Az év utolsó slam eseményére irtam egy tematizált szöveget, amiben most egy kicsit igyekeztem elhagyni a sztorizós énemet!
Végtelenül végtelen!
A végtelen az, amikor úgy szaladnál féktelen, hogy képtelen vagy megérkezni bárhová indultál!
A végtelen az, amikor valami értelmezhetetlen és egyben elérhetetlen.
Végtelen lehet maga a szerelem, ha középiskolás vagy és sok sorozatot meg hollywoodi filmet néztél! Végtelen a boldogság, ha vannak gyerekeid és kétpár porcelánkék szem világít rád mosolyogva minden reggel!
Végtelen a szabadság, ha nem tiporná végtelen kötöttség az életed, munka címén.
Végtelen a jóindulat azokban, akik képesek másokért önzetlenül, de bazmeg tényleg önzetlenül tenni. Végtelen az idő, ha túl tudnád élni önmagad, de az is jó pont, ha csak addig, de kitartasz.
Végtelen a pillanat, ami pont akkor és ott a tied.
Végtelen az ostobaság, ezt láthatod, ha csak belenézel a bulvárba, és elképzeled, mennyien olvassák és élik - Te jó isten.
Végtelen a bánat, elég, ha meglátogatom az öntudatlan apámat.
Végtelen a szomorúság, ha látom, hogy hova tart ez a gyönyörű világ.
Végtelen a vágy, ami azt szeretné, hogy minden ember lásson, értsen és gondolkozzon.
Végtelen a hit, mert az biztosítja, hogy kitartsunk a vágyaink mellett.
Végtelen a kalandvágy is, ami néha nem lenne baj, ha bizonyos esetekben nem lenne végtelen.
Végtelen a véletlen, mert az vélem sokszor az tart életben.
Végtelen a lehetőség, és amivel sokszor érthetetlen, de éretlenek vagyunk élni.
Végtelen az, amibe ha csak belegondolsz, beleveszel.
Szemedben tükröződve, táguló, be nem telő éltető határtalanság,
Negyedik dimenziójába vesző, jól megfektetett nyolcas,
Létértelmed porszemmé zúzó gigantikus magasröpt
Atomlökéshullám erejét leszkanderozó jó voltál hüvelykujj.
Újszülött generációkkal újjá születő, kreatív értelemfolyam.
Szavak és érzések viharának alkotássá formálódó ereje.
Tudjátokmi az, ami igazán végtelen? A slam!
Mert ha ennyien hiszünk benne, akkor tudom, hogy a véget elérni képtelen!
