Ez már egy újabb komoly esemény lesz, ahol még nem tudom részt tudok-e venni, de már a puszta kiírás megindította az agyamat!
Az évfordulós költők verseinek átirata vagy témáinak felhasználása már alapból jó küldetés!
Lázongó énem lehet, hogy kicsit letargikusan tört elő belőlem, de mivel gyermekkoromban anyám sokszor mesélte e verset altató gyanánt, így most társadalmunk altatását gondoltam visszaírni József Attila lélekformáló soraiba.
ALTATÓ
Lehunyja a nép szemét, ha még,
nem unja, hogy a sok szemét anyáz,
a Duna partján alszik a lét -
aludj el szépen, ki mást kívánsz.
Karja fáradt így - lábára lehajtja fejét,
az újságpapír takarón ott - alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés - s a hümmögés
Vakulj meg inkább, kis Balázs!
A BKV villamosa is aluszik,
s mint szende sereg megy a lopás
még álmában is csenget egy picit - valakinek
aludj el szépen, ki másra vágysz.
Alszik a székben az apád,
szunnyadozik benne a tagadás,
Már ő sem hasad tovább -
aludj el szépen, ős lázadás.
Zúdít a propaganda, meg a hit,
A merő kiábrándulás,
a jó cukros bácsi az nem aluszik -
aludj el szépen, ha másnak látsz.
A bátorságot, mint kék
kapszulát, megkapod, csodás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
Vagy vadulni kéne, kis Balázs?
Tűzgyújtó legyél s katona!
Ne vadaktól rettegő hunyász!
Látod, elnyomják az agyunkat -
Tanuld meg szépen, kis Balázs.
