Gaboard szava, szíve, szája...

Kimaradtam abból az új világból, amibe belepottyantam tavaly és idén mintha messziről TV-n nézném csak az eseményeket! Persze ennek legfőképpen én vagyok az oka meg azok a dolgok, amiket nem tudok elengedni! Nem tudom hány életre volna szükségem, amit parallel élnem kéne ahhoz, hogy minden, ami tetszik vagy érdekel kellő időt figyelmet kaphasson! De szerencsés vagyok, mert nem keresnem kell az élet izgalmas érdekes dolgait, csak beosztani az időm, hogy megélhessem őket.

Slamtelen

Olyan érzés, mint a pályaudvaron integetni a barátaimnak, akik épp kirándulni mennek, én meg dolgozni!

Olyan élmény, mint nézni azokat, akik jól keresve, számukra kedves munkát végeznek, én meg nem tudok mást, csak a fejemből kinézni meg drogozni.

Kimaradni valamiből, csak azért, mert több dolog van, ami hajt, az olyan feldolgozhatatlan belső vívódás, hogy már nem lehet fokozni.

Mint mikor a méhecske repked a réten és nem tudja melyik jóillatú virágot kéne először beporozni.

Van, hogy a haverjaid azt hiszik, csak a sör a kedvenced, ezért nem hívnak, ha mennek borozni

Pedig a faszt nem!

Úgy élem meg a posztokat, meg az eseményeket, hogy csak azért sem merem lájkolni, mert attól jobban fáj, hogy erről megint lemaradtam.

Hogy nem jelölöm be a "talán"-t sem, mert akkor minden újabb bejegyzés csak azt meséli, megint kimaradtam.

Pedig... ja írok és gyűlik a téma, de előadni nem tudom... még ma... meg holnap se... meg majd holnapután se talán, vagy az egész marad egy nagy talány, mert annyi dolog érdekel és azok miatt ettől megint csak elmaradok.

Nem vagyok művész, nem vagyok költő, mert akkor semmi nem érdekelne, se meló, se család, se snowboard... az a galád, elvitte 18 évemet... még szerencse!

És akkor ez a vívódás, a belső civódás, hogy akkor mi? Legyen vége már a szezonnak? Ó, ne! Hisz alig csúsztam. De a slamből megint kiszorulok a hideg hóra, s ha nem tudunk kitalálni valamit mindegyik jóra, hogy ott lehessek, ha reppen a szó, vagy ha éppen alkalmas az óra, hogy sziklán állva a deszkám suhogása adja a rímet a kanyar végére és szavakkal illessem a napot, ha meg volt a szépsége!

Jó mindegy... műcsarnok... ja... akvárium ... az is.... estek, vidéki felolvasások, pezsgő slam élet uuuh. Hát mi ez... tököm... ez a dilemma igazán!

Nem, ez igazából szerelem, és a legaljasabb fajta ez a bigámia, de ha őszinte akarok lenni magammal, ez annál súlyosabb, az életem maga a poligámia.

És ha nem így élek, akkor nem én vagyok,mert mindennapom ezektől ragyog. Meg ha a jóistentől még egy kis erőt és időt kapok, élvezem, ha nézhetem, meg legfőképp ha élhetem mindazt, amire ráébredtem, hogy szeretem és tetszik. De ha jól szervezve domborítok náluk, néha összejön, hogy minden vágyam tárgya egyszerre csak velem kel és fekszik.

Nos korábban amikor rím nélkül akartam slam-et írni, sokszor elakadtam, és nem éreztem igazán. De most volt egy affér, amit hordoztam magamban, majd gyorsan kiírtam és nem lett rímes, de elmondja egész jól azt amit gondolok erről a dologról!

Belekönyököltek a bordámba!

Valaki azt gondolta jónak, de leginkább célra vezetőnek, hogy jól fejlett könyökcsontját egy arra számomra sosem alkalmas időpontban két érzékeny bordám közé helyezze.

És ami igazán nagyon meghökkentett, hogy ezt nem érdek nélkül tette. Bántott a felismerés, hogy a környezetembe olyan alakok keveredtek, akik csak a hajlított végtagjuk használatával képesek előre jutni! Most rajtam volt a sor, az én bordám állt a szakmai előrejutása útjába!

Naiv vagyok vagy csak magam köré gyűjtött emberi lelkek bárány vadsága puhított el, és hittem azt, hogy ezek a mozzanatok csak a brazil szappanoperák megírt kellékei, hogy az ármányos hazugság kitervelője csak egy Ármándo vagy egy Gonzulea lehet?

Lebőgötten állok és ostoba racionális érveimet teregetem szerte széjjel és próbálom mindenki számára elmagyarázni, hogy én csak a tiszta szabályok és az emberi tisztesség álságos ködében bolyongva nem vettem észre ezt a meglendülő könyököt és alapból persze tudom, hogy van ilyen és számítottam is rá de…

Dehogy számítottam, burokban élek, és a hitem is egy gyereké. Alkottam magam köré egy olyan világot, olyan kis mikro-környezetet, ami elhitette velem egy életen át, hogy a viták győztese mindig az őszinte és szakmailag, emberileg egyenes vonalat képviselő személy lehet, és ebben ömlengve nevettem azokon, akik elmesélték az irodai lét poklát, a mószerolást, a hátmögötti kibeszélést, az alátevést, meg a számomra eddig nem ismert mindenféle ocsmányságot.

Igen, ez az én hibám, most már látom, abszolút nem kellett volna korábban belenyugodnom, ha a kollegáimmal folytatott vita közben esetleg másnak a megoldása tűnt jobbnak! Harcolnom kellett volna, mert nehogy már ő megmondja, miért ért hozzá jobban! Mert többet foglalkozott vele, meg jobban képzett? Na és? Csak nem gondolja, hogy ez elég ahhoz, hogy neki legyen érdeme egy-két mihaszna jó ötletből. Sőt, igazából nem is kell volna megértenem senkit, simán annyira hülyének nézhetném őket, hogy ne is gondoljam át azt, amire próbálnának javaslatot tenni, teljesen felesleges az időpazarlás rájuk, velem kell foglalkozni, hogy mindenki lássa én igen, én nyomom, mert jobb vagyok. Vagy ha nem, hát akkor könyök!

Nos, ezt rontottam el, mert elhittem, hogy harmóniában, békében, odafigyelésben kijön a lényeg, esetleg kapok külső hatásokat, amik engem is jobb irányba sarkallnak és több mindent látok szélesebb körben!

De belátom, teljesen rossz úton járok, erre egyértelmű mementó a sajgó bordám, aminek érzete nem a testem felületén, hanem belül kínoz igazán. De legalább – mint mondani szokták – érzem, hogy élek.

Köszönöm kedves kollegáim!

Azt mondta egy barátom mikor belekezdtem a slam szövegek irogatásába, hogy mindíg a saját miliőmből meritsek! Ez nálam sok izgalmas vidám dolgot jelent, de vannak olyanok is amiket akkor is ki kell írnom magamból, ha nem széles rétegeket fog majd szórakoztatni, sőt lehet nem is szórakoztat! Elég, ha amiről szól valami fontosat, valami közelit megidéz!

Apukám világa

Az hogy a klasszikus apák milyenek, azt nem tudom. Azt tudom, milyen az az apa, aki a gyerekeiről próbál portrékat rajzolni, amik sosem készülnek el, aki mindenkivel tud beszélgetni, mégse merül bele semmibe mélyen, és tudom, hogy milyen, amikor a zene átszövi egy ember életét.
Mégis valamelyest egész életünk volt, míg el nem költöztél egy új világba, amibe sokáig próbáltunk belenézni, de hiába. Úgy voltál velünk éveken át, hogy már egy másik birodalom kerített hatalmába, és talán belecsaptál életed utolsó nagy kalandjába! 
Ahol tudom, mi is ott vagyunk, mert érzem, ha rám nézel, nem felejtettél el, csak odabent a nap már más ütemben kel.
De ahogy ismerlek, ott is mindenki haver és szól a zene, a Rolling Stones koncertre már időben meg van mindenkinek a jegye, és a Szigeten is egyszerre lehetsz a világzenei stage-nél és a nagyszínpadon se kezdenek mielőtt odaérnél. Tudom, van jegyed az összes Demjén koncertre és az LGT búcsú előadásaira is megvetted már rég egyszerre. Jó lenne hallani, ahogy elmeséled a haveroknak, mikor belógtál a Ray Charles-ra, meg ahogy a sok fiatal csaj figyelt rád a trapézgatyás gitáros katona srácra. Biztos megint az új kék trabiddal pengetsz, abban voltál profi pilóta, az volt a legjobb verda, bármit mond a sok idióta.
Nagyon bízom benne, hogy mióta nem csak a gondolati síkod mozog más címen, azóta sem változott a napi programod! Hogy a Reader Digestet mindig valahogy megkapod, és azt teszed ott belül, amit mindig is szerettél és megtalálod azt a lelki egyensúlyt, amit mindig is kerestél!
Mi meg igyekszünk, hogy aki nem ismer, és nem érti a világod, ő is embernek lásson, és ne érezd, ha a látványodra némi aggodalom látszik máson!
Remélem, egyedül is megbirkózol odabenn minden kellemetlennel, és jól kijössz még sok-sok évig ezzel a sunyi alcheimerrel.

