Az van, hogy nem kerültem be az OB döntőjébe! Sok oka lehet ennek. Talán, hogy a legerősebb mezőnybe kerültem, vagy hogy mikro környezetem sugározta sikerem már komolyabb szinten nem is olyan erős? Mindenképpen sokat pörgött az agyamban az utóértékelés. Pláne, hogy az egész slam világ mérlegre pakolása ilyen éles tét helyzetben nem is igazán méltó e műfajhoz.
Forrongás
Slam evolúcióm elérte, hogy a szavak egy kondérban forrtyognak.
Alkotó elemeik arányának beállítása mentén, több ízes variációt kóstolhatok meg alkalomról alkalomra, s az alkaromra csapódó gőz, győzködőn próbálja befolyásolni ritmusát a keverésnek. Mert néha kevésnek érzek egy-két belőlem érkező fűszert vagy magvat, ami megvetően megvertté tesz egy tesztet.
Van, hogy a vágy és az idő szűkössége szül közösséget a gyors megalkuvással és ez van hatással az ízre. Mert kész kell lenni tízre!
Néha azt nem tudom eldönteni, mit is főzzek, hogy a formája legyen olyan, mint a gerince az őznek, vagy az állaga legyen maga az üzenete záloga?
Ötletem van tenger, inger kérdése csak, hogy lesz-e rá éhes hallgató, hogy jóleső csámcsogása lesz-e számomra is hallható, vagy baráti altató elismerés száma lesz nem is kevés.
Mert van kinek elég a zsíros kenyérevés!
Bennem feszül ezer recept és tudatlan vágy, ami konyháért kiállt, de van, hogy a kínált lehetőség erejét nem látom át, és választom a fát az erdő helyett.
Álmodón képzelek a fejemre kukta Süveget, ami Simon illeszkedik a képbe, mint a konyhám közepén egy kicsi lámPion.
Egyik kezemben csodás formájú Kupa a másikban egy üvegnyI diana és körülöttem fűszerként még számtalan slamsó, amitől az elérhető ízek variációja Tengler.
Hol törhet itt elő az a tinktúra, ami belőlem folyik bele ebbe a tészta folyamba?
Tudok-e olyan keserédes lenni, hogy azt érezd, mikor ízleled - hogy bár a cukorfolyamból jöttem - mégsem vagyok negédes!
Mert tűzbe vetem az összes fakanalam, ha nem látod, mennyire nem jön be a menzaevő falka nálam.
Muszáj civilben felvennem az uniformist, hogy legyen időm-lehetőségem bejutni a konyhába.
De amit készítek, abban a világban nektek is érznetek kell, hogy nem mozgom hiába! Ha nem megy még át, majd olvasok pár szakácskönyvet, talán úgy könnyebb.
De semmiképp nem leszek görnyedt, kényszeres visszeres kezű libatollforgató exhibicionista konyhatündér, hiába a sok csillogó rézkondér!
Nem kell nekem a világra szóló elsőség egy lecsó versenyen, de ha ízlik, nézz rám, hogy tudjam, és hogy magabiztosabban mondjam.
Mert bárhogy is rangsorolják az elkészült ételeket az, hogy másoknak mi jön be az tőlem függetlenül is pusztán csak ízlés dolga, még akkor is, ha láttunk olyat ahol nekünk igazolást nyert volna a papírforma.
Mert a fűszereink aromája és annak végtelen világi összessége ad értelmet ennek a transzkontinentális konyhának, ahol nem csak a konyhafőnök ajánlatát fogyasztják boldogan a vendégek!
Tehát, bárhol élvezed e csodavilág termékét, akár fesztiválokon vagy egy kocsmában, hatszázfős teátrumban, netán az útszélén néhány ízes junk fordulat szaftjában, mindig akard a lényegét, velejét, csontját, ízleld hozzá, ahogy a fűszer a köretet csodássá teszi.
S aki ezt így eszi, az feltétlen a fő feltét értékének felét visszasugározza az alkotóba,néha belém néha pedig beléd!
