Gaboard szava, szíve, szája...

Városunkban és ahogy járom az országot látom máshol is, hogy a káoszos gazdasági környezetben a túlélők egyik alfaja az erő és megjelenés alapján biztosítja fennmmaradását! Ezek igen fura lények és a közelségük sosem megnyugtató. A sok felgyűlt látvány és élmény szülte ezt a slam-et...

21. századi létforma

Adóparadicsomba adózó, a para giccs pompa maffiózó

Csaján a szilikon bomba mell, szem együtt tompa

De nincs, merszem bele csapni felgyűlt haragomba

Mert belső mérték értéke űr, mint tág katakomba

Pénzmutató külső értékekkel nem értékel fel téged 

Kutyanyaklánc nélkül értéktelenség a megért léted

Felsőbbrendű utca nyelvet beszél, így nem ért téged

Belterjes létük ütemes lüktetése, mű testük szűk fedése

Folyamatos kontrol, hogy a megjelenése nem túl kevés-e

Túlzó idomzat, szerektől duzzadó izomzat ez az ő véd jegye

Ámulni akarsz? Végy jegyet! Mert agyánál nagyobb a térd hegye.

Hajviseleti rendszer rém egyszerű, mert nincs

Magán viselt ékszer benne az egyetlen kincs

Munkás kezében a telefon meg a bmw kilincs

Érdeklődési területe azzzokosság

Pártatlan támogatója a rokonság

Az is jó fejség, ha csak kissé pofon vág

„Bocs a szomszédot kicsit orron vertem

De nem direkt csak épp gyúrni mentem

Beszólt, mert a kormányt a szaros kocsijának szedtem”

Saját kocsi nem lehet poros,

Alufelni csak huszonkét colos

Aki csak kólázik az nem drogos,

Lüktető a mélyláda a csomiban na az okos

Az előírt hátméret minimum két ajtó

Kedvenc megnevezés a kigyúrt behajtó

Társadalmi alaptender,

Hogy egyre több az ilyen ember

Vagy lény, vagy akármi, vagy bármi

Csak egyre nehezebb már a végét várni

Mire mindet be tudják talán egyszer zárni

Bár ha igazából a valós megoldást keresem

Ez nekik csak tovább képzés, rácsos egyetem

Büszkeséggel tölti el őket

Ha halmozzák a letöltendőket

Tehát ez se hozza pontosan azt, amire várunk

Hogy kevesebb izomagyú raptor legyen nálunk

Majd kerülgetjük, őket amerre megyünk

Izgulunk, hogy nehogy szomszédok legyünk

Mert ma inkább azt ellenőrzi a rendszer

Aki már elszívott egy füves cigit egyszer

Vagy a valós minimálbérből nem pontosan adózik

Sajna a nagy hibakereséstől sosem látják a valódit

Reamake 2016.02.15 Dunaújvárosra

21. századi létforma

Adóparadicsomba adózó, a para giccs pompa maffiózó

Csaján a szilikon bomba mell, szem együtt tompa

De nincs, merszem bele csapni felgyűlt haragomba

Mert belső mérték értéke űr, mint tág katakomba

Pénzmutató külső értékekkel nem érsz fel véle

Kutyanyaklánc nélkül értéktelenség világ puszta léte

Felsőbbrendű utca nyelvet beszél, így nem is ért téged

Belterjes létük ütemes lüktetése, mű testük szűk fedése

Meg a folyamatos kontrol, hogy a megjelenése nem túl kevés-e

Túlzó idomzat, szerektől duzzadó izomzat nos ez az ő véd jegye

Ámulni akarsz? Végy jegyet! Mert agyánál minden bizonnyal nagyobb a térd hegye.

Hajviseleti rendszer nála rém egyszerű, mert nincs

Magán viselt ékszer benne az egyetlen kincs

Munkás kezében a telefon meg a bmw kilincs

Érdeklődési területe azzzokosság 

Pártatlan támogatója a rokonság

Az is jó fejség, ha csak kissé pofon vág

„Bocs a szomszédot kicsit orron vertem

De nem direkt csak mikor gyúrni mentem

Beszólt, mert a köcsög kutyája a kipufogóm hangjátol megint összerezzent”

Ez olyan szitu ahol...