Régi fájdalmam írtam ki magamból. Beveallom több nap kellett mire összeállt, hogy tudom leképezni ezt a belső feszültséget, ami már bennem régen égett! Biztosan el fogom majd mondani, az is lehet, hogy többször több helyen. Gondolkodjunk el rajta, de tényleg...

A fegyvertelenek szava

Volt Connecticut-ban egy osztály, akik reggel bementek a suliba és többet nem mentek haza.
A rémület, a sírás, a keserűség söpört végig a világon, de a nevüket nem tudja senki ma sem! De azt tudjuk, hogy meghalt ott egy másik ember is, akinek neve Adam Lanza és ezt már mindenki tudja.
Mert sosem az áldozat a lényeg, ő hiába remeg, csak a gyilkosából lesz majd világra szóló celeb!
Mint mikor egy norvégiai parkban sétáló szerencsétlen tizenévesek lelték halálukat Anders Breivik fegyverének sorozattüzétől, 
Akkor is a legnagyobb hír az volt, hogy elégedetlen a börtön körülményeivel, mert nem hoznak neki sütit a büféből. 
Charlie Manson is valóságos sztár lett, mindenki ismeri nevét, de az áldozatainak életéről szóló dokumentumfilmre egy kiadó sem költ, azzal sokkal eladhatóbb a story, hogy a gyilkosuk hogyan ölt!
És van, aki ezen csodálkozik? Ugyan miért?
Voltatok valaha egy nagy játék áruház játékfegyver részlegében? Temérdek gyilkos fegyver másolata, a józanész egyenes cáfolata, hogy a generációk úgy nőnek fel, hogy játékból embereket lőnek le!
Erre neveljük őket, hogy ez a maszkulin, a férfi fegyverrel a kézben maga hős!
Hős meg mindenki szeret lenni, így játsszuk el, hogy mészároljuk le a világot!
De azért gondoljuk már át, ebben a gondolatban valójában ki hibázott?
Mikor a filmek, amiket a tv, a mozi tolnak, már a rajzfilmek szintjén is a halálról, a harcról szólnak.
Szinte természetes, hogy jár pár ólomgolyó az idegeimmel játszadozóknak.
Csodálkozunk azon, hogy az elkeseredett fiatalok kevésnek találták a vigaszt, amit a pia adott, és a gyerekkori elvek szerint csak egy megoldás lehet, ha kiakadok.
Elégtétel veszek a világon, pár híres gyilkos fényképét az újságból kivágom és véghezviszek valami nagyot, és a sivár földi létben így majd nyomot hagyok.
A szabadság földjén sajnos a puska a partvis mellé van támasztva, mert az ember joga fontos és igazából a tulajdonos hiába gondos, ha jó üzlet, ad bárkinek pisztolyt a sarki boltos.
Mert hiába kiált a szerencsétlen áldozat, hogy ó, mama! A fegyvertartás korlátozását csak a halála után fogja megfontolni majd Obama.
Európában azt hisszük jobb a helyzet, pedig az ideológia ugyan olyan beteg, a halált, a gyilkosságot a médiában promózó eszközök száma több mint rengeteg.
Én nem is számítok változásra mindaddig, amíg a pénz a nézettség, a legjobb üzlet a fegyvergyártás, míg a gyerekeink egymást lövik a játszón, amíg a gyilkosokról könyveket adnak ki, amíg a tízparancsolat legfontosabb pontja, nem kerül ismétlésre bennünk naponta, mert ahhoz, hogy igazán emberként tündökölj, a legfontosabbat kell, hogy megértsd végre: Ne ölj!

Napjaim, és a környezetem, hánykolódó kiszámíthatatlanságának lehet szüleménye a szöveg, ami csak sejtetni kíván egy uralhatatlan felelőséget. Egy olyan kellemetlen elemét emlegeti az életnek, ami elöl senki nem menekül és majd ilyen intenzitással súlyt mindennap, mint ahogy ismétlődik a szövegben.

A döntés

A te döntésed az, hogy az életben merre indulsz

Akkor is, ha a döntéseid miatt mindig sokat izgulsz

De az is a te döntésed, kit tartasz jónak és ki lesz a rossz

Meg az, hogy te jó leszel, vagy inkább leszel a gonosz

A te döntésed, hogy tudsz-e majd szembe nézni a világgal

Hogy a szomorúakkal haverkodsz vagy pár lelkes vidámmal

A te döntésed, hogy egy egész életen át rombolod magad

Vagy jobb, ha nem a májad, hanem inkább az izmod dagad

A te döntésed, hogy jobbra vagy balra fogsz meggyőződni

Mint ahogy az is, hogyha középen akarsz majd mellőződni

A te döntésed, hogy egy zsúfolt városban taposnak agyon

Vagy a hegyek a völgy a patakok jelentik neked a vagyont

A te döntésed az, hogy mennyi az a tudás, ami talán elég

Meg, hogy a nyitottság a szabadság mennyire ivódik beléd

A te döntésed, hogy segítesz-e annak, aki szótlan feléd kiált

Meghálálod-e barátodnak, testvérednek mikor érted kiállt

A te döntésed az, hogy mit választasz majd értékrendnek

Hogy akit a pénz a hatalom nem izgat tartod-e tán értetlennek

A te döntésed, hogy tudsz-e majd szeretni nőt egy életen át

S mikor egyszer megbántod az téged belül mennyire bánt

A te döntésed tudsz-e majd kimondani nehéz szavakat

Hogy a bocsánat, a köszönöm, s a légyszíves is szolgálhatja a javadat

A te döntésed leszel-e szülő, aki szerető és féltve nevel

Aki nem ismer olyan dolgot, amit a családjánál jobban kedvel

A te döntésed a döntés, ami nem lehet másé

A te döntésed a sors döntése s ez sem lesz másé

De a döntés nehéz feladat, szánj rá mindig egy pillanatot

Hisz emberként a legjobb döntés, szívből élni mindennapot

újra varrva: 2018.05.01

A döntés

A te döntésed az, hogy az életed merre indul

Akkor is, ha a döntéseid miatt mindenki sokat izgul

De az is a te döntésed, kit tartasz jónak és ki lesz a rossz

Meg az, hogy te jó leszel, vagy inkább leszel a gonosz

A te döntésed, hogy néz majd a szemedbe a világ

Hogy a szomorúakat választod vagy inkább aki vidám

A te döntésed, hogy egy egész életen át rombolod magad

Vagy jobb, ha nem a májad, hanem inkább az izmod dagad

A te döntésed, hogy jobbra vagy balra fogsz meggyőződni

Mint ahogy az is, ha közönyben kivánsz mellőződni

A te döntésed, hogy egy zsúfolt városban taposnak agyon

Vagy a hegyek a völgy a patakok jelentik neked a vagyont

A te döntésed az, hogy mennyi az a tudás, ami talán elég

Meg, hogy a nyitottság a szabadság mennyire ivódik beléd

A te döntésed, hogy segítesz-e annak, aki szótlan feléd kiált

Meghálálod-e barátodnak, testvérednek mikor érted kiállt

A te döntésed az, hogy mit képvisel benned majd az értékrend

Hogy akit a pénz a hatalom nem izgat arra mondod-e, hogy értetlen

A te döntésed, hogy tudod-e majd szeretni a párod egy életen át

S mikor egyszer megbántod az téged belül mennyire bánt

A te döntésed, hogy hatnak-e rád a mindennapi nehéz szavak

Hogy a bocsánat, a köszönöm, s a légyszíves is szolgálhatja a javad

A te döntésed leszel-e szülő, aki szerető és féltve nevel

Aki nem ismerhet olyan dolgot, amit a családjánál jobban kedvel

A te döntésed a döntés, ami nem lehet másé

A te döntésed a sors döntése s ez sem lesz másé

De a döntés nehéz feladat, szánj rá mindig egy pillanatot

Hisz emberként a legjobb döntés, szívből élni mindennapot

2013-ra hangolódva nem akartam azonnal hatásos szófordulatokkal tarkított szöveget kifacsarni magamból, Inkább az elmélkedésé az apró karcolatoké legyen ez a pár év eleji pillanat.

