Ismét OB és ismét selejtező, meghát ismét nem vagyok benn a döntőben. Azért igyekeztem és igazából nagyon szerettem. Szerettem a közeget, a helyzetet, a szövegem, amiben megint csak magam lehettem...
Felteheted a kérdést valóban, hogy mit keresek itt?
Nem vagyok se költő, se író és messze nem irodalmár, és még mielőtt több hibát találnál, segítek. Az összes nyelvtan tanár réme voltam, aki simán csinált olyan gikszert, hogy a legszebb kódexet is leírta csupa ikszel.
Így nem vitás nem lettem se pedagógus se bölcsész, az volt az elv, csak akkor, ha keresel, költs és hát alkoss meg szerelj!
Nem kértem a sorsot, hogy „ebbe az irányba terelj”, csupán lelkesen tologattam jawa musztángomat az utcában és mikor már ripityomra szedtem szét se dobtam a kukába, pedig lehet, néha jobb lett volna.
De hát én ilyen vagyok, egy műszakis forma, akinek gépész irányba tekerték az agyát a csavarok. Aki ha valami berreg, forog rögtön oda lép és mindent ért.
De baszki hiába a fix irány, kilógtam innen is.
Merthogy van az, hogy ha nem igazán értem meg elsőre a nyelv matekját, ha muszájból olvastam el a kötelezőket, mégis ismerem a János vitéz minden alakját, és hosszú évek után is megvan a tanult versek összes lényeges versszaka, szövege és kattog bennem ezer rím.
Meg, hogy balladákban jelenik meg a fejemben életem pár fontos pillanata, mint egy kortárs film.
Hogy van az, hogy nem tudok használni átlagos szavakat akkor se, ha kenyeret veszek a boltban, és az emberi kapcsolataimat fantáziájuk és nyíltságuk szerint rendszerezem sorba.
Hiába épült eltartó erő körém projekt alapú excel táblás vasrendszerekből, valami mégis mindig folyik, ereszt , és bármilyen külsőség kívánja rendsorolni a devianciát a szabadság kis apró réseken menti ki belőlem a fiát.
Feszítő belső nyomás szakítja ki azt, amit másképp látok és ez nekem boldogság, de a konzervativista, ostoba világnak meg maga az átok.
Ja és hogyan meg miért? Mert egy ideje hat rám egy csodás jelenség, a Slam. E furcsa poetry.
Ahhoz, hogy írj, és kiállj, nem kell, hogy múltból élő egyöltönyös dzsentry módján éld az életed s feladj mindent a titkos világod strófáiért.
Karját nyújtja feléd s felém meg bárkiért, akinek mondani valója van és érti, hogy minden értelmetlen korlát csak a szabadságunkat sérti.
Ha a tenger viták között elhangzik a kérdés, hogy mire jó a slam?
Elmondom, nekem arra, hogy kimentsen, hogy itt lehessek, és hogy a műszaki rajzok és fogaskerekek alól a nyílt és hangos gondolatokat ásson ki.
Arra, hogy a leírások és utasítások között időmértékes szüneteket vegyek, meg a wc-n ülve a telefonomon ne mű híreket, hanem verseket és slam szövegeket olvassak, addig, míg meg nem lepnek a legyek.
Ha csak ennyi haszna lett volna is egy átformált életet már megért.
Vele lüktet egy éltető közösség, meg a folyamatosan duzzadó közönség. Mi kellhet még?
Hogy azelőtt miért nem így éltem, nem tudom, de nem is érdekel. Mert most nekem így jó.
De mint mondtam…
Nem vagyok se költő, se író és messze nem irodalmár, és még mielőtt több hibát találnál, a tény segít!
Ha egy slammert az életben bárhol lepontoznak az abból is csak egy újabb témát merít!
