Nem vagyok elégedtlen a sorsommal. Nem zavar, hogy ez a környezet vajójában engem is formál. Belülről valszeg mégis a függés érzését kelti, mert nagyon hamar szaladt ki belőlem e pár sor.
A Gyár
Ahol a füst felszáll, ott a buszból kiszáll
Vasat nyiszál, vagy gépbe beszáll
A környezet, nem bőrmennyezet
Minden porral szennyezett,
A fényből kivezet, az igazi monoton szervezet
Ami lépésről lépésre megtervezett
Alkot, gyárt, épít, testet sosem szépít
Ideológiája térít, máshol élni tévhit
Agyat-lelket bénít.
Kolonnák, csövek, rögzítő cövek
Állványok szögek, csövekre övek
Beton terek, kerek akna szemek
Élettelen életterek, bélelt verme
Tartályok belseje létrája pereme
Város méretű ipari játszótér
Káros végzetű igazi pásztorlét
Tereli a rendszert, a folyamatot
Keresi tendert ahova oda hatott
Fonnyasztja testét, amit oda rakott
Menj be reggel, menj be délbe
Másképp nem jutsz sosem révbe
Láss és tanulj, legyél képbe
Illeszkedj jól a közösségbe
Tornyok tövén, műhely mélyén
Hornyok kefék, műszer gépén
Fogy az élet, mert eszi a gyár
Hogy az ételt veszi mindjárt
Ki a pénzért tudja, mind árt
Mi éri a munkában, a létben
De ez, ami stabil az életében
Amúgy meg boldog egészében