Saját kocsi nem lehet poros, 

Alufelni csak huszonkét colos

Aki csak kólázik az nem nem drogos,

Lüktető a mélyláda a csomiban na az viszont okos

Az előírt hátméret minimum két ajtó

Van egy csomó Kedvenc megnevezés pl a grizli, gengszter vagy a kigyúrt behajtó

Társadalmi alaptender, 

Hogy egyre több az ilyen ember

Vagy lény, vagy akármi, vagy bármi 

Csak egyre nehezebb már a végét várni

Mire mindet be tudják talán egyszer zárni

Bár ha igazából a valós megoldást keresem

Ez nekik csak tovább képzés, rácsos egyetem

Büszkeséggel tölti el őket

Ha halmozzák a letöltendőket

Tehát ez se hozza pontosan azt, ami már nagyon kéne 

Hogy kevesebb izomagyú raptor legyen legyen az utca vagy épp a választási iroda auktualis réme 

De hat mit csindljunk majd kerülgetjük, őket amerre megyünk

Izgulunk, hogy nehogy szomszédok legyünk

Mert ma inkább azt ellenőrzi a rendszer

Aki már elszívott egy füves cigit egyszer

Vagy a valós minimálbérből nem pontosan adózik

Sajna a sok pofátlan  lopas miatt mar nem ismerik fel a büntények közül a valódit...

Testvéröcsém esküvőjén a köszöntő az én feladatom volt, így született erre is pár sor!

Azért osztom ezt meg ebben a blogban, mert azt ígértem, hogy nem fog többé elveszni egyetlen vers sem, amit valamiért írtam!

A Mika Tivadaros versenyek elemzése során, rá kellett ébrednem, hogy a jó szerepléshez remek verselés és jó rímek kellenek, meg egy olyan téma, ami sok mindenkit érdekel, valamint ennek érdekes a feldolgozása!

Nos bennem van egy régi gondolatszövevény a drogról, amit már készültem kiírni magamból, mert a világ ostobaságának tartom a helyzetet. Azt gondolnánk, hogy mivel nem vagyok drog élvező és nem is voltam, így nincs jogom a témában hiteles dolgokat mondani! Pedig sajnos azt kell mondanom, hogy ebben az ügyben igen otthon vagyok! Sokan vesztek el mellőlem, vagy élnek a környezetemben, akik ennek a műfajnak mértéktelen hódolói! Az ő példájuk és szokásaik megismerése adott bele látást ebbe a világba! Igy józan aggyal könnyen meg is fejthető pár mélyebb rész is! Erről próbál beszélni vagy ennek pici részéről e pár sor.

A legutóbbi mérges, borús vers után valami vidámat szerettem volna írni! Olyat akartam elmondani, amit szeretek, de mókás is. Van benne képmutatás, meg sok sportérték, valamint életformáló érzés özön! Hát ez most így a wakeboard világa lett!

Mostanába tán túl sok volt a kalandom orvosi rendelőkben és agyoncsapott a felismerés, mennyire semmit nem számít a lét értéke!

Jó de miért?

A Mika Tivadar mulató a Slam Poetry rajongók találkozó helye havi egy alkalommal!

Már voltam párszor és megfog a hangulata. Mindig van valami új stílus, új fordulat, ami megindít, megmozgat!

A Haiku verselési stílusról is itt hallottam először! Nos utána olvastam mi is ez és kiváncsi voltam mennyire érint meg engem ez mint műfaj.

Bevallom szerintem nem vagyok elég érett hozzá. Az üzenete átjön, de a rímtelensége hiányt ébreszt bennem!

Így nem is tudtam teljesen ráhangolódni mikor rápróbáltam, csak mindig összecsengtek a sorvégek!:)

Abba is hagytam az irást a felénél, hisz stílus idegennek éreztem magam!

Aztán annyira bántott, hogy elengedtem valamit, ami amúgy meg dolgozott bennem, hogy végül nem adtam fel befejeztem!

