Sokat beszélgettünk mostanában barátaimmal, testvéremmel, hogy milyen irányt vett a fiatalok és amúgy a világ fonala! Ráébredtünk, hogy mindenki annyira különleges akar lenni, hogy ezek a csoportok már a méretük folytán maguk váltak a legdivatosabb legátlagosabb jelenséggé! Megpróbáltam elhelyezni magam e rendszerben és be kellett látnom, hogy ami eddig átlagosnak tűnt az ma már a legritkább dologgá vált!
Underground vagyok
Ezt nem gondoltam volna soha, azzal hogy az életem egyszerűen, szabvány szerint igyekszem élni, egyszer kissebségbe szorulok.
Világéletemben igyekeztem úgy szörfözni a hétköznapok keltette hullámokon, hogy a tucat és átlagos dolgok zátonyát kikerülve,
Sose érezzem magam a tömegben elmerülve.
De bárhogy is nézzük, húsz éve dolgozom, többnyire több helyen,
Így az a réteg vagyok, akinek szokott lenni munkája,
Tudom, ez a szipolyozó rendszer hibája,
De az kell a munkáltatónak, kinek a túlélés mániája.
Ja, van családom is, szeretem őket!
Így okosan osztjuk be a betevőket.
És lakásom is van meg autóm, de kölcsön nem terhel,
Bár 2 ember 20 év munkájával szerintem ez nem nagy tender!
Kis lakás, nagy vágyak, amik kordában egy más életre várnak.
De ezzel gyakorlatilag underground lettem!
Mert a föld felett más rétegek uralják a teret.
A budai zsúrgyerekek mintájára terjedt el a forma,
Mikor 4-5 év munka után úgy gondolják megértek a korra
És áll a BMW az albi előtt egy jó környéken,
míg a UP meló adja, menők ők a terítéken!
És ez a régi arisztokratikus kiváltságot úgy felborította,
Hogy gazdag klikkeket mára külsőségeken alapuló széles népréteggé faragta.
Ahol a háttér nem a többszázados családi vagyon,
Hanem az eladósodás a talmi jólétért, de nagyon.
Ja de ha nem vonz e világ?
Megértem, lázadj, szállj szembe és légy te is tüntető,
Az alter világ szellemisége az igazán éltető!
A piac kinyílt, a rádió ontja a slágereiket,
nem kell a földalatti klubokban keresni az érzést,
a fesztiválok országaként megoldva látom ezt a kérdést.
Nem szabad költeni drága ruhákra, cuccokra!
Ha Zara gatyából kivágod a címkét, bárki elhiszi, hogy rajtad a szar is jól áll!
Ami még szebb, hogy havi 200 nettóval némelyik még tarhálni is próbál!
Mert a csóró - az menő! Taszít, ha valakin nem látszik, hogy éhen akar halni,
Ha amúgy az életed nem szenved hiányt, akkor is jól esik este a kocsmában az „alig van pénzem” hakni.
Ha 500 forint a belépő, azt cink csak úgy mindenki előtt kifizetni,
kell keresni valakit, akinek a bennfentes spanja megment e kiadástól,
És nem vonja el a pénzt mástól.
Akik valóban gondokkal küzdenek, azoknak már nincs is helyük e kasztban,
Elvesznek ők hamar ebben a nyíltszívű, tiszta gazban.
Bár én érzek ebben az egészben egy kis gikszert,
A társadalom vagy a divat nevelt fel mára ennyi hipsztert?
Azzal, ha nem keresel elvont vagy átlagból kiemelkedő azonosulási formát,
Ha csak a saját világod diktálja a normát,
Ha ne adj isten saját kezeddel akarsz munkát végezni, az ne legyen olyan nagy gond,
Tudd, hogy egy elveszett világba süllyedsz, s ha te hited szerint a mainstream voltál,
Ma már te vagy az underground!
