Mostanába tán túl sok volt a kalandom orvosi rendelőkben és agyoncsapott a felismerés, mennyire semmit nem számít a lét értéke!
Jó de miért?
Korház Slam
Rá vagy utalva,
Mikor be vagy utalva
Oda mész utálva,
Töltöd a napod ott állva
Tested forró láva
Közérzeted pondró, lárva
Napod töltöd várva baszki várva
Nyomkodod a telefonod
Ha van hajad, befonod
Gondolatban osztod a pofonod
Inkább néznéd otthon a plafonod
Doki, nővér meg az asszisztens
Csúnyán néz rád, ha szisszensz
Ők az élet s halál urai
Billentyűkön az ujjai
Nézi miért vagy újra itt
Sorrakerülésben úr a hit
Remélheted, tán meggyógyít
Beutal megint, ez rémálom
Ultrahang, röntgen, de nem bánom
Soromat itt is persze kivárom
A napomat a pokolba kívánom
Miért van ez, nem így láttam a tv-n
Mikor néztem a kórházt a város szélén
Brinkman doki szerette a betegeket
Udo fia is megnevettette a gyereket
Örömöt és vért is láttam eleget
Mikor vetítették a vészhelyzetet
De ott is minden a betegről szólt
Mindenki jó arc és kedves volt
De ne érezd jól magad
A rendszer erre halad
Tudjuk, ez van, de tagad
Úgy fest, ő mindent megad
Mégis ki jó ebben az elmegy
Aki marad annak mindegy
Az egészséged meg rámegy
Fizetsz járulékot egy életen át
Időnként meg paraszolvenciát
Így a borítékot kapva veszi át
Ha szerencséd van, így végre neki lát
Nem kell élned sokáig
Csak a hasznos munkádig
Nem tesz jót a sok nyugdíjas
Gazdaságunk oly foghíjas
Be kell látnod a lét csak addig fontos
Míg a befizetési határidőd pontos
Nem kell ide se több, se jobb orvos
