Ha fel elszabadulok Pestre és van lehetőségem belelátni néhány életvitelében teljesen más barátom, ismerősöm hétköznapjaiba, akkor óhatatlan elindul egyfajta vágyódás és összehasonlítgatás az agyamban. Mindig rájövök, hogy tökéletes, ahol vagyok, de mivel az élet ezer színterén lennék jelen szívem szerint, ezért sokszor kalandozok el e vonal mentén. Ez a szöveg egy fiktív, de mégis egy ismert világba elképzelt illeszkedést tesz szembe egy józan és csodás valósággal.
A kontraszt
Sima reggelről mesélek…
…A korai ébredés megint olyan 11 körül ért el. A számból párolgó alkoholszagból ítélve az este emlékein teljesen felesleges gondolkodnom. A franciaágy lepedőjének gyűrődéséből nyilvánvalóan látszik, nem egyedül töltöttem az éjszakát. Ha valamelyik pultos csajt hoztam volna haza, akkor az még itt lenne, ha megint valami bebaszott picsát, akkor meg tuti itt hagyta valamijét. O-Ó mi meglepő - egy fél melltartó. Ahhoz túlontúl zsibong a fejem, hogy elgondolkozzam azon, hogy elszakadt vagy levágtuk. Nappaliban már csatazajzúgással bőg a porszívó. A bejárónő már itt nyomul. A nyitott ablakon agyvelőbe hasító napfény tör az életemre. Hol egy napszemüveg? Nincs esély, menekülni kell! Gyors zuhany, tiszta ruha, illat, kocsikulcs, tárca, teló feltöltve, zsír! Irány a kávézó, még mielőtt az ingatlanom minden zugának hősnője lenézően ki nem utál. Ki tudja miket talált már eddig is. Jobban meg kellene fizetnem, nehogy feldobjon a cigipapírok, meg a bankkártyával összekarcolt üvegasztal miatt. Az utcán már jobban vagyok. A friss levegő reggeliként szolgál a füstben koplaló agysejtjeimnek. Verda pittyen, gyenge ellenőrző tekintet, nincs új karcolás, felni sincs lecsapva. Szoktam amúgy rá figyelni. Kivéve, ha piásan jövök vele haza. Vagyis néha figyelek. Coffein löket, croissant, e-mailek, hírek, tőzsde, harangszóra már a külvilág rezgései is észlelhetővé válnak. Hát akkor, peregjen a nap, dolog mindig van bőven! Pár telefon, megbeszélés a parkban, időpont-egyeztetés, egy-két deal. Kb. 3-4 kor már a gyenge szalonspicc lendít át a nap első felén. A tárgyalási technikám ilyenkor már lehengerlő. Van pár sanyarú sorsú haver, nekik 5-6-ig tart az elfoglaltságuk, nem tudom, mi lehet az, ők munkának hívják, de én nem beszélek japánul. Azért a sörözés közben mindig akad jobb téma is. Mire kitaláljuk, mi lesz az esti program már mindenki rottyon van. Felugrunk hozzám, kajarendelés, asszem, megint sushi. Körtelefonok után tisztálkodás, partydressz és fever. Az egyik span nyitott egy új helyet és éjfélkor már alig tudtunk járni. Egy értékes kapcsolat segített túljutni a holtponton, még jó, hogy a wc-ből kifelé észrevettem, hogy a reggeli corissantról maradt egy kis porcukor az orromon. Ma esti áldozat kiszemelve, valami gumitündér, a közeli szépségklinika recepciósa. Alacsony IQ, magas szilikon tartalom. Mi kelhet több egy estére? Hosszú napom volt igazán! Az elalváshoz egy hatalmas jó éjt cigi és indul az álomutazás.
De ez most kicsit mintha más lenne! Tüzesen süt le a nyári nap sugára… Uh, várjunk, ezt szerintem, csak olvastam valahol... Ez tényleg jó cigi volt... De a képek valósághű sorozata teljesen letarol. Olcsó ing van rajtam, konfekció nadrág és még csak jól sem érzem benne magam. Ez az egész helyzet nagy rám és ráadásul egy családi egyterű kocsit vezetek. Mindig is érdekeltek ezek a helyzetek, de nem gondoltam volna, hogy egy álom formájában máris megtalálom. Úristen! egy gyárban dolgozom, de olyan rég, hogy el sem hiszem, lehet még más világ ezen kívül max. a másod állás, hol az agyam végleg kihűl. Akkor ez egy rémálom vagy bosszú, remélem, nem lesz olyan hosszú. Nemsoká az ébredés megment ebből a menetelésből, aztán reggel úgysem emlékszem semmire az egészből. Kis város, kisház, kis kert, furcsa melegség, gyerek zsivaj. Engem várnak, elém szaladnak, örülnek, ez őrület! S önkéntelen ölelem őket. Istenem, de jó érzés! Kiáltanék a világba, tolong bennem ezer kérdés, de az utazás lágyan halad. Ebédlő asztal, egy szék sem szabad, boldog család, gőzölgő leves, egymást csipkelődő kölykök s egy kedves, ki gondoskodik, s összetart. Most először bízom abban, hogy ez a hangulat még kicsit kitart, mert eszembe se jut a valóság. Az este is megragad, mesét olvasok, bársonybőrű babaarcok simulnak, te jó ég, egy jó éjt puszi! Ez nagyobbat üt az érzéseken, mint bármilyen drog, s máris félem a holnapot. Egy asszony vár szerényen, nincs rajta arany, se fux, csak őszinte szemérem, ajka leszunnyad az enyémen. Nem tudom feldolgozni még félig se, nemhogy egészen. Mit kell tennem, hogy ne csak álom legyen? Amikor azt hiszem, életem a sikerhegyen élem, most arra gondolok, valójában nem értem, hogy a földnek kérge miért cipel és hogy kikkel töltöttem a való életem meg, hogy minek és mivel?
