A 21.századi létforma című versem oly nagy sikert aratott a Mika Tivadaros slam poetry versenyen, hogy megnyertem! Ezzel bekerültem a SPB Magyar Bajnokság döntőjébe, ahol a szint már igen magas!
Igyekeztem megfelelni a kihívásnak, így született egy vers, ami a Slam Poerty világának lelkületéről, hátteréről és erejéről szól!
A világ más slam-mel
Létezik egy dimenzió, de nem mindenki látja
Szavak szőtte illúzió, és nincsen semmi gátja
Nem fékezik szabályok, nem blokkolja elme
Tartalmának súlya van és igen mély értelme
Hálóként szövi át agyad a forrás, amiből fakad
Kiterjeszti látótered, s azt érzed minden szabad
A Slam egy alternatív nyelvezete az új világnak
Kik ráébrednek, az átlagból nyomban kiválnak
Hatásos rímekkel érvelnek és versben bírálnak
Hogy kerültem bele az kb. mindegy, de szomjaztam egy kultúrális megváltásra
Mert az önbecsülésem a kommunista iskolarendszer meglehetősen aláásta
Nem illettem bele ama csodás álomképbe
Ami szegregálva törekedett a népegységre
Mikor ötödikben egy fogalmazás témájára saját verset írtam
Rögtön renitens lázadónak mondtak és persze jól megszívtam
Ezért felszabadításnak éltem meg azt a verssel teli pillanatot
Amikor első hangos gondolatom másokra is slamként hatott
Értelmet nyert az egész, hogy nem véletlen lógtam ki a skatulyából
Kimondtam, amit a világról gondolok, de már nem csak nagyjából
Ám ez még a nyúl odújának szája volt csak, én meg Alíz, aki nem habozott
Tudtam, hogy vár valami lent, ugrani kell, mert a sors jelekkel elhalmozott
Zuhantam hát bele a nagy pesti éjszakába
Romkocsmák szlengjén szólva, le a Mikába
Hamar kiderült, hogy semmi nem volt hiába
Olyannal szembesültem, amit átélni lehet, elhinni nem
Városról városra terjedve hoz ébredést a virusos slam
Testedbe, lelkedbe beépül, betelepül, agyad ebben pörög
Ahogy kimondatlan mondanivalód majd a színpadon mennydörög
Ilyet nem olvasol újságban, nem tudsz nézni tévén
Mint a süvöltő farkaskölykök az erdő sötét mélyén
Születtek az alkotások, a szlemmerek tolla hegyén
Keresztül az országon, át mind a tizenkilenc megyén
Kezdetben, csöndben, suttogva adják a tudtodra
Majd aztán harsogva mutatnak rá, az ugye tudodra
Tudod? Az ember külsejéről gondolhatsz te mindenfélét
De nem ilyen léptékben mérik a slam világának népét
Mert rejtett álmok, féltett kincsek monológgá aszalódva
A külsőséget meg a rendszert húzzák a szavaikkal karóba
Csak míg őket hallgatod, míg a mikrofon szórja hangjuk
Tőr elő belőlük valós énjük és tűnik elő szellemi rangjuk
Mert a slam hoz szabadságot annak ki lát, de tűr
Ki tudja, hogy a megélt világ tiszta zavar, tiszta zűr
Ő embereket nem válogat, csak értékrendre szűr
Akik az igazságukat rímelik át a tudatodon keresztül
Add magad át hát a slamnek, adj hálát mindenért
Írj verset, állj ki, és kiáltsd, sors nyiss nekem tért
Újra írva 2018.12.03
Létezik egy dimenzió, amit nem mindenki lát
Szavak szőtte illúzió, ahol nincsen semmi gát
Nem fékezik szabályok, nem blokkolja elme
Tartalmának súlya van és igen mély értelme
Hálóként szövi át agyad a forrás, amiből fakad
Kiterjeszti látótered, s azt érzed minden szabad
A Slam egy alternatív nyelvezet a szép új világ
Hatásos sorokkal érvel, amit aki ér imád
Hogy kerültem bele az kb. mindegy, de kellett egy kulturális megváltás
Mert a kommunista iskolarendszer volt az, ami mindent, ami kicsi más alá ás
Nem illett rám ama csodás fényes kép
Aminek szegregálva volt ideális a magyar népegység
Mikor ötödikben egy fogalmazás témájára írtam egy saját verset
Rögtön renitens lázadásnak vették épp csak megkaptam a kettest
Ezért felszabadításként ért el az a verssel teli pillanat
Amikor első hangos gondolatom másokra is slamként hat
Értelmet nyert az egész, hogy nem véletlen volt szűk nekem ez a skatulya
Kimondtam, amit a világról gondolok, és úgy néztek rám rögtön sokan, hogy csak ugyan?
Ám ez még a nyúl odújának szája volt csak, én meg Alíz, aki sosem haboz
Tudtam, hogy vár valami lent, ugrani kell, mert a sors jelekkel épp elhalmoz
Zuhantam hát várt a nagy pesti éjszaka
Romkocsmák szlengjén szólva, ez volt a Mika
Olyannal szembesültem, amit átélni lehet, elhinni nem
Városról városra terjedve hozott ébredést a virusos slam
Testedbe, lelkedbe beépül, betelepül, agyad ebben pörög
Ahogy kimondatlan mondanivalód majd a színpadon mennydörög
Ilyet nem olvasol újságban, ilyet nem mutat a TV
Mint a süvöltő farkaskölykök az erdő sötét mélyén
Születtek az alkotások, rezgett a szlemmerek tolla hegye
Felbolydult az egész ország mind a tizenkilenc megye
Kezdetben, csöndben, suttogva telik meg a tudat
Majd aztán harsogva kérdeznek rá… azt ugye tudtad?
Tudtad? Az ember külsejéről gondolhatsz te mindenfélét
De nem ilyen léptékben mérik a slam világának népét
Mert rejtett álmok, féltett kincsek monológgá aszalódva
A külsőséget meg a rendszert húzzák a szavaikkal karóba
Csak míg őket hallgatod, míg a mikrofonból jön a hang
Tőr elő belőlük valós énjük és tűnik elő a szellemi rang
Mert a slam hoz szabadságot annak ki lát, de tűr
Ki tudja, hogy a megélt világ tiszta zavar, tiszta zűr
Ő embereket nem válogat, csak értékrendre szűr
Akik az igazságukat verselik át a tudatodon keresztül
Add magad át hát a slamnek, adj hálát mindenért
Már hét éve hirdetem hűen!
Írj verset, állj ki, és kiáltsd, sors nyiss nekem tért
