2013-ra hangolódva nem akartam azonnal hatásos szófordulatokkal tarkított szöveget kifacsarni magamból, Inkább az elmélkedésé az apró karcolatoké legyen ez a pár év eleji pillanat.
Forgó életek
Örvénylenek napjaink, örvénylik a sorsunk
Forogva tekeredik a történelem, az érzés
A sok visszatérő kérdés
A miértek végtelen tánca, őseink arca s ránca
Távolodik a forgatagban
Bolgogságban forog a múlt, a jelen meg haragban
Mert csak a szépre emlékezünk
Mert a jó csak az emlékekből marad nekünk és várjuk a forgatagot, hogy visszahozza
A kellemest a hasznost megint visszaossza, ha volt
De nem ez csak elvész a setétben
A generációk harcának hevében
Hisz egy nagyi egy dédi s aztán ki emlékszik arra
Mik voltak tetteik, mi volt, ami a lelküket-testüket marta
Csak színezett képeik maradnak könyvjelzőnek
Sárgult fotópapíron, ami jó próbája a hibás tollnak
Melynek széle mintha az idővel rojtosra perzselődött volna
S a gyermekeinknek csak érdekes régi papirszemétként marad
Ahogy az idő majd velük továbbhalad,
Az emlékezés tudománya, pár legendára redukálva
Eltűnik, átalakul, mint egy lárva, ki új élet reményével bábbá lesz, és ég felé száll
S homályba vész a rég oly erős rokoni szál
Mi az ősöket annó regékben énekelte, az új nemzedéket hagyományra nevelte,
S a földet miben maradványaink nyugszanak majd, isten ajándékaként kezelte.