Lehet a szerkezete nem tükrözi a Haiku teljes szabályrendszerét de ez is én vagyok!

Sok Slemmert hallottam és meg kellett állapítanom mindegyik sítlusa tetszik! Hihetetlen szabadság van a verselésben! keresem a határaim, és azt, hogy mire és mennyire vagyok képes!

A Gyár című vers után benn maradt a fülemben a rimvonal. Kerestem egy egyszerű témát és kiírtam mindent ami zengett a fejemben.

Nem vagyok elégedtlen a sorsommal. Nem zavar, hogy ez a környezet vajójában engem is formál. Belülről valszeg mégis a függés érzését kelti, mert nagyon hamar szaladt ki belőlem e pár sor.

Ez csak egy szembesülés monológja amire így "korosodván" eszméltem rá.

Hogy tűnik el a világ dicsősége, és érték híján, hogy adunk el gyerekként pár fényesnek hitt élményért egy életet!

Ha körülnézel megdöbbentő, hogy változnak sorsok, önbecsülések, értékprioritások!

 Ez már egy újabb komoly esemény lesz, ahol még nem tudom részt tudok-e venni, de már a puszta kiírás megindította az agyamat!

Az évfordulós költők verseinek átirata vagy témáinak felhasználása már alapból jó küldetés!

Lázongó énem lehet, hogy kicsit letargikusan tört elő belőlem, de mivel gyermekkoromban anyám sokszor mesélte e verset altató gyanánt, így most társadalmunk altatását gondoltam visszaírni József Attila lélekformáló soraiba.

 A Battai Slam Poetry verseny után volt egy workshop, ahol kicsit bele tudtam érezni a valós verselős műhelymunkába! Tetszett a szabály a szabálytalan világban. tetszett a közösség! És a végén egy valós produkció csomag részese voltam, ami jó keretbe tette nekem ezt az egész élményt.

Kb. így maradt meg:

Mérföldkő

Úgy éltem meg az elmúlt időt, s az éveket,

Hogy néha napján hajlítottam csak rímeket.

Néha igen gyengéket néha meg szépeket.

Volt, hogy a szívem hölgye nyert el pár ékes gondolatot

 Máskor gyermekem az óvodába szavalt tőlem pár mondatot

 De sosem tartottam soraim különlegesnek,

Csak tudtam hogy ezek nekem jól esnek,

Az emberek meg csak úgy lesnek.

Mert ha van kedvem, vagy ugye úgy mondják ihlet,

Könnyebben találok rímes szavakat, mint mások szóviccet,

De eddig elajándékoztam vagy elhagytam szinte mindet.

Nem gondolkoztam rendszeren s formán,

Leírtam, amit csak gondolok jóformán,

És jól jött ki ha épp rám tört a jó formám.

Feszültem pár alapszabályon,

Agyaltam sokat a szótagszámon,

Meg azon kinek és miért szánom.

Ám valami közbe szólt a verselési varázsnak,

Előtűnő pár szójátékos internetes parázna,

Akár az őszi traktor húzta merőleges barázda,

Hallgattam a szavak hozta szabadságot,

A felismerés bevallom eléggé arcon vágott,

S kezdtem csodás más színben látni a világot.

Elhagytam az összes unott kötöttséget, 

Ami eddig az évek alatt kissé belém égett, 

S a soraimat átfaragva vettem az egészen elégtételt.

Leírtam ömlesztve minden kényes gondolatot, 

Ami az új stílusommal azonnal máskép hatott,

Belső egyensúlyomban nyomban rendet is rakott.

Élveztem a szóbőséget, a haragomból írtam regéket,

Volt, hogy a társadalom a betűimből rakott máglyán égett.

De még mindig csak magam voltam,

Minden írtam, de el sose mondtam,

Pedig minden szótag egy pici belső sóhaj,

Mondták is, és tudtam is ez egy élő műfaj,

Lehetnék e világban tán egy ismeretlen új faj?

