A Battai Slam Poetry verseny után volt egy workshop, ahol kicsit bele tudtam érezni a valós verselős műhelymunkába! Tetszett a szabály a szabálytalan világban. tetszett a közösség! És a végén egy valós produkció csomag részese voltam, ami jó keretbe tette nekem ezt az egész élményt.
Kb. így maradt meg:
Mérföldkő
Úgy éltem meg az elmúlt időt, s az éveket,
Hogy néha napján hajlítottam csak rímeket.
Néha igen gyengéket néha meg szépeket.
Volt, hogy a szívem hölgye nyert el pár ékes gondolatot
Máskor gyermekem az óvodába szavalt tőlem pár mondatot
De sosem tartottam soraim különlegesnek,
Csak tudtam hogy ezek nekem jól esnek,
Az emberek meg csak úgy lesnek.
Mert ha van kedvem, vagy ugye úgy mondják ihlet,
Könnyebben találok rímes szavakat, mint mások szóviccet,
De eddig elajándékoztam vagy elhagytam szinte mindet.
Nem gondolkoztam rendszeren s formán,
Leírtam, amit csak gondolok jóformán,
És jól jött ki ha épp rám tört a jó formám.
Feszültem pár alapszabályon,
Agyaltam sokat a szótagszámon,
Meg azon kinek és miért szánom.
Ám valami közbe szólt a verselési varázsnak,
Előtűnő pár szójátékos internetes parázna,
Akár az őszi traktor húzta merőleges barázda,
Hallgattam a szavak hozta szabadságot,
A felismerés bevallom eléggé arcon vágott,
S kezdtem csodás más színben látni a világot.
Elhagytam az összes unott kötöttséget,
Ami eddig az évek alatt kissé belém égett,
S a soraimat átfaragva vettem az egészen elégtételt.
Leírtam ömlesztve minden kényes gondolatot,
Ami az új stílusommal azonnal máskép hatott,
Belső egyensúlyomban nyomban rendet is rakott.
Élveztem a szóbőséget, a haragomból írtam regéket,
Volt, hogy a társadalom a betűimből rakott máglyán égett.
De még mindig csak magam voltam,
Minden írtam, de el sose mondtam,
Pedig minden szótag egy pici belső sóhaj,
Mondták is, és tudtam is ez egy élő műfaj,
Lehetnék e világban tán egy ismeretlen új faj?
Meg kell tudni, illeszkedik e máshoz van e köze az egészhez
Meg kell futni, kinek tetszik bárhogy hat e közben a személyre
Meg kell gyúrni, kitekerni már most, ha nem őszinte remény ez
Meg kell húzni kifejleszteni tán ott ahol ez örömöt eredményez
S lett a napja mikor bolygók együtt álltak,
A szó ősapja, meg fia egymásra találtak
S a rímek slam királyai színpadra álltak.
Mint elveszett kalandor vártam a soromra,
Ügyelve remegő lábamra meg a karomra,
A tér meg várt az el nem mondott dalomra.
De meg lett a fordulat,
Célba ért a gondolat,
Feldobott a hangulat
Sokan vették értéknek topogó lában és remegő hangomat.
Nem voltam boltos még a slam boltjának pultja mögött,
De már kaptam egy ajándék kupont, ami most már ide kötött
Direktre fűződtek a legértékesebb szálak,
Érkezet pár fontos és hasznos bírálat
De rájöttem, hogy a földön igen színes ez a rím tárlat.
Ki gondolta volna, hogy a versek mögött mérnöki matek van
Hogy ott van a ritmus a dallam minden leírt szavunkban
Miként formálódik a gondolat helyesen versé az agyunkban.
Azt gondolom megérkeztem, de mennem kell tovább
A lecke fel van adva nem érhetembe azzal, mint korább
Érzések ötletek cikáznak bennem egyre durvább és durvább
Már látom hol az a szint, amire lehet büszke ki ír manapság
Hogy ebben a műfajban egy stabil mag van az a szabadság
Ha pedig azt hiszed ettől megijedek? Csak hogy tudd ez badarság!
