragédia!

Amúgy meg nincs is bajom ezzel, tekerjen szabad kedvel, csak ha a halak szívnak holmi vicces hínár származékot, akkor a halászati rendelet értelmében, beirdalva sózzák be a seggüket a halászaink éttermében!

Én látom hosszú lesz, mire ez a halászember lejön végre a cuccról

Addig mi csak slammelgetve beszélgessünk az ugye mindent tudszról

 

 

Szólj hozzá!

Évvégtelen...

2013.12.29. 21:50 Gaboard

Az év utolsó slam eseményére irtam egy tematizált szöveget, amiben most egy kicsit igyekeztem elhagyni a sztorizós énemet!

Végtelenül végtelen!


A végtelen az, amikor úgy szaladnál féktelen, hogy képtelen vagy megérkezni bárhová indultál!

A végtelen az, amikor valami értelmezhetetlen és egyben elérhetetlen.

Végtelen lehet maga a szerelem, ha középiskolás vagy és sok sorozatot meg hollywoodi filmet néztél! Végtelen a boldogság, ha vannak gyerekeid és kétpár porcelánkék szem világít rád mosolyogva minden reggel!

Végtelen a szabadság, ha nem tiporná végtelen kötöttség az életed, munka címén.

Végtelen a jóindulat azokban, akik képesek másokért önzetlenül, de bazmeg tényleg önzetlenül tenni. Végtelen az idő, ha túl tudnád élni önmagad, de az is jó pont, ha csak addig, de kitartasz.

Végtelen a pillanat, ami pont akkor és ott a tied.

Végtelen az ostobaság, ezt láthatod, ha csak belenézel a bulvárba, és elképzeled, mennyien olvassák és élik - Te jó isten.

Végtelen a bánat, elég, ha meglátogatom az öntudatlan apámat.

Végtelen a szomorúság, ha látom, hogy hova tart ez a gyönyörű világ.

Végtelen a vágy, ami azt szeretné, hogy minden ember lásson, értsen és gondolkozzon.

Végtelen a hit, mert az biztosítja, hogy kitartsunk a vágyaink mellett.

Végtelen a kalandvágy is, ami néha nem lenne baj, ha bizonyos esetekben nem lenne végtelen.

Végtelen a véletlen, mert az vélem sokszor az tart életben.

Végtelen a lehetőség, és amivel sokszor érthetetlen, de éretlenek vagyunk élni.

Végtelen az, amibe ha csak belegondolsz, beleveszel.

Szemedben tükröződve, táguló, be nem telő éltető határtalanság,

Negyedik dimenziójába vesző, jól megfektetett nyolcas,

Létértelmed porszemmé zúzó gigantikus magasröpt

Atomlökéshullám erejét leszkanderozó jó voltál hüvelykujj.

Újszülött generációkkal újjá születő, kreatív értelemfolyam.

Szavak és érzések viharának alkotássá formálódó ereje.

Tudjátokmi az, ami igazán végtelen? A slam!

Mert ha ennyien hiszünk benne, akkor tudom, hogy a véget elérni képtelen!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása