A Gate-n lesz egy fellépésünk a természetvédelem és a zöld világkultúra jegyében. Amúgy is elkötelezett vagyok a témában, így jól esett kiírni magamból pár sort, amit ott elmondhatok.
Zöld világ
Képzelj fákat, virágokat folyót, patakot
Képzelj tiszta levegőt, hegyeket, réteket
Képzelj, óceánt halakkal, jégtáblákat furcsa állatokkal
Képzelj, zöldet, kéket, fehéret, nap sárgát
Elképzelted?
Pedig el se tudod képzelni mennyire nehéz elérni azt, hogy ne csak a képzeletedben maradjon meg
El sem tudod képzelni, milyen erők pusztítják a világod
El sem tudod képzelni, a számokat, amiket produkál a rombolás
El sem tudod képzelni, mennyi szemetet nyeltek el a tengerek már eddig is
El sem tudod képzelni, a mérget, amit beszívnak a gyerekeink nap mint nap
Vagy el tudsnál képzelni színeket magad köré, amik már nem zöldek, a sötétkék, a szürke lesz úrrá és nem ismered fel hajnali nap színét?
Én nem akarok képzelegni, nincs idő már arra, érteni, tudni kell és meghúzni a határt
Én nem akarok elveszteni valamit, ami sosem volt az enyém mégis csodás emlékek fűznek hozzá
Én nem akarok magyarázkodni, hogy nem, nem az én hibám, én csak éltem benne
Én nem akarok szégyenkezni a gyermekeim előtt, hogy meg sem próbáltam jobbá tenni
Mert eljön a nap, mely nem hívogat
Ami elmúlik, az nem riogat
Nem nyújtja kezét, nem lesz rá esély
Hogy ember legyél és álmot mesélj
Ha nem látod be, nem érted meg
Ma elvész minden az életben
Felemészti az ember, pusztul minden
Őrködnünk kéne inkább e kincsen
Ha csak minden századik facebook posztod segít terjedni a zöld világnak
Ha csak minden 10-ik elhullott szemetet szedsz fel, amit az utcádban találsz
Ha csak minden 5-ik barátodnak mondod el, hogy a természet a testünk része
Akkor már 1 lépésen túl vagy és a többit már magyarázni sem kell…