Forgó életek

Örvénylenek napjaink, örvénylik a sorsunk

Forogva tekeredik a történelem, az érzés

A sok visszatérő kérdés

A miértek végtelen tánca, őseink arca s ránca

Távolodik a forgatagban

Bolgogságban forog a múlt, a jelen meg haragban

Mert csak a szépre emlékezünk

Mert a jó csak az emlékekből marad nekünk és várjuk a forgatagot, hogy visszahozza

A kellemest a hasznost megint visszaossza, ha volt

De nem ez csak elvész a setétben

A generációk harcának hevében

Hisz egy nagyi egy dédi s aztán ki emlékszik arra

Mik voltak tetteik, mi volt, ami a lelküket-testüket marta

Csak színezett képeik maradnak könyvjelzőnek

Sárgult fotópapíron, ami jó próbája a hibás tollnak

Melynek széle mintha az idővel rojtosra perzselődött volna  

S a gyermekeinknek csak érdekes régi papirszemétként marad

Ahogy az idő majd velük továbbhalad,

Az emlékezés tudománya, pár legendára redukálva

Eltűnik, átalakul, mint egy lárva, ki új élet reményével bábbá lesz, és ég felé száll

S homályba vész a rég oly erős rokoni szál

Mi az ősöket annó regékben énekelte, az új nemzedéket hagyományra nevelte,

S a földet miben maradványaink nyugszanak majd, isten ajándékaként kezelte.

 Nem hiszem, hogy ez lesz az utosó slam, amit a zenéről írok! Örökségként kaptam a szeretetét apámtól és valamilyen formában mindig ott van az életem minden szegletében, annak ellenére, hogy tudom igazi zenész minden bizonnyal sosem leszek!

Zene nélkül mit érek én
Zene végül mivé lettél

Talán a tam-tam dobokkal kezdődött
Az első buli, ami zenével mérgeződött
Még nem voltak stílusok, nem voltak rokkerek meg punkok
Kőbaltával csapkodták a tuskót na meg egy szörőrös forma rángott
A porban mert még bőven nem a parketten
De hamar többen is nyomták már, mint ketten
De lényeg a zene maradt, amit a ritmus s a dallam alkotott
S nem igényelt mély művészi alkatot
Elég volt, ha az összhatás lenyűgözte a halgatót.
Na, hát ez ma sincs nagyon másképp
Csak ma már könnyeben fikázzuk a másét
Vagyis, ami másnak jobban tetszik
Mert ha sokan hallgatják az már nekünk nem is fekszik
Komolyzenére már sajnos nem ugrik senki, unalmas altató
A népzene is csak az államilag finanszírozott műsorokban hallható
Ám ha kemény vagy, meg aztán rendszerellenes
Akkor a rockzene a te szívednek igazán kellemes
De ha ez az elmélet nem pontos és nem áll
Akkor lehetsz HC rocker, akinek nem elég a metál
De miket is mondok, hol van ebben a polgárpukkasztás
Hol a pogózásra pörgető hangulatú kakastarajas punkmasszázs
Ahol az almaborízű rendszerel szembeni bolykottját
négyakordal elintézi és az ablakon dobja ki a kottát
Bob Marley bevéste mindannyiunkba, a zenében fontos dolog a szív
Ezért reggae dallamokra lazulva mindenkit raszta partyba hív
Bár sok filmet forgattak Panamában még se kapott egyiksem oszkárt
Pedig kontinenstől függetlenül imádja mindenki a pattogós skát
A gettó üteme egy életre szól,
Füstölgő pisztolycsövű gensztereknek nem kell a soul
A világ zenei lendületét szabta át a ritmustól repeső, vicsorgó hadonászó bőgatyás Rap eső
Bele nyomult kb. minden zenébe, milliókat rakott Snoop Doggydog zsebébe, meg repitett pár golyót 2 Pac és Notorius BIG fejébe.
De teremtett egy olyan emblematikus kasztot,
Amit követ a sok földlakó és ma már minden nemzet saját nyelvén rap-zenére vartyog
S hogy ne legyen a fejbológatás e stílus egyetlen tánca
Meg, hogy legyen egy formája, amire a seggét mindenki egyszerre rázza
Tört ütemekkel a sok DJ is hamar rázendít
Mert nálunk is szeretik a budai gyerekek nagyon az RNB-t
A könnyem kicsordul, ha nézem és átérzem az 54 című filmet,
Mikor a végén meghal a diszkó! Majd ki is hagytam a rímet
A nagy club zenék ideje ekkor lejárt
És az elkövetkezendő 20 évben a vendéglátás showbiznisze tekerte a pedált
Persze nem térek ki a fiú meg lánybandákra, mert az tuti mindenkinek megárt
De míg az elektronika teret nem kapott, addig csak pár klasszikus sláger gyáros
Énekelte meg milyen a szerelem, pusztul a föld meg, hogy egyre koszosabb a város
S végül a hibernált digitális vonalak a technika szárnyán begyűrüztek a fülünkbe
Ám azóta egyre kevesebb akusztikus koncertre ülünk be
A diszkó neve is csak party lett, és hogy értsen a zenéhez, aki játszik azt már nem is nagyon várom
Főleg amióta tudom, amit lejátszik az csak előmixelt nagy tucat MP3
Innen lesz küldetés meglelni az értéket
Felfedezni a jól megírt nem tucatra hangolt valódi zenéket
Ha át akarod gondolni, ami van ma a palettán, akkor már az alapból is igen nagy feladat

Mert ma a ritmus neve BPM, meg a zeneszám terjedeme sem perc, hanem megabájt
De elég, ha az eredetiségét érzed magadénak és ha csak a szíved, nem a füled white.

Ezeket nem gondoltam volna sem én sem apám még annó a Tabánban
Mikor a real hazai hippi flash még megvolt és 4 évesen rohangáltam a porban egyszál gatyában
Akkoriban igazi zene szólt ott a szabadban, mert ugye nem volt music tv,
És feldobta a családi hangulatot szerintem eléggé,
Ha a "szól a rádiót" játszotta élőben a Locomatív GT.
Én akkor kaptam egy életre szoló zenei löketet, ezért tisztelem, míg élek az öregemet, mert már akkor sugározta belénk az örök hitet, hogy lehet élni zene nélkül is, de minek!

A ShowCase egy újabb slam kihívás! A téma adott és persze gyorsan eljárt az agyam körülötte. Ám ez volt az első szöveg, amit majd egy hétig nézegettem, olvasgattam, hogy végre elengedhesem. Valami újat akartam benne kipróbálni, ami kicsit rímtelenebb, de mégis mély.

Másnap

Zavart ébredésszerű jelrendszer az agyamban.

Valami történt tegnap.

A rendszer akadozva igyekszik beBootolni

De valami miatt kimaradnak lépések, szekciók és hibaüzenetek helyett emlékképek villognak.

Milyen buli lehetett az, ami után az ébredés előtti alfa out állapotban gyermekkorom hibái ballépései tépnek, és nem érzem olyan nagyon régnek, hogy elloptam a szánkóját annak a gyereknek.

A képek, emlékek meg csak peregnek.

Valami veszett tivornya, vagy valami kábító cucc hatásának bitója után ébred az ember ilyen bután, hogy nem érti, hogy a reggeli merevedésre sarkalló letűnt excsajok képe helyett most mi ez a lista, amin pityergő barátnőim mutatják sorra hibáim miatt elszenvedett lelki sebeiket!

Nem tetszik ez a helyzet.

Mégsem siettetem a kelést, bár már sejtem, elkerülhetetlen egy mielőbbi szemnyitással előidézett belső filmszakadás. De míg nem jövök rá, mi okozta ezt a teljesen lemerült állapotot, nem szembesülhetek a szempillák mögötti világ brutális erejével!

Ám nem javul az állapot.

Elvesztettem a koordinációt, hogy presszionált boldog foszlányokkal befolyásoljam a nyomasztó évekre szabdalt mozit a fejemben. Sorra kínoznak múltbéli hibáim, szüleimmel szemben elkövetett mulasztásaim, vitáim. Kollégáim megvető tekintete, mikor úgy elbántam azzal a titkárnővel.

Nem értem, sosem éltem hallucinogén dolgokkal, mi lehetett e behatás mi elért tegnap?

Valami megrendezett ítéltetés kínoz?

Rá kéne menni az ébredés további fázisaira, de ez nem így van. Ijesztő, de nincs hatásom a mozgásomra, a baj nagyobb, mint gondoltam. Ezt az ébredést nem én irányítom a tudatomban.

Már épp belül is majd’ sírva fakadtam bűnben élt életem felhasadó emlékei miatt, s a szemhéjam vastag sötétsége egyszer csak lassan fényt ereszt.

Ennek ereje kétségbeejtően ütemesen a nyíló világ felé mereszt minden érzéket, mi eddig kíváncsian kutatta, miért került elő a feledni kívánt múlt ennyire mutatva.

A fény ereje közben betölti a világot, de a tér nem jelenik meg a fényben.

A dimenzió elvakult a végtelen fehérségtől és a mozgásom egyszer csak hirtelen megindul. Olyan, mintha nem is feküdtem volna, hanem lebegve éltem át e zavart küzdelmet a fejemben, ami még utoljára rám emberként érzésekkel, büntetve hatott. Egyre inkább nem foglalkoztat már az, hogy mi történt, hogy most ez minek az eredménye, az se érdekel, hogy ezt most átélem, vagy további lázálom.

Azt érzem, hogy ebben a fényben, ami most fontos, a választ biztosan megtalálom!

Furcsán lassan egy sötétlő folt tűnik elő. Egy sziluett, aminek vonalait oly sokszor láttam, a köpenyt vagy lepelt, a hajat oly sokszor elképzeltem. Ahogy az arc, a lény kitakarja a fényt, olyan érzés tör rám, mint mikor anyám keltegetett egy békés nyári délutánon, hogy keljek fel uzsonnázni. Érdekes, ugyanaz a békesség kerített hatalmába. Mikor közeledik, egyre csak tör rám a nyugalom, ahogy a helyzetet végül ámulva felfogom. A találkozás nem véletlen, hanem csak az történik, aminek történnie kell. A kezét nyújtja és int, hogy induljak el vele a fénybe, mert megérkeztem.

Bűnös életem ellenére is látnom kell, megbocsátottak. Megváltott vagyok, mert tudom, van olyan lélek, akinek nem ez lesz az útja, aki bűnbocsánat helyett mást kap, van, akit nem fényben ér el majd az bizonyos másnap!

Nem akartam ennyire belemenni a témába, de ahogy elkezdtem írni csak felszakadt belőlem. Régóta kirakódott bennem már ez a vélemény csomag ezért került valószínűleg most kiírásra, aminek lényege nap mint nap vissza köszön...

Egyszer biztosan lesz egy olyan alkalom, amikor elő fogom adni, talán olyan spontán mint ahogy született!

A tényleg való világ

Mi a dolgod a földön és meddig tervezed, hogy maradsz?
Most hogy látod napjaid, vajon a terveid szerint haladsz?
Foglalkoztat a létezés puszta ténye?
Vagy neked nem ez a lényeg, csak legyen kiszolgálva minden kényed?
És ki van? Ne kérdezz vissza, hogy mi van!
Pusztán sodródni az árral sártól szutykos gatyaszárral tud mindenki
De feladatot, küldetést csak tisztán látva lehet cipelni!
Nézted a moziban a filmet, ahol tudatra ébredt a Neo?
Mikor a tucat droid kijött a vetítésről azt mondta a csajának, hogy dejó
Ez a film mi is volt scifi? Hát komám ez nem az volt, hanem ciki
Hogy magadon röhögtél egy cseppet sem vicces torz valóságon
Kriminalizált önképet láttál és a görbe tükröd volt a vászon
De hamar forgattak a filmből még két részt, hogy nehogy látsszon
Amit az alkotó mutatni akart, és aztán gyorsan szappanoperává írt folytatással takart
Mert hangosan röhögött a Zeitgeist, hogy már kimondja más is
Hogy ne csak butulva nézz a világba, hanem élj és láss is!
De ha nem látsz, akkor marad szemed előtt a mátrix 
Ne aggódj, van ezzel így más is
Ne is gondolkozz, a kék kapszula íze sokkal édesebb, csak a pirosat lenyelni érdesebb!
Csak Tudd, hogy a birkanyájból is azt eszi meg a farkas, amelyik elkóborol
De mégis az végzi boldogan, mert tudja, hogy ő szabad akaratából elbaszta
Nem pedig nyereségvágyból vágta le a gazda.
Kell a munka, mert az tart el, de kit?
Minek keresel, ha egyszer elvakít, mert csak hiszed, hogy tied, amit megveszel, csak hiszed, hogy minden szart, amit pénzért kapsz, élvezel!
Ez a feladata a termékek nagy részének, a seggmasszírozó aranyszélű ultramodern wc-nek,
hogy elhidd, hogy szarni jó és, hogy amit te szarsz az a másénál különbvaló.
Úgy van minden beállítva a trendek, a divat, s az élet technikai ritmusa,
hogy vásárlásra késztessen a megfelelés rítusa.
Nem a használhatóság és a létkérdés a lényeg, hanem, hogy elhidd, ettől több lesz majd a lényed!
S a gépek a háttérben elégedetten olajozzák rendszert,
újabb akciókkal, trükkökkel bolondítják az embert, 
Te meg igen igyál, szívd a kendert, nyald a port, ne jusson eszedbe szólni, 
Ha tablettákból készítik a bort, és a zöldségekre a tápot is egy lombikból fogják szórni 
Úgy termesztik, meg a ruhát, ami rajtad van mérgező műanyagból hegesztik.
És akik látnak, akik érzik, ez csak nyomasztó álom, ők magányosan bolyonganak a tömegben és a társadalmat rúgnák hátba meg szájon, nos, ők nem érzik magukat otthon ebben a közegben, s ha látnak egy hasonló lelket a közelben, csak intenek, egy tekintetből vagy egy versfoszlányból látszik, hogy hiába látnak át a rendszeren, ebből az ő életükben senki ki nem mászik.
Szóval, hogy vagy, jól mennek a dolgaid?
Az fasza, gyere, csukjuk be a szemünket és menjünk haza!

A februári francia túránk egy fontos és hosszú eleme az utazás. Amilyen nyomasztó, annyira várjuk és olyan hamar merül feledésbe az összes nyűgös perce. Aki ezt már végigélte érti, aki nem, annak egy kis előzetes.

Úton

Már a kocsiban ülsz, homlokod a hideg párás üvegnek nyomva
Az elmúlt napok forgatagán, nyűgjén, baján merengsz, de ez mind egyre tompa
Eltűnő, távolodó, halkuló érdektelen múlt,
Mert most már a tested a jobb hátsó ülésbe simult
És tudod, hogy úton vagy
Az előtörő nyugalom most még nagy
Az út szélén a szalagkorlát mögötti világ sebesen
Halad visszafelé, hogy eléd hozza, amit igazán kevesen
Értenek, mert ez, amit csak te tudsz összerakni, meg a véletlenek,
Már ha véletlen lehet az, hogy minden évben ekkor,
Mindig ugyanezen az úton, ugyanezzel az érzéssel, ugyanezt a tájat bámulod
És benned a gondolatok is ugyanazok, kéretlenek
Ahogy fogy a táv, mögötted egyre hosszabb autópálya kanyarog
Meg persze az otthon hagyott dolgok csekklistája a fejedben kavarog
De nem hiszem, hogy valami kimaradt, nem szokott,
Mert, aki ezt évről évre megteszi, az mindent elhozott
A végtelennek tűnő útszakaszon egyenletesen, unalmasan suhan a kocsi
És nem vagy ideges miatta
A helyzeted olyan, mint a heroinfüggőé, aki már telefonon lebeszélte a dealerrel, hogy megy
A cucc ki van készítve és a pénz is a zsebében, hogy kifizesse
Teljesen fölösleges a stressz, mindenkinek ez az érdeke, hogy a kocsi mielőbb kitegye
Ott ahol a hegyek tövében az égre nézve megjön a flash
Csak ezt neked nem tű szúrja, hanem a liftes enged, hogy mehess
Hogy ég és föld között lebegve a lábad nyugodtan leengedve
Vontasson a végtelenített pálya alatt úszó gálya
S akit szállít, a végén már meg se várja, hogy a gondola elérje a kijelölt zónát,
A gondolata már szárnyalja a havas rónát
És beüt menny

Szóval nem vagy ideges, Velence, Piacenza
A két nagy fa a szalagkorlátok közt, formája Afrikát idézi
Bárki erre jön, mindenki megnézi
Vagy 26szor láttad, és alig várod, hogy megint
De nem vagy ideges, már nem sok van vissza és Milánó
Csak ne most legyen dugó!
A tökömnek van kedve itt nézni a digókat, ahogy a sok szakadt verdával index nélkül előzgetnek,
A mai napon az autópályát is mellőzhetnék
Majd ezer kilométer nem a világ, de hol van már Torinó?!
El ne szúrd a lehajtót, te sofőr anyaszomorító
Jusson eszedbe, arról, amit nem használtál reggel, tudod a fésű
Mindenki tudja, hogy csak egy kis tábla jelzi, arra van (frejus) Frézsű
Már látom a hegyeket, a milka csoki reklámjából ismeri ezt mindenki
De én nem! Én látom minden nap 17 éve
Elég, ha becsukom a szemem!
Ne már, hova pöcsölünk ennyit, pont nem érdekel, hogy másoknak ez 14-15 óra
Az én idei álmom kell, hogy mielőbb váljon valóra
Igazából nem vagy ideges sokat jársz erre
De szerintem ezt a kanyart elcsesztük, kérdezzük meg, akkor merre?
Látod, ez az a fakapus város, aminek fele olasz, fele francia
Innen a szerpentinek és majd megállunk egy jó helyen, ahol van pia
De menni kell, az ablak megszáradt a 12 óra szagától, már néhol szalagkorlát sincs
Csak hegy, völgy, szakadék, a szűzhavas tájakon keresed a magadét
De még egy óra vagy több, ha hiszünk a gps-nek
A többiek még biztos valahol csak félúton lesznek
Mikor végre megérkezel, és ha kiszállsz, kell 20 perc, hogy meg tanulj újra járni
Egy ilyen út után szinte élvezet bármi
De most már látva, hogy itt vagy, sokkal könnyebb várni
Hogy másnap a világot reggeli szikrázó fényben lássad
Hogy meginduljon veled az új élményre minden társad
Hogy tompa emlékké most a hosszú út halványuljon
S a tér, az idő egy hétre újra végtelenné nyúljon

A December 8-i Battai Slam versenyünkre, valami kicsit történelmi, kicsit helyi dolgot akartam írni.

Az első kísérlet ez lenne.

A Nagy Generáció

Minden kornak, korszaknak meg van a Nagy generációja
A második világháború utáni fiataloknak is a túlélés volt az első reakciója
Egy világot kellet újra építeniük,
S mellette élni az istentől kapott életük
A Romokból látták felnőni a reményt
És felsegítették a földről a tömegnyi szegényt
’56 után is volt, aki még tudott hinni
Ki igyekezett a családja életébe bármi áron egy kis csodát vinni
Ők is átéltek egy generációnyi spektrumot
A változások és a jobb jövő vágya hozta vákuumot
Amit igyekeztek értékkel tölteni fel
S fel se tűnt nekik, ahogy ez az idő velük repült el
Azt gondolom én is egy nagy generáció része vagyok
Ebben a négy évtizedben is történtek dolgok, nagyok
Napjaimmal bővül a történelem fonala, amit elhagyok
Kezdetnek, beleneveltek egy gyerekként békés érába
Ahol kreált értékrend kellett, hogy beleivódjon a vénába
Láttam tanáraim hithű tekintetét, amint tisztelegtek vakon egyszerre
Mikor az ünnepek során a tömegeket terelték be az egyetlen rendszerbe
És láttam a riadalmat, a restellést az arcunkon
Mikor elbuktak vezetőik, akik meggazdagodtak a harcukon
Megéltük a reményteljes rendszerváltást meg a taxis blokádot
Mikor mindenki új pártra szavazott, majd rájuk okádott
Megértettük, hogy az adó hiánya régen a hazát tette tönkre
Most meg érthetetlen s zabolázatlan módon hat mindegyikünkre
Közelről szemléltük tehetetlen, ahogy lassan eladják az országot
Meg, ahogy veszett hibáinkkal, ballépéseinkkel megleptük a világot

De mint mindenkor az ember igyekszik az életét csendben, helyben megélni
Az életet azért kaptuk, hogy majd örömben, békében a sors vezényli
Legalább is induláskor mindenki ezt reméli.
Már korábban egyszer meséltem, az én otthonom Százhalombatta
Nem én választottam, de a szüleimnek a sors így adta
Hogy ha már a gólya a pólyámat errefele lerakta
Lássam közelről az itt elvonuló történelmi sávot
Fussam be Battán az életként kapott, bízva hosszútávot

Voltam gyerek a murvás főtéren, ahol egy épület sem volt
Május elsején lufikkal kézben, perecet falva úttörő dal szólt
Már majdnem felnőtt voltam, mikor ugyanitt
Templomokat emelt a város meg a hit
De sosem mertem volna elemezni a költségeit
Gyerekként a Dunára jártunk fürdeni egy hordó stégről ugráltunk
A suli úszáson meg a rajtkőnél tolongva boldogan sorba álltunk
Ma meg már az egy főre jutó uszodai arány a legnagyobb nálunk
Két suliból négy meg öt lett
Tarkítja a várost a számos ötlet
Az ifjú korunk hírhedt diszkó világa
Is kultúr kocsmává alakult, de hiába
A városban így is sokan fektetnek piába
Mert mi, akik jókor pottyantunk a változások közepébe
Nem mind tudjuk értékelni, mit is kaptunk pontosan cserébe
Azért, amiért a történelem rajtunk is gyorsan áthaladt, átrobogott
Hogy az élet mégis mindenkit emberré faragott, és nem kellet, hogy megismerjük a málenkij robotot
Ma már az idősebbek beleragadtak a múltba, nyugalmas túlélésre vágynak
A fiataloknak nincs alapjuk a hasonlítgatásra, ők részesei az új világnak
Mi már átéltünk sok fordulatot, mi már nem dőlünk be minden akciónak
Mi vagyunk szereplői az élet fő sodrának, a mai Magyar nagy generációnak

Itt a téli szezon, amit nagyon vártunk, mert egy izgalmas világ nyílik meg ilyenkor. Februárban lesz a szokásos Freeride turánk, amit különös láz övez. Ez jelenik meg ebben a versben.

Freeride Slam

Fenn a hegygerincen az ínyenc fény hív, s hívogatva biccent

Ki látja, szisszen, és nem nevet hangosan, kirohanva egy viccen

Mert a moraja lehet rabja, ha szikla felkapja s a hóba bele marja

Formáját a zúdulatnak, ijesztő, meresztő, fordulattá lesz a haragja

Ámulat, vágy, magas, magányos hangulat fagy rá a szóra, s a hangja

Elcsuklik, elhal a hideg tiszta lég hasítva tágít tüdőt s lüktet a fülbe

A vér, ahogy a tér elcsúszik, eltér a síktól a tudat, ami a testet küldve

Hajt fel, keresi, lesi a pozíciót, a starthoz a sziklán az opciót, ahol indul

Belezuhanva a porba, belenyomva eltűnik a forma, ami sűrű majd hígul

Ahogy sebesen, húz, hasít hevesen a szív gyorsuló ütemére az izom lüktetése

Jelzi, az erőd határán, a deszka úszik a kristálypárán, így teljesül a küldetése

Túlélve letörést, sziklát, pengecsattogó szikrát vetve, akadályt vette, ívét húzza

A fákközt, áramló hó a láb közt, az elme a koncentrálás szerelme, s ízét hozza

A lassuló habba süllyedésnek, az egésztestű elégedett lüktetésnek

A visszanézett lejtő legyőzött vonalai okozta önfeledt kielégülésnek

Az OB utáni első Mika Tivadaros versenyen az Altató című József Attila versátiratom adtam elő, ami meglepően jó fogadtatásra lelt és a végén kiderült, hogy mivel nagyjaink időtúllépéssel kipontozták magukat, TG barátommal mi végeztünk az első helyen! A szétszavazás után végül engem választottak győztesnek, aminek örültem nagyon, de mélyen elgondolkoztatott! Hogy kerültem ilyen mélyen, ilyen rövid időn belül ebbe a világba? Kik voltak azok, akik azonnal befogadtak és olyan irányt mutattak, ami hat minden leírt szavamra! Ezt a belső párbeszédet vetettem papírra szinte azonnal!

Belőletek vagyok

Kiállni színpadra?
Kifesteni magad szerényre vagy vadra?
Hát, mi van, veled nem adsz magadra?
Ráuntál az egyéb megszokott kalandra?
Vannak elegen, akik a romkocsmákban s a tereken
Sokkal jobbak nálad ezeken a szereken.
Az ő világuk a szó, miért gondolod, hogy a te hangod is oda való!
Te a rímeket nem ereszted, amikor meg beszélsz, rángatod a tested, vetted?
Ja hogy jobb itt bent, mint kinn fázni
Meg hogy már kétszer bejött a mázli?

Nézz, már körül kikkel állsz te színpadon?
Ahogy alkotnak ők művészien, szabadon

Mert a világban háború van
De valójában nincsen harc itt
Ha tisztán érted, hallod a Simon Marcit
Mert ő olyan hogy, hogy igen!
De aztán végül nem, de mégis…
Mert ha az emberiségnek kéne elmondani, hogy egy rossz bolygóra települt
És be kell látnia teljesen felesleges itt tovább a harc, a könyöklés, a képmutatás
Mert csak a ma van és nincs tovább.
Akkor ő lenne a választott szócső!
Csak ne mondjátok annyiszor már neki, hogy hagyományos költő!

Mert mindannyian tudjuk, hogy nem megyek
Be a budiba, mert bár a Bandi kijött, de benn van az Andi.
Aki legalább annyira büdöset tud!
Hogy ha eszedbe jut róla kecskéd,
Ekkor csak egy megoldás marad a press escape.
Ja, most a Bobot gondolod?
Legyen boldog dolgod, bolond.

Az a srác meg van, akinek olyan fura a rémálma
Ha munka miatt hívod fel, azt mondja rögtön, mé' máma?
Ő intézet testápolót a mordori orkoknak
És pontosan tudja, hogy nem mi vagyunk már a legvidámabb barakk
Dr. Jones önnek tényleg Indián a nagybátja?

Egy bécsi győzelmi kirándulás felér egy ranggal
A slam asztalánál, aki gyorsan eszik, az lesz az angyal
Van, akinek a nyelve, vagy az agya pörög gyorsan, meg van, akinek megáll
De ma már mindenki pontosan tudja, hogy, ami leginkább kell a magyarnak az a Metál

Ám ha reggel a kávébabbal, vérző habbal
Int a koffer kint, ahogy egy korty vagy egy pint
Pont sikamlós, siklósi sikló
Hozza, húzza, sikítja, ordítja..
Hogy a hold ragyogja már be a világ végét
Próbáld kérlek megérteni végre a TG-t

De hát te rapper, én régebb óta ismerlek, mint, hogy hangod felkapta az éter
Nevedért becsülettel helytálltál a zenében, a versben s a slamben Péter.
Nem hagyom magam, mert nem akarom átélni, ahogy az életem elakad
Mióta átlapoztam, pontosan tudom, hol van az, ahol megszakad

Ismertem régen egy hip-hop dj-ét, ő volt a Dj a tükörben
Aztán egy nap azt mondta: 
Hello kortárs művészet, viszlát dj pult
Tekerje más a lemezeket és ő mikrofonhoz nyúlt
Hajnalokban a városban bolyong, este meg OB-t nyer
Irigyellek téged, hogy így telnek el a nap-jaid

Voltál e már Pécsett, Oh Magyar
Ahol véres métely nem emészti a képet
Melyet a slam e déli vidékben jó mélyen tépett - el
Annyi kérdés van bennem, 
De leginkább, hogy maradhat a?
Bajusz, amit úgy megbélyegzett a Fata

Mert őrzik ők a kultúrát, tesznek érte jót dögivel
A rockzenét a slammel keresztezik együtt a Kövivel!
Mert a nyílt, egyenes szövegből az is kiderült, hogy Emma örök.
Bár a TV-s vers a kedvencem, az agyam rajta sokat pörög
Egy év Pécsi képzetséggel a babérjaidra tán még sem török

Sok a lélek bennetek Reni és Áldó
Fejből kifont shakespeare-i áldozattá váló pár szó
Fiának ki enni kért
S kimondtátok hangosan: sophianae nyitni kék

És vannak, azok akik rímnélkül is bírják
És ők nagyon bírják
És a valóságot mindig jól megírják
Mert a társasházi magányban élő Atlasz mereng, agyal épp egy dión
Munkája nincs mióta elnyerte tőle a földet egy slam kupán a Pion

Na jó meg van aki nem nagy, meg azért nem is kicsi
Ha nem látsz, át a sok írott szaron segít neked majd a Csicsi
Mert, hogy gondolod te azt?
Hogy létezel, itt vagy és nem teszel semmit, ami kulturális kötelessége a földön született lények mindegyikének.
Miből gondolod, hogy neked nem kell szerepet vállalnod a szövegformálás bármely területén?
Jelzem ez azért nem baj, mert akkor mi lenne, ha mindenki írogatna?
Hogy tudnék mindenre írni egy frappáns kommentet?

Szóval Gábor körül néztél kikkel állsz te néha egy színpadon?

Tudod, mit kell tenned, hogy végleg itt maradhass?
Ügyel arra, hogy ne írjon rólad szatírát a Basch
Meg hogy az előadásod ne legyen egy gyors ügető
De nyugodtan maradj csak lázadó, meg tüntető, tüntető, tüntető

Mert azt tudni kell, hogy a 2012 a családomban is a slam éve
Igyekeznem kell, hogy se ők, se a többi dolgom ne legyen emiatt félre téve
De szeretnék alkotni, mert nagyon izgat, hogy bennetek milyen nyomot hagyok
Mert a Slam világában sok barátra leltem és tudnotok kell, hogy én belőletek vagyok

http://m.youtube.com/#/watch?feature=plpp&v=zoItBucN7Kg

Sokat beszélgettünk mostanában barátaimmal, testvéremmel, hogy milyen irányt vett a fiatalok és amúgy a világ fonala! Ráébredtünk, hogy mindenki annyira különleges akar lenni, hogy ezek a csoportok már a méretük folytán maguk váltak a legdivatosabb legátlagosabb jelenséggé! Megpróbáltam elhelyezni magam e rendszerben és be kellett látnom, hogy ami eddig átlagosnak tűnt az ma már a legritkább dologgá vált!

Underground vagyok

Ezt nem gondoltam volna soha, azzal hogy az életem egyszerűen, szabvány szerint igyekszem élni, egyszer kissebségbe szorulok.

Világéletemben igyekeztem úgy szörfözni a hétköznapok keltette hullámokon, hogy a tucat és átlagos dolgok zátonyát kikerülve,

Sose érezzem magam a tömegben elmerülve.

De bárhogy is nézzük, húsz éve dolgozom, többnyire több helyen,

Így az a réteg vagyok, akinek szokott lenni munkája,

Tudom, ez a szipolyozó rendszer hibája,

De az kell a munkáltatónak, kinek a túlélés mániája.

Ja, van családom is, szeretem őket!

Így okosan osztjuk be a betevőket.

És lakásom is van meg autóm, de kölcsön nem terhel,

Bár 2 ember 20 év munkájával szerintem ez nem nagy tender!

Kis lakás, nagy vágyak, amik kordában egy más életre várnak.

De ezzel gyakorlatilag underground lettem!

Mert a föld felett más rétegek uralják a teret.

A budai zsúrgyerekek mintájára terjedt el a forma,

Mikor 4-5 év munka után úgy gondolják megértek a korra

És áll a BMW az albi előtt egy jó környéken,

míg a UP meló adja, menők ők a terítéken!

És ez a régi arisztokratikus kiváltságot úgy felborította,

Hogy gazdag klikkeket mára külsőségeken alapuló széles népréteggé faragta.

Ahol a háttér nem a többszázados családi vagyon,

Hanem az eladósodás a talmi jólétért, de nagyon.

Ja de ha nem vonz e világ?

Megértem, lázadj, szállj szembe és légy te is tüntető,

Az alter világ szellemisége az igazán éltető!

A piac kinyílt, a rádió ontja a slágereiket,

nem kell a földalatti klubokban keresni az érzést,

a fesztiválok országaként megoldva látom ezt a kérdést.

Nem szabad költeni drága ruhákra, cuccokra!

Ha Zara gatyából kivágod a címkét, bárki elhiszi, hogy rajtad a szar is jól áll!

Ami még szebb, hogy havi 200 nettóval némelyik még tarhálni is próbál!

Mert a csóró - az menő! Taszít, ha valakin nem látszik, hogy éhen akar halni,

Ha amúgy az életed nem szenved hiányt, akkor is jól esik este a kocsmában az „alig van pénzem” hakni.

Ha 500 forint a belépő, azt cink csak úgy mindenki előtt kifizetni,

kell keresni valakit, akinek a bennfentes spanja megment e kiadástól,

És nem vonja el a pénzt mástól.

Akik valóban gondokkal küzdenek, azoknak már nincs is helyük e kasztban,

Elvesznek ők hamar ebben a nyíltszívű, tiszta gazban.

Bár én érzek ebben az egészben egy kis gikszert,

A társadalom vagy a divat nevelt fel mára ennyi hipsztert?

Azzal, ha nem keresel elvont vagy átlagból kiemelkedő azonosulási formát,

Ha csak a saját világod diktálja a normát,

Ha ne adj isten saját kezeddel akarsz munkát végezni, az ne legyen olyan nagy gond,

Tudd, hogy egy elveszett világba süllyedsz, s ha te hited szerint a mainstream voltál,

Ma már te vagy az underground!

Pécs a Slammerek vidéki fellegvára, és holnap oda látogatunk egy kellemes verssel teli estére! A versenyben a megadott téma a "hanyatlás"! Magamtól biztosan nem választottam volna ilyen depresszív témát, de majd csak kiderül mit szerettek volna kifejezni ezzel a szóval! Én minden esetre beszálltam a buliba és megírtam, amit ez kihozott belőlem!

Hanyatlás

Ha kedved borús és urrá lesz rajtad a depresszió, az hanyatlás

Ha lefekszel nyári estén a fűbe, hogy csillagokra csak hanyatt láss

Az talán segít, hogy az égi dimenzióban ne mást, hanem magad lásd

Ha egy ország nem képes a saját népét már motiválni, az hanyatlás

Ha valós okát keresed a bajoknak, arra azt mondom csak, hagyjad más

Mert mikor Jézust kellet volna megmenteni a nép azt kiabálta Barabás

Ha egy kapcsolatból kilépni a legegyszerűbb megoldás, az hanyatlás

De valóban kegyesebb megoldás a gondokban magára hagyatás?

Pláne ha eddig az élet termeszvárában ő volt az igazi hangya társ

Ha már a kor meglassítja tested, fáj a puszta jelen, az hanyatlás

De ha szeretetben éltél nem bánod a végét, hisz marad más

Ki rád gondol, mosolyog majd, s nem nyomasztja a fanyalgás

Ha nem vígasztal a szó, nem boldogít, amit alkotsz, az hanyatlás

S ha úgy érzed az élet szép dolgai elmúltak, és ez nem nyavajgás

Gondolj arra ami jó volt, amit a sors beléd vésett, mint szép faragás

A hanyatlás az hanyatlás nincs pozitív formája

Mint mikor lejárni látszik a világ ébresztőórája

Valami egyszer fenn tündökölt, de már feladta

Mert korábban az értéke a jelenlegit meghaladta

Nem tudod elrejteni létét, ha nem beszélsz róla az csak tagadás

Mert a jónak a rossz a fontos, fellendülésnek meg maga a hanyatlás

A téma az utcán hevert:)

Talán a rádióban hallottam először a pénz megszemélyesítését, amit tovább gondoltam és ez lett belőle, minden szándék nélkül!

Függés egy életen át

Egészen kicsi voltam, amikor először találkoztam vele

Szépen csillogó korongjaival volt a kis tenyerem tele

Lenyűgözött formája, hangja, súlya, meg ahogy gurult

És volt, hogy néha a kedvenc autóm belsejébe szorult

Hamar megtanultam, hogy ő fontos dolog, nem játék

És láttam a tévében, hogy nem övezi mindig jó szándék

Kaptam egy cserép malacot, hogy legyen, ahol gyűjtsem

Annyit raktam végül bele, hogy agyon kellett üssem

Iskolában megtanultam mennyit is ér, és ha sok van

És számolgattam szüntelen, míg álltam a bolti sorban

Ráébredtem van, akinek több van, mint igazából kéne

Meg, hogy a földön igen széles az őt nélkülözők népe

Mikor tudatomban kialakult a világban ő a csere alapja

Tőle lesz az embernek divatos gatyája, pulcsija, kalapja

Ha jóba vagytok, lehet házad, autód s kitűnhetsz az átlagból

Szerelembe estem vele, s ki sem fogytam többé a vágyakból

Suli után rájöttem nem jön ő csak, ha nagyon hívom

Munkát kell, hogy vállaljak, de valahogy azt majd kibírom

Csak sok jöjjön belőle, hisz ez a lényeg, ez az élet értelme

Fel sem merült soha bennem, hogy tán nem jól értem meg

Megvakultam s keseregtem, irigyeltem, akinek van bőven

Ha buliban csillogtak, költöttek és nem bírtak a sok nővel

Hiába vártam, több nem jött, nem erre lettem hivatva

Hogy munka nélkül kerüljek majd nála egyszer divatba

Szomorkodtam s nem hittem, hogy lehet kiút e helyzetből

S lett egy párom ki kiengedett végre e súlyos ketrecből

Együtt hívtuk és már jobban jött ő, de még mindig szerényen

Hamarosan hárman négyen éldegéltünk egy erszényen

Része volt ő a családnak, és noha sosem volt elég belőle

Mikor téma volt is igyekeztünk sokszor elbújni előle

Volt egyszer, hogy lakás kellett,s  hozta a jó svájci barátját

Ma már bánjuk, hogy nem tettük ki azon nyomban a kabátját

De lassan ezt is megoldjuk, kis plusz munkával valahogy

Reméljük, hogy hosszú távon még több testvért hazahoz

Mert van még dolog, gyermekeink útját el kell rendezni

Hogy ne kelljen majd szegényeknek újabb kölcsönt felvenni

Még, ha ma már tudjuk is, az ő jelenléte nem minden

A megbecsült öregkorunk, tartalékok nélkül nincsen

Abban bízom, az életben jól értettük meg a szerepét

Sosem a képünk közepét adta, hanem csak a keretét

Remélem, ha gyermekeink örökölnek majd valamit belőle

Nem gondolnak sokkal többet, mint mi gondoltunk felőle

Nem ér haragot, erőszakot, irigységet, picit ad, ha kérsz

Egy életen át kínoz, ural, elkísér az élet drogjaként  a pénz

A városunk főterének átalakításakor a Petőfi szobor elmozdításra került! Új helyet kap a város egy másik részén! A Battai Slam mozgalom Generátora ezért felhívással élt, hogy éltessük az irodalom eme nagy alakjának újra köztérre kerülését valami kultúr formában, és erre születtett e Slam! Ami egyben személyes hálámat fejezi ki Petőfi Sándornak, akinek a kézenfogható egyszerű és nyilvánvaló rímvilága mindig is hatott a verselésemre!

Petőfi Slam

Miért gondolod azt, hogy ha kiállsz egy múzeum lépcsőjére és szavaiddal az égre forradalmat festesz, pontokba szedve egy nép, egy rendszer gondjait, akkor igényt tarthatsz egy nemzet elismerésére?

Hogy, ha egy forrongó politikai helyzet trubadúrja leszel, azért jár valami?

Miért gondolod azt, hogy az Alföld végtelen imádata feljogosít arra, hogy más vidéket képzeted ne járja?

Mi van akkor, ha a feltámadott tenger, az maga a Tisza, ami vágtat a rónán át?

Az gondolod nem fog ennek senki fordítani hátat, mert az zúgva, bőgve törné át a gátat?

Miért gondolod azt, hogy ha nem tüzesen süt le a nyári nap sugára, akkor félre siklik a John Popcorn féle karrier dráma?

Mert az hiszed, hogy a hej mi a kő tyúkanyó kend, az csak egy sima vidéki paraszt vikkend? Ahol Morzsa él a régi cseléd, aki még tyúkhúst sem ehet?

Azt gondolod, ha eltűnsz a ködben lesz olyan magyar oligarcha,

Aki milliókat költ, hogy földi maradványaid keresse erre vagy arra?

Miért gondolod, hogy a hangzatos forradalmi lázad nem érdemel vért?

Hogy a klausztrofóbiádra gyógyír lehet, ha azt kiáltod, sors nyiss nekem tért?

Hát elmondom, hogy munkásságod nem számithat semmi többre

Életműved üzenete nem jut tudatunkban se hátrébb se előbbre

Csak belekövesedik az alapirodalom ritmusaidra kopogó macskakövébe

Strófáid sorolódnak bele, a mindenki által olvasott régi mesék könyvébe

Tudatod, ha bármilyen elismerésről nagy reményeket szövöget

Ha vágytad, hogy a magyar nép értékelje a vershez való közödet

Tudd, hogy nem jár más, csak több generációs nemzeti köszönet

A sok Slam gyakorlás, készülődés miatt egy fontos rendelést halogattam! A kislányom kért egy verset a szavalóversenyükre, amit remélhetőleg meg is fog tanulni! Így, ahogy elült az SPB OB versenydrukkja, leültem és igyekeztem törleszteni a tartozásom!

