A December 8-i Battai Slam versenyünkre, valami kicsit történelmi, kicsit helyi dolgot akartam írni.
Az első kísérlet ez lenne.
A Nagy Generáció
Minden kornak, korszaknak meg van a Nagy generációja
A második világháború utáni fiataloknak is a túlélés volt az első reakciója
Egy világot kellet újra építeniük,
S mellette élni az istentől kapott életük
A Romokból látták felnőni a reményt
És felsegítették a földről a tömegnyi szegényt
’56 után is volt, aki még tudott hinni
Ki igyekezett a családja életébe bármi áron egy kis csodát vinni
Ők is átéltek egy generációnyi spektrumot
A változások és a jobb jövő vágya hozta vákuumot
Amit igyekeztek értékkel tölteni fel
S fel se tűnt nekik, ahogy ez az idő velük repült el
Azt gondolom én is egy nagy generáció része vagyok
Ebben a négy évtizedben is történtek dolgok, nagyok
Napjaimmal bővül a történelem fonala, amit elhagyok
Kezdetnek, beleneveltek egy gyerekként békés érába
Ahol kreált értékrend kellett, hogy beleivódjon a vénába
Láttam tanáraim hithű tekintetét, amint tisztelegtek vakon egyszerre
Mikor az ünnepek során a tömegeket terelték be az egyetlen rendszerbe
És láttam a riadalmat, a restellést az arcunkon
Mikor elbuktak vezetőik, akik meggazdagodtak a harcukon
Megéltük a reményteljes rendszerváltást meg a taxis blokádot
Mikor mindenki új pártra szavazott, majd rájuk okádott
Megértettük, hogy az adó hiánya régen a hazát tette tönkre
Most meg érthetetlen s zabolázatlan módon hat mindegyikünkre
Közelről szemléltük tehetetlen, ahogy lassan eladják az országot
Meg, ahogy veszett hibáinkkal, ballépéseinkkel megleptük a világot
De mint mindenkor az ember igyekszik az életét csendben, helyben megélni
Az életet azért kaptuk, hogy majd örömben, békében a sors vezényli
Legalább is induláskor mindenki ezt reméli.
Már korábban egyszer meséltem, az én otthonom Százhalombatta
Nem én választottam, de a szüleimnek a sors így adta
Hogy ha már a gólya a pólyámat errefele lerakta
Lássam közelről az itt elvonuló történelmi sávot
Fussam be Battán az életként kapott, bízva hosszútávot
Voltam gyerek a murvás főtéren, ahol egy épület sem volt
Május elsején lufikkal kézben, perecet falva úttörő dal szólt
Már majdnem felnőtt voltam, mikor ugyanitt
Templomokat emelt a város meg a hit
De sosem mertem volna elemezni a költségeit
Gyerekként a Dunára jártunk fürdeni egy hordó stégről ugráltunk
A suli úszáson meg a rajtkőnél tolongva boldogan sorba álltunk
Ma meg már az egy főre jutó uszodai arány a legnagyobb nálunk
Két suliból négy meg öt lett
Tarkítja a várost a számos ötlet
Az ifjú korunk hírhedt diszkó világa
Is kultúr kocsmává alakult, de hiába
A városban így is sokan fektetnek piába
Mert mi, akik jókor pottyantunk a változások közepébe
Nem mind tudjuk értékelni, mit is kaptunk pontosan cserébe
Azért, amiért a történelem rajtunk is gyorsan áthaladt, átrobogott
Hogy az élet mégis mindenkit emberré faragott, és nem kellet, hogy megismerjük a málenkij robotot
Ma már az idősebbek beleragadtak a múltba, nyugalmas túlélésre vágynak
A fiataloknak nincs alapjuk a hasonlítgatásra, ők részesei az új világnak
Mi már átéltünk sok fordulatot, mi már nem dőlünk be minden akciónak
Mi vagyunk szereplői az élet fő sodrának, a mai Magyar nagy generációnak