Meg kell tudni, illeszkedik e máshoz van e köze az egészhez

Meg kell futni, kinek tetszik bárhogy hat e közben a személyre

Meg kell gyúrni, kitekerni már most, ha nem őszinte remény ez

Meg kell húzni kifejleszteni tán ott ahol ez örömöt eredményez

S lett a napja mikor bolygók együtt álltak,

A szó ősapja, meg fia egymásra találtak

S a rímek slam királyai színpadra álltak.

Mint elveszett kalandor vártam a soromra,

Ügyelve remegő lábamra meg a karomra,

A tér meg várt az el nem mondott dalomra.

De meg lett a fordulat,

Célba ért a gondolat,

Feldobott a hangulat

Sokan vették értéknek topogó lában és remegő hangomat.

Nem voltam boltos még a slam boltjának pultja mögött,

De már kaptam egy ajándék kupont, ami most már ide kötött

Direktre fűződtek a legértékesebb szálak,

Érkezet pár fontos és hasznos bírálat

De rájöttem, hogy a földön igen színes ez a rím tárlat.

Ki gondolta volna, hogy a versek mögött mérnöki matek van

Hogy ott van a ritmus a dallam minden leírt szavunkban

Miként formálódik a gondolat helyesen versé az agyunkban.

Azt gondolom megérkeztem, de mennem kell tovább

A lecke fel van adva nem érhetembe azzal, mint korább

Érzések ötletek cikáznak bennem egyre durvább és durvább

Már látom hol az a szint, amire lehet büszke ki ír manapság

Hogy ebben a műfajban egy stabil mag van az a szabadság

Ha pedig azt hiszed ettől megijedek? Csak hogy tudd ez badarság!

 Csak azon járt egyszer az agyam , hogy milyen régen üdvös szavak vannak, amiket semmire használunk ma már! Mennyire elveszett pár régen fontosnak tartott kifejezés!

Ezen elmélkedve volt egy, ami elgondolkodtatott.

A haza halmaza

fogalmakat, szavakat ölünk nap mint nap, sok szimbólum és jelkép egyre több jelentést kap, némely formája jól arcon csap.

Sokan használnak hangzatos monológot, nemzeti jelképeket felhasználó mohó logót, népet félre nevelő álszent mondanivalót.

Így lehet az, hogy őseink számára nagy becsű dolgok merülnek el a lazuló társadalmi erkölcs ingoványában,

mint segélykiáltó hang ereje a mély bányában, s kiszorult az érték helye a nép vágyában!

Mert a legnagyobb szavak megítélése is már laza, sokaknak alig jelenet valamit az a szó hogy haza!

Régi idők csatái, háborúi belevésték több generáció agyába, hogy hol van helyünk a világba,

hogy ez a nép nem jött létre hiába!

Ki ma e szóval találkozik, hogy haza, érdeket sejthet a szónok szavai szálán szőve s kezdve,

Ki ma e szóval vitatkozik nem ő az a polgár ki a szónok szándék szerint szövetkezve

Részese a torzításnak, az emberek felé a szervezett lódításnak, nem szívesen nézzük, ha e szónak gödröt ásnak!

Gyerekek fejében a földrajzi vonalak mentén alkotódik meg jelentése a szónak,

de a többség csak a lakására gondol, meg ezt emlegetik a renitens adózónak!

De a lényege a tudatból szinte elveszett, vagy hazudnak vele, vagy a történelem óra van vele tele, de azt már alig tudja bárki mit is jelentett eleve!

Hogy a hova tartozásunk szinonímja, hogy benne van történelmünk öröme s kínja, de a mindennapok eseményei miatt már a türelmünk alig bírja,

hogy tenni érte őszintén már nem lehet, hogy ráhatásunk a sorsára megtévesztett és közvetett, a föld min elterül érdekekkel megvetett!

Sóhaj vagy kiáltás, mert lassan alig van kilátás!

Tegyünk rendet a fejbe mert rég nem aprítunk semmit a tejbe, de legalább a fogalom a jelentés legyen bennünk egybe!

Hangzatok és álszentség mentesen tudjuk definiálni, mi az az eszme, ami mellett ki kellene állni, mi az tartalom, ami nem maradhat parlagon!

Nem fogom elmondani, nem fogom helyetted megoldani, e kétséget neked kell feloldani!

Halld meg a zajban a dallamot, a dolgokat nézd is mikor bámulod, pláne ha ezt az egészet érted és már unod!

Lehet a környező világnak ingatag váza, az asztalon a virágnak mindig kell váza,

Legyen mit örökül hagynod családnak, gyereknek, mert ne légy a néped felé te magad sem eretnek!

Tisztítsd a fejed és láss, legyen a gondolataidnak egyértelmű rajza,

A szót, hogy haza ne homályosítsa el benned a társadalmi hajsza.

 Százhalombatta egy igen érdekes város tele ellentmondásokkal.

Viszont arra mindíg van keret, hogy valami izgalommal töltség meg a főteret:)

Ezúton is köszönve László Anikónak - aki egy genetikailag mély művészet értő lélek - hogy egy olyan párnapos rendezvény mellé tette oda magát ami remélhetőleg éltető magja lesz az elkövetkezendő évek Battai művészeti eseményeinek! A Slam poetry volt tán a fő eseménye ennek a szép hétvégének így nem tudtam elkerülni, hogy tovább ne mélyedjek ebben a világban!

Az Animilne nicknevű főszervező folyamatosan táplált erővel hittel a facebookon kerseztűl, ami addig fajult, hogy alkottam egy már tán túlzottan is lokálpatrióta verset és beneveztem a versenyre!

Második lettem vele, de ennél többet nyertem...

Batta Sweet Batta

Nem kell rajzolnod sok görbe vonalat, ha várost akarsz festeni Duna mentén a nap alatt, mindeki tudja, hol van, ha egyszer este erre elhaladt.

Kémények, panelek, tartályok, emberek, géplények, főterek, ragályos gyerekek.

Mi ez a szag, ha vonatról leszállok, ha itt vállalkozok, biztosan kaszálok, van itt valami okosság akkor azonnal beszállok.

Ez jut eszébe ki eljön ide, meg az a szó hogy káros!

Pedig ez belülről egy csendjében izgalmas Pest közeli kisváros.

A gyáraknak köszönheti tán, hogy külseje ily bájos!

Mert ez a tipikus ronda, de finom, itt sok szorgos mérnök olajat finomìt

s lát el egy országot benzinnel, olajjal, szembe is nèz időnkènt sok trükkös tolvajjal!

De sarjad itt sok más is a kèmènyek tövèn, felvilágosult fiatalok koptattak le sok centit a város szárnyas főterènek kövén,

 A sport a zene a tánc az lehet a kibocsájtott gőzök hatása,

 de itt sokaknak van tehetsége, meg próbaterem garázsa.

Ettől van tán a városnak egyfajta meglepetés varázsa!

Èn már nem èrzem a szagot, itt lakom mióta vagyok, nem alkottam még semmi olyan nagyon nagyot

 De élvezem, ahogy újat tudok látni

 Panelek tövèn tud izgalmas lenni bármi,

Csak kell hozza szem, ezt ugyanis meg kell látni!

Sokszor mondtam, el innen mert ez egy tombstone,

 De hamar rájöttem innen igen van messze Boston,

És nem jutsz oda, hiába mèsz kompon,

Ha kemény vagy bemész a pesti dzsungelbe,

ha meg délebbre költözöl, falusi leszel reggelre,

de még mindig nem látsz rá tengerre!

Lehet, itt már le vannak osztva lapok

 de ez ilyen, helyi adok-kapok.

Mert igen nagy komfortban telnek el minennapok

Kb minden a szánkba van teremtve!

Gyúrhatod a tested a konditerembe,

vagy korizhatsz a tavon telente, ha kevés találsz újat meg újat akár hetente.

De meg mielőtt elhagynad a fonalat,

kezdem kicsit körbezárni ezt a sztároló vonalat.

Tudjuk mind, nem mindenki mártja itt se mindennap habba a kanalat

Vannak, aki küzdenek a létért, mert életútjuk sajnos, álmaiktol eltért,

és sokan vannak, aki külsőségek mentén élnek, nem igazán szentként

De tartozhatsz itt bármelyik kasztba,

az biztos, hogy a sors, a körülmény már neked kiadta.

