Talán engem is kezd felörölni a hétköznapi lét valóságtól elrugaszkodó ereje és talán ezért próbáltam egy ebben jobban érintett képzeletbeli személyen keresztül kivezetni magunkat e mindennapi szorító kényszerből!
Kiút
Ha egy pillanatig is megfordult a fejedben, hogy ez a világ nem működik rendesen
Ha az érzés, amit a közvetlen környezeted sugároz feléd, az nem teljesen
Őszinte és ezzel néha hadakozol, keservesen
Hagyd, hogy e pár szó, gondolat csak úgy céltalanul, de segíthessen!
Csak kérlek, húzd le a mercid ablakát...
Hagy csapjon így az arcodba a szél és mikor megállsz a pirosnál, halld meg az embereket, a világ zaját, érezd a város valós szagát!
Kapcsold ki klímát!
Ha a város áramló melege gyöngyöket csal, a homlokodra ne kínozzon, inkább dobd le a nyakkendőd, gombold ki a gallérod és hagyd, hogy a tested oldja meg!
A GPSt is húzd ki a szivargyújtóból, merüljön már végre le teljesen, egyedül, csak úgy!
Nem kell se zene, se a dolby és a gázpedált se kell tövig tolni, csak engedj a céltalannak.
S mint mikor gyerekkorodban a nagyfaterod rejtvényújságjában húztad a vonalat a labirintusosban úgy keresd az irányt kifelé...
Arra kanyarodj, ahol tisztább az ég, az utat a tudatod légszomja vezeti eléd, ahol kevesebb szorító kényszer van az úton, ahol se reklám, se lámpa és az autók se ácsorognak a kúton.
Ha engeded, hogy a belsőd vezessen, az irányt biztosan megtalálod!
Ha pittyen a telefonod egy email miatt, az csak arra legyen jel, hogy kikapcsold végre, mert ha most felveszed, újra a dzsungel közepében leszel, pedig már látod a fényt.
A nyitott ablakodon a huzat közvetíti a tényt, a suhanás zaja már csak az, amit te idéztél elő, úgyhogy itt az idő, hogy elhagyd a születésed óta használt fémburkot, ami hited szerint óv, öltöztet, télen a kabátod, nyáron az árnyékod és a személyiséged azon része, amit egy anyagi döntés alapján vélsz sajátodnak!
Nyisd ki az ajtót és szállj ki, szállj ki és járj!
Menj, amíg úgy érzed, menned kell, és ha úgy érzed többet mentél, mint a parkolótól az irodádig, vagy a bank bejáratáig és a hétvégi shoppingolásnál is messzebb jutottál - akkor nézz körül!
Ha a toronyházak szerepét felváltották a fák, az aszfalt és a márványburkolatok helyén fű nőtt, és az a zaj, amit hallasz nem a kocsiké, hanem madarak éneke - akkor kb. megérkeztél!
De most bátornak kell lenned!
Napszemüveg nélkül a világ egy kicsit más színű, de fogadd el, hogy ez is jó és lehet szép!
Ha leveszed, és nem látsz, az normális, hisz a saját szemeddel még tán szinte sosem láttál, ez olyan, mint mikor megszülettél és hónapokig csak színes foltok beszéltek hozzád!
Ha leveszed a cipőt, zoknit és a szúrja a talpad a talaj, a fű, az normális hisz tán még sosem jártál a saját lábaddal, ha beszívod a levegőt ebben a dimenzióban, először köhögni fogsz, mert a tüdőd függővé vált a sok szintetikus gáztól és égésterméktől!
De ha nyitott vagy rá és kibírod ez lesz a legcsodálatosabb dolog, amit az életben elértél!
Tudod 15 évesen apád söre is keserű volt, ma meg már ...
Most gondold át mi vett körül eddig és hol lehet az illúzió,
Hogy a hétköznapjaid sodra vagy tavaszi szellő a réten a vízió
De Autó, divat, internet, tv, meeting, a napi megfelelés, tudod, amitől a fejed fáj
Az is csak azt mutatja, ahova most végre eljutottál, nem az neked a second life
