A téma az utcán hevert:)
Talán a rádióban hallottam először a pénz megszemélyesítését, amit tovább gondoltam és ez lett belőle, minden szándék nélkül!
Függés egy életen át
Egészen kicsi voltam, amikor először találkoztam vele
Szépen csillogó korongjaival volt a kis tenyerem tele
Lenyűgözött formája, hangja, súlya, meg ahogy gurult
És volt, hogy néha a kedvenc autóm belsejébe szorult
Hamar megtanultam, hogy ő fontos dolog, nem játék
És láttam a tévében, hogy nem övezi mindig jó szándék
Kaptam egy cserép malacot, hogy legyen, ahol gyűjtsem
Annyit raktam végül bele, hogy agyon kellett üssem
Iskolában megtanultam mennyit is ér, és ha sok van
És számolgattam szüntelen, míg álltam a bolti sorban
Ráébredtem van, akinek több van, mint igazából kéne
Meg, hogy a földön igen széles az őt nélkülözők népe
Mikor tudatomban kialakult a világban ő a csere alapja
Tőle lesz az embernek divatos gatyája, pulcsija, kalapja
Ha jóba vagytok, lehet házad, autód s kitűnhetsz az átlagból
Szerelembe estem vele, s ki sem fogytam többé a vágyakból
Suli után rájöttem nem jön ő csak, ha nagyon hívom
Munkát kell, hogy vállaljak, de valahogy azt majd kibírom
Csak sok jöjjön belőle, hisz ez a lényeg, ez az élet értelme
Fel sem merült soha bennem, hogy tán nem jól értem meg
Megvakultam s keseregtem, irigyeltem, akinek van bőven
Ha buliban csillogtak, költöttek és nem bírtak a sok nővel
Hiába vártam, több nem jött, nem erre lettem hivatva
Hogy munka nélkül kerüljek majd nála egyszer divatba
Szomorkodtam s nem hittem, hogy lehet kiút e helyzetből
S lett egy párom ki kiengedett végre e súlyos ketrecből
Együtt hívtuk és már jobban jött ő, de még mindig szerényen
Hamarosan hárman négyen éldegéltünk egy erszényen
Része volt ő a családnak, és noha sosem volt elég belőle
Mikor téma volt is igyekeztünk sokszor elbújni előle
Volt egyszer, hogy lakás kellett,s hozta a jó svájci barátját
Ma már bánjuk, hogy nem tettük ki azon nyomban a kabátját
De lassan ezt is megoldjuk, kis plusz munkával valahogy
Reméljük, hogy hosszú távon még több testvért hazahoz
Mert van még dolog, gyermekeink útját el kell rendezni
Hogy ne kelljen majd szegényeknek újabb kölcsönt felvenni
Még, ha ma már tudjuk is, az ő jelenléte nem minden
A megbecsült öregkorunk, tartalékok nélkül nincsen
Abban bízom, az életben jól értettük meg a szerepét
Sosem a képünk közepét adta, hanem csak a keretét
Remélem, ha gyermekeink örökölnek majd valamit belőle
Nem gondolnak sokkal többet, mint mi gondoltunk felőle
Nem ér haragot, erőszakot, irigységet, picit ad, ha kérsz
Egy életen át kínoz, ural, elkísér az élet drogjaként a pénz