 Ha itt lakhatsz az isten veled jót tett, megadta,

Hisz kevés ilyen élhető hely van, mint Százhalombatta.

Köszönet képpen az alábbi sorok születtek az első élő szlemmelésem után:

 Elvesztettem szüzességem

Szavak szőtte büszkeségben

Érzéseim forradalma

Dalok míves birodalma

Ajtót nyitott ki a holdra

Sapkát  rajzolt a koboldra

Angyal hozta találkozó

Betűvel telt homokozó

Adja, isten mindíg adja

Ki érte tesz visszakapja.

 Sokra becsültem anno Puzsér Róbert munkásságát, amit az est FM-en folytatott és űzte a filmek alkotóit és portékákiat megbotránkoztatós szófordulataival!

Szomorúan szemléltem a celebbé válását az egyik országos kamu tehetségkutató zsüri csapatában, de video blogja komoly értékben kezdte el feltüntetni a Slam poetry magyar hőseit!

Ha másért nem már ezért megérte eladnia magát, hogy egy kicsit valót mutathasson!

A kortárs művészet definíciója engem is elgondolkodtatott.

Kortárs, avagy egy korty társ

Kortárs művészet szavakkal játszó bűveszek, sok tudatlan hiszi ez irodalmi bűnfèszek.

Divattá váló divattalan dolgok, szinonìma rìm prológok, benne èrtők ès mű rajongók ès műfajok közt bolyongók.

Nem lehet megtörni azt, ami nem a köznek született, ami kitölti az átlagos dolgok közt a szünetet, ami a sok értékből ad számodra szürletet.

Mind ki ezt apróra váltja eretnek, bár a tömegek szemei úgyis csak merendek, mert nem látják, hallják a lényeget, mondhatsz akármit nem èrzik a lènyedet!

Mègis a küldetés meglelni azt a kevès tv elől elhivható halódót, az utcán elő hétköznapi kallódót, ki tud mèg tisztán figyelni a szavakra, aki nem a reklámokból ébred rá a tavaszra.

Bárhogy kerül e műfaj verbális címlapra, belső lényed szavai íródnak virtuális alapra, s ezt a tollat nem tűzöd kalapra.

Mert ennek sikere a ráèbredès egy világra, amit a már említett tudatlanok csak keresnek, de hiába, mert nem az ővèk e bokornak virága!

Èrezd magad különlegesnek, hogy itt vagy, ès érted amit mondok, mert ha nem így volna úgysem nyúznának e gondok, mert könnyen söpri ki az agyat egy gondolat ölő gondnok!

Nem fogok lázítani, forradalmár sem vagyok, a céljaim pillanatnyiak és nem is túl nagyok, de az èrtőknek köszönöm, hogy ma itt vagyok, mert velük tudok ugymond kommunikálni, tudjuk a tudatunkat együtt megmunkalni, hogy ne essen nehezünkre az ilyen sorokra nyitottá válni!

Csak egy ellenség van a tudati enyèszet, tehát tudjuk alkotasként kezelni ezt az egèszet ez kérem nem fizika és nem vegyészet, ebresztő emberek ma ez a kortárs művészet!

Mivel sosem hagyott hidegen a verselés, így a szokásos promó vonalakon terjedő - egy energiaital forgalmazó cég gerjesztette - kultúresemény is felkeltette az érdeklődésemet!

A Pilvaker egy nagyon autentikus környezetű, témájú, időzítésü szervezés volt, aminek visszhangja igen erősen megjelent az internetes szférában!

A Győztes Szinész Bob verses társadalom bíráló monológja nagyon elkapott! Azt gondoltam, hogy így igen oda lehet mondani, így van értéke és akinek van érzéke az meg is érti!

Ekkoriban kezdtem el dolgozni egy új grafikus sráccal Indiánával, akiről kiderült, hogy szintén a Slam világának egy meghatárzozó alakja!

Azt gondolom ez volt bolygók együttállása, úgyhogy gondoltam leírom mit is érzek erről az egészről!

de élvezem, ha csak ti értetek ès nem ott fent a hatalmasok