Nem hiszem, hogy ez lesz az utosó slam, amit a zenéről írok! Örökségként kaptam a szeretetét apámtól és valamilyen formában mindig ott van az életem minden szegletében, annak ellenére, hogy tudom igazi zenész minden bizonnyal sosem leszek!
Zene nélkül mit érek én
Zene végül mivé lettél
Talán a tam-tam dobokkal kezdődött
Az első buli, ami zenével mérgeződött
Még nem voltak stílusok, nem voltak rokkerek meg punkok
Kőbaltával csapkodták a tuskót na meg egy szörőrös forma rángott
A porban mert még bőven nem a parketten
De hamar többen is nyomták már, mint ketten
De lényeg a zene maradt, amit a ritmus s a dallam alkotott
S nem igényelt mély művészi alkatot
Elég volt, ha az összhatás lenyűgözte a halgatót.
Na, hát ez ma sincs nagyon másképp
Csak ma már könnyeben fikázzuk a másét
Vagyis, ami másnak jobban tetszik
Mert ha sokan hallgatják az már nekünk nem is fekszik
Komolyzenére már sajnos nem ugrik senki, unalmas altató
A népzene is csak az államilag finanszírozott műsorokban hallható
Ám ha kemény vagy, meg aztán rendszerellenes
Akkor a rockzene a te szívednek igazán kellemes
De ha ez az elmélet nem pontos és nem áll
Akkor lehetsz HC rocker, akinek nem elég a metál
De miket is mondok, hol van ebben a polgárpukkasztás
Hol a pogózásra pörgető hangulatú kakastarajas punkmasszázs
Ahol az almaborízű rendszerel szembeni bolykottját
négyakordal elintézi és az ablakon dobja ki a kottát
Bob Marley bevéste mindannyiunkba, a zenében fontos dolog a szív
Ezért reggae dallamokra lazulva mindenkit raszta partyba hív
Bár sok filmet forgattak Panamában még se kapott egyiksem oszkárt
Pedig kontinenstől függetlenül imádja mindenki a pattogós skát
A gettó üteme egy életre szól,
Füstölgő pisztolycsövű gensztereknek nem kell a soul
A világ zenei lendületét szabta át a ritmustól repeső, vicsorgó hadonászó bőgatyás Rap eső
Bele nyomult kb. minden zenébe, milliókat rakott Snoop Doggydog zsebébe, meg repitett pár golyót 2 Pac és Notorius BIG fejébe.
De teremtett egy olyan emblematikus kasztot,
Amit követ a sok földlakó és ma már minden nemzet saját nyelvén rap-zenére vartyog
S hogy ne legyen a fejbológatás e stílus egyetlen tánca
Meg, hogy legyen egy formája, amire a seggét mindenki egyszerre rázza
Tört ütemekkel a sok DJ is hamar rázendít
Mert nálunk is szeretik a budai gyerekek nagyon az RNB-t
A könnyem kicsordul, ha nézem és átérzem az 54 című filmet,
Mikor a végén meghal a diszkó! Majd ki is hagytam a rímet
A nagy club zenék ideje ekkor lejárt
És az elkövetkezendő 20 évben a vendéglátás showbiznisze tekerte a pedált
Persze nem térek ki a fiú meg lánybandákra, mert az tuti mindenkinek megárt
De míg az elektronika teret nem kapott, addig csak pár klasszikus sláger gyáros
Énekelte meg milyen a szerelem, pusztul a föld meg, hogy egyre koszosabb a város
S végül a hibernált digitális vonalak a technika szárnyán begyűrüztek a fülünkbe
Ám azóta egyre kevesebb akusztikus koncertre ülünk be
A diszkó neve is csak party lett, és hogy értsen a zenéhez, aki játszik azt már nem is nagyon várom
Főleg amióta tudom, amit lejátszik az csak előmixelt nagy tucat MP3
Innen lesz küldetés meglelni az értéket
Felfedezni a jól megírt nem tucatra hangolt valódi zenéket
Ha át akarod gondolni, ami van ma a palettán, akkor már az alapból is igen nagy feladat
Mert ma a ritmus neve BPM, meg a zeneszám terjedeme sem perc, hanem megabájt
De elég, ha az eredetiségét érzed magadénak és ha csak a szíved, nem a füled white.
Ezeket nem gondoltam volna sem én sem apám még annó a Tabánban
Mikor a real hazai hippi flash még megvolt és 4 évesen rohangáltam a porban egyszál gatyában
Akkoriban igazi zene szólt ott a szabadban, mert ugye nem volt music tv,
És feldobta a családi hangulatot szerintem eléggé,
Ha a "szól a rádiót" játszotta élőben a Locomatív GT.
Én akkor kaptam egy életre szoló zenei löketet, ezért tisztelem, míg élek az öregemet, mert már akkor sugározta belénk az örök hitet, hogy lehet élni zene nélkül is, de minek!
