Csak azon járt egyszer az agyam , hogy milyen régen üdvös szavak vannak, amiket semmire használunk ma már! Mennyire elveszett pár régen fontosnak tartott kifejezés!
Ezen elmélkedve volt egy, ami elgondolkodtatott.
A haza halmaza
fogalmakat, szavakat ölünk nap mint nap, sok szimbólum és jelkép egyre több jelentést kap, némely formája jól arcon csap.
Sokan használnak hangzatos monológot, nemzeti jelképeket felhasználó mohó logót, népet félre nevelő álszent mondanivalót.
Így lehet az, hogy őseink számára nagy becsű dolgok merülnek el a lazuló társadalmi erkölcs ingoványában,
mint segélykiáltó hang ereje a mély bányában, s kiszorult az érték helye a nép vágyában!
Mert a legnagyobb szavak megítélése is már laza, sokaknak alig jelenet valamit az a szó hogy haza!
Régi idők csatái, háborúi belevésték több generáció agyába, hogy hol van helyünk a világba,
hogy ez a nép nem jött létre hiába!
Ki ma e szóval találkozik, hogy haza, érdeket sejthet a szónok szavai szálán szőve s kezdve,
Ki ma e szóval vitatkozik nem ő az a polgár ki a szónok szándék szerint szövetkezve
Részese a torzításnak, az emberek felé a szervezett lódításnak, nem szívesen nézzük, ha e szónak gödröt ásnak!
Gyerekek fejében a földrajzi vonalak mentén alkotódik meg jelentése a szónak,
de a többség csak a lakására gondol, meg ezt emlegetik a renitens adózónak!
De a lényege a tudatból szinte elveszett, vagy hazudnak vele, vagy a történelem óra van vele tele, de azt már alig tudja bárki mit is jelentett eleve!
Hogy a hova tartozásunk szinonímja, hogy benne van történelmünk öröme s kínja, de a mindennapok eseményei miatt már a türelmünk alig bírja,
hogy tenni érte őszintén már nem lehet, hogy ráhatásunk a sorsára megtévesztett és közvetett, a föld min elterül érdekekkel megvetett!
Sóhaj vagy kiáltás, mert lassan alig van kilátás!
Tegyünk rendet a fejbe mert rég nem aprítunk semmit a tejbe, de legalább a fogalom a jelentés legyen bennünk egybe!
Hangzatok és álszentség mentesen tudjuk definiálni, mi az az eszme, ami mellett ki kellene állni, mi az tartalom, ami nem maradhat parlagon!
Nem fogom elmondani, nem fogom helyetted megoldani, e kétséget neked kell feloldani!
Halld meg a zajban a dallamot, a dolgokat nézd is mikor bámulod, pláne ha ezt az egészet érted és már unod!
Lehet a környező világnak ingatag váza, az asztalon a virágnak mindig kell váza,
Legyen mit örökül hagynod családnak, gyereknek, mert ne légy a néped felé te magad sem eretnek!
Tisztítsd a fejed és láss, legyen a gondolataidnak egyértelmű rajza,
A szót, hogy haza ne homályosítsa el benned a társadalmi hajsza.