Kiváncsian várom tetszik-e neki és, hogy megy-e majd a verselés:)

Az elsősök sulija

Nem rég még csak az álmaimban jártam iskolába

Azt gondoltam tündérekkel leszek egy osztályba

Sellő lesz a tanár nénim, Barbie meg tanít tornára

A kabátom meg felakasztom a Spongyabob orrára

Az ebédlőben Eperke lesz a suli legjobb szakácsa

Bogyóval és Babócával készül a krumplis pogácsa

Csillagporban, szivárványon játszunk majd az udvaron

Ilyen helyen esélytelen, hogy ránk talál az unalom

Nem tévedtem oly nagyot, bár a valós világ azért más

A tanárnőnek lába is van és sok gyerek az osztálytárs

Tornára is egy bácsi tanít, nem hasonlít Kenre sem

A kabátom meg a táskám egy szekrénybe beteszem

De az étel nagyon finom, pedig epres kertet nem láttam

Pogácsát is ritkán kapunk, de ezt eddig nem bántam

Ám az udvar tényleg csodás sok játék vár odakinn

Szünetben s az órák után osztozunk egy fél csokin

Szépen lassan megtanulunk sok-sok hasznos dolgot

Hogy rajzoljunk át betűkké, néhány horgász horgot

Kacsacsőr már ismerős volt a Dagoberték meséiből

Megmutatja, hogyan lehet talán több a kevesebből

Szeretünk mi ide járni, mert tanulni nagyon jó

Vár a pad, a tornaterem meg a hangos folyosó

Most kezdtük csak elsősként, az iskolás életünk

De már tudjuk, ez a világ igen fontos minekünk

A 21.századi létforma című versem oly nagy sikert aratott a Mika Tivadaros slam poetry versenyen, hogy megnyertem! Ezzel bekerültem a SPB Magyar Bajnokság döntőjébe, ahol a szint már igen magas!

Igyekeztem megfelelni a kihívásnak, így született egy vers, ami a Slam Poerty világának lelkületéről, hátteréről és erejéről szól!

A világ más slam-mel

Létezik egy dimenzió, de nem mindenki látja

Szavak szőtte illúzió, és nincsen semmi gátja

Nem fékezik szabályok, nem blokkolja elme

Tartalmának súlya van és igen mély értelme

Hálóként szövi át agyad a forrás, amiből fakad

Kiterjeszti látótered, s azt érzed minden szabad

A Slam egy alternatív nyelvezete az új világnak

Kik ráébrednek, az átlagból nyomban kiválnak

Hatásos rímekkel érvelnek és versben bírálnak

Hogy kerültem bele az kb. mindegy, de szomjaztam egy kultúrális megváltásra

Mert az önbecsülésem a kommunista iskolarendszer meglehetősen aláásta

Nem illettem bele ama csodás álomképbe

Ami szegregálva törekedett a népegységre

Mikor ötödikben egy fogalmazás témájára saját verset írtam

Rögtön renitens lázadónak mondtak és persze jól megszívtam

Ezért felszabadításnak éltem meg azt a verssel teli pillanatot

Amikor első hangos gondolatom másokra is slamként hatott

Értelmet nyert az egész, hogy nem véletlen lógtam ki a skatulyából

Kimondtam, amit a világról gondolok, de már nem csak nagyjából

Ám ez még a nyúl odújának szája volt csak, én meg Alíz, aki nem habozott

Tudtam, hogy vár valami lent, ugrani kell, mert a sors jelekkel elhalmozott

Zuhantam hát bele a nagy pesti éjszakába

Romkocsmák szlengjén szólva, le a Mikába

Hamar kiderült, hogy semmi nem volt hiába

Olyannal szembesültem, amit átélni lehet, elhinni nem

Városról városra terjedve hoz ébredést a virusos slam

Testedbe, lelkedbe beépül, betelepül, agyad ebben pörög

Ahogy kimondatlan mondanivalód majd a színpadon mennydörög

Ilyet nem olvasol újságban, nem tudsz nézni tévén

Mint a süvöltő farkaskölykök az erdő sötét mélyén

Születtek az alkotások, a szlemmerek tolla hegyén

Keresztül az országon, át mind a tizenkilenc megyén

Kezdetben, csöndben, suttogva adják a tudtodra

Majd aztán harsogva mutatnak rá, az ugye tudodra

Tudod? Az ember külsejéről gondolhatsz te mindenfélét

De nem ilyen léptékben mérik a slam világának népét

Mert rejtett álmok, féltett kincsek monológgá aszalódva

A külsőséget meg a rendszert húzzák a szavaikkal karóba

Csak míg őket hallgatod, míg a mikrofon szórja hangjuk

Tőr elő belőlük valós énjük és tűnik elő szellemi rangjuk

Mert a slam hoz szabadságot annak ki lát, de tűr

Ki tudja, hogy a megélt világ tiszta zavar, tiszta zűr

Ő embereket nem válogat, csak értékrendre szűr

Akik az igazságukat rímelik át a tudatodon keresztül

Add magad át hát a slamnek, adj hálát mindenért

Írj verset, állj ki, és kiáltsd, sors nyiss nekem tért

Újra írva 2018.12.03

Létezik egy dimenzió, amit nem mindenki lát

Szavak szőtte illúzió, ahol nincsen semmi gát

Nem fékezik szabályok, nem blokkolja elme

Tartalmának súlya van és igen mély értelme

Hálóként szövi át agyad a forrás, amiből fakad

Kiterjeszti látótered, s azt érzed minden szabad

A Slam egy alternatív nyelvezet a szép új világ

Hatásos sorokkal érvel, amit aki ér imád

Hogy kerültem bele az kb. mindegy, de kellett egy kulturális megváltás

Mert a kommunista iskolarendszer volt az, ami mindent, ami kicsi más alá ás

Nem illett rám ama csodás fényes kép

Aminek szegregálva volt ideális a magyar népegység

Mikor ötödikben egy fogalmazás témájára írtam egy saját verset

Rögtön renitens lázadásnak vették épp csak megkaptam a kettest

Ezért felszabadításként ért el az a verssel teli pillanat

Amikor első hangos gondolatom másokra is slamként hat

Értelmet nyert az egész, hogy nem véletlen volt szűk nekem ez a skatulya

Kimondtam, amit a világról gondolok, és úgy néztek rám rögtön sokan, hogy csak ugyan?

Ám ez még a nyúl odújának szája volt csak, én meg Alíz, aki sosem haboz

Tudtam, hogy vár valami lent, ugrani kell, mert a sors jelekkel épp elhalmoz

Zuhantam hát várt a nagy pesti éjszaka

Romkocsmák szlengjén szólva, ez volt a Mika

Olyannal szembesültem, amit átélni lehet, elhinni nem

Városról városra terjedve hozott ébredést a virusos slam

Testedbe, lelkedbe beépül, betelepül, agyad ebben pörög

Ahogy kimondatlan mondanivalód majd a színpadon mennydörög

Ilyet nem olvasol újságban, ilyet nem mutat a TV

Mint a süvöltő farkaskölykök az erdő sötét mélyén

Születtek az alkotások, rezgett a szlemmerek tolla hegye

Felbolydult az egész ország mind a tizenkilenc megye

Kezdetben, csöndben, suttogva telik meg a tudat

Majd aztán harsogva kérdeznek rá… azt ugye tudtad?

Tudtad? Az ember külsejéről gondolhatsz te mindenfélét

De nem ilyen léptékben mérik a slam világának népét

Mert rejtett álmok, féltett kincsek monológgá aszalódva

A külsőséget meg a rendszert húzzák a szavaikkal karóba

Csak míg őket hallgatod, míg a mikrofonból jön a hang

Tőr elő belőlük valós énjük és tűnik elő a szellemi rang

Mert a slam hoz szabadságot annak ki lát, de tűr

Ki tudja, hogy a megélt világ tiszta zavar, tiszta zűr

Ő embereket nem válogat, csak értékrendre szűr

Akik az igazságukat verselik át a tudatodon keresztül

Add magad át hát a slamnek, adj hálát mindenért

Már hét éve hirdetem hűen!

Írj verset, állj ki, és kiáltsd, sors nyiss nekem tért

Van egy nagyon jó barátom, akivel keveset beszélek, mert sokat vagyunk úton mind a ketten!

Ő megnősül most és szellemi alapon müködő kapcsolatunk miatt egyértelmű, hogy egy vers formátumú érzés csokorral tudom új útjára ereszteni!

Sok boldogságot nekik:)