Mivel sosem hagyott hidegen a verselés, így a szokásos promó vonalakon terjedő - egy energiaital forgalmazó cég gerjesztette - kultúresemény is felkeltette az érdeklődésemet!
A Pilvaker egy nagyon autentikus környezetű, témájú, időzítésü szervezés volt, aminek visszhangja igen erősen megjelent az internetes szférában!
A Győztes Szinész Bob verses társadalom bíráló monológja nagyon elkapott! Azt gondoltam, hogy így igen oda lehet mondani, így van értéke és akinek van érzéke az meg is érti!
Ekkoriban kezdtem el dolgozni egy új grafikus sráccal Indiánával, akiről kiderült, hogy szintén a Slam világának egy meghatárzozó alakja!
Azt gondolom ez volt bolygók együttállása, úgyhogy gondoltam leírom mit is érzek erről az egészről!
Slam avagy poetry?
Sose tudtam pontosan mi ez!
Mit kell ezzel tenni, lehet ezt venni, szabad ezt köret nélkül enni?
Láttam az értéket, éreztem benne a szépet és élveztem, ahogy meglepi a nèpet.
Azt gondoltam nagy vètek ha hallgatok és nem lépek,
mert hallva a csodás rímeket, regéket bennem sok olyan kimondatlan gondolat született,
ami tán e stílussal kaphat igazán hiteles keretet,
Hogy van az élet, amit èlek, amit mindennnap érzek és áthat a velem született lélek,
Annak mélységét kiadnám e formában, mèg akkor ha csipèst is okozok némelyek orrában,
lehetnék része ennek az egésznek és érezhetném magam igencsak merésznek!
Mert ugye nem hatnak rám szabályok viszályok, aggájok hisz most teszem ki magamból először e verselési formát,
ami tán engem is jobban formál át,
mint a társadalmunk ömlengő szennye,
mely gennyezve ered szerte minden hangos ès halk mèdiumból,
és mint egy karambol, jó èrzést ès ízlést lerombol,
Sajnos ebből az alombol sarjad a mindennapunk íze, mi édesen keserű, mint az èlet mèrgezet vìze!
Társadalmi látó mind ki azt képes felfogni, hogy az adást, hogy lehet igazán fogni úgy, hogy a pofád még se kell befogni!
Eszközt érzek e verselesi módban,
nem kell soraimat őrizni otthon a komódban és kimondhatom valóban azoknak a valóknak akik engem is éreznek talán ide valónak !
Szembe menni a világgal nem szabad csak virággal bár nem hiszem, hogy a társadalom a válságbòl míg én élek kilábal,
mégis csokorba gyűjthetem mind, ami fontos ma nekem,
ès ha hasznalhatom e rímes kódot úgy erzem vannak itt, akik veszik a drótot,
de megnyugtatom a sok aggódót
nem leszek se kevés se sok
nem ér senkit hirtelen sokk,
de élvezem, ha csak ti értetek ès nem ott fent a hatalmasok
