Itt a téli szezon, amit nagyon vártunk, mert egy izgalmas világ nyílik meg ilyenkor. Februárban lesz a szokásos Freeride turánk, amit különös láz övez. Ez jelenik meg ebben a versben.
Freeride Slam
Fenn a hegygerincen az ínyenc fény hív, s hívogatva biccent
Ki látja, szisszen, és nem nevet hangosan, kirohanva egy viccen
Mert a moraja lehet rabja, ha szikla felkapja s a hóba bele marja
Formáját a zúdulatnak, ijesztő, meresztő, fordulattá lesz a haragja
Ámulat, vágy, magas, magányos hangulat fagy rá a szóra, s a hangja
Elcsuklik, elhal a hideg tiszta lég hasítva tágít tüdőt s lüktet a fülbe
A vér, ahogy a tér elcsúszik, eltér a síktól a tudat, ami a testet küldve
Hajt fel, keresi, lesi a pozíciót, a starthoz a sziklán az opciót, ahol indul
Belezuhanva a porba, belenyomva eltűnik a forma, ami sűrű majd hígul
Ahogy sebesen, húz, hasít hevesen a szív gyorsuló ütemére az izom lüktetése
Jelzi, az erőd határán, a deszka úszik a kristálypárán, így teljesül a küldetése
Túlélve letörést, sziklát, pengecsattogó szikrát vetve, akadályt vette, ívét húzza
A fákközt, áramló hó a láb közt, az elme a koncentrálás szerelme, s ízét hozza
A lassuló habba süllyedésnek, az egésztestű elégedett lüktetésnek
A visszanézett lejtő legyőzött vonalai okozta önfeledt kielégülésnek
