Egy kollegám nehezen viselte a munkahelyén kialakult szakmailag méltatlan körülményeket és úgydöntött vált. Az ő búcsú bulijára írtam ezt a pár sort, részben a csapat nevében is.
PÁ PÁL
Éjszakában tündöklő galaxison átfont forró kígyó testének tudora
Kinek mások ostobasága folytán megtelt háta közepén a dudora
Elhatározása most már kemény, mint egy kazántelepi kémény
Halk szava erény, lépésein mostantól sokat lendít majd a remény
Meddig van értelme vizelni felfelé a léghűtő lapátjai közé?
Meddig lehet magyarázni valakinek, aki nem érzi, hogy az övé?
Mit a sors feladatul elrendelt, megoldó kulcsot, élet tendert
De leginkább megtalálni a szervezet mögött magát az embert
Ha váltani kell, akkor azt meg kell lépni és az maga a fejlődés
Nyertél máris, mert a hiányod nagyobbat üt, mint egy fejlövés
De visszanézni többet nem kell, csak azt vidd, ami jó volt
Igazán most te locsoltál végre a rozsdás csavarra srófort
Az életben valójában a fontosak, a szakaszok, sosem a tapaszok
Sebek forrnak s az élmény csomag kapjon inkább magasztot
Mind kivel tán néhány perc telt, s a vélemény összetercelt
Feledtesse mind azt ki a szándékával téged közben hergelt
Új út van kijelölve és ennek nem lehet része az enyészet
Talán a szívnek kellemesebb lesz, mint az öreg vegyészet
A pályakezdőnek csak akkor nehéz, ha nincs tapasztalat
De rutinért téged a szomszédba hiába is szalasztatnak
Világos már az élet utad, csak végig kell hát rajta menned
Amit eddig megszerettél azt kell napról napra tenned
Barátokat nem vesztettél, lesznek is még, hisz vonzod őket
Kuncsaftokat kívánunk hát, meg kuplung hibás szőke nőket
Nagy csapat voltunk, és maradunk is, bár mindenki máshol
Az élet ilyen fura dolog, hogy hasonló lesz, de sosem másol
Támogassuk egymást, s a jólét és a szeretet a vállunkra rá száll
Mai nappal eltér utunk s együtt mondjuk Pá Pál, Pá Pál, Pá Pál
