Komáromi Felvidék slam eseményre készülve jött ki a téma, és hát valós az alap...
Idétlen időkig…
Gyerekként ámulva néztem a haverom hörcsögét, ahogy szaladgált abban a kis rácsos hengerben. Sosem értettem, hogy bírja ki, hogy folyton csak egy irányba tekeri.
Mókus kerek, mókus kerek, pörgő, forgó, mókus kerék és nincs vége a körnek sosem
Még jó hogy az ember ennél változatosabb életet élhet;) …ugye? …vagy nem?
Riaszt a telefon és riaszt a felismerés, hogy bármennyit alhatok az is kevés.
Csókokkal terjesztem a reggelt, ilyen az ébredési vírus, had élje meg a család is, átlagos reggeli rítus.
Kár, hogy csak velem vívnak - mi legyen a reggeli angyalok?- aztán költői csend.. és Basszus ez leghosszabb része a napnak..
Ez a ruha nem jó, az meg már uncsi.
Tízórai csomagol… mi kell ma, kabát vagy pulcsi?
Aztán irány ovi, a sulinál már csak lassítok, nagylány kigurul –hophophop jól van felállt
Vár a gyár, csók anya puszi pá, asszony el,
Nagylélegzet, ami ahhoz kell, hogy mi lesz, amit bent kapok, hideg vagy meleg az se ritka, ha gyomorideg.
De már az igazán „excellent” ha egy nap épp nem az Excelemmel szexelek,
Nyilván orálisan, mikor menthetetlen a meló.. tudod, ha lefagy és nem mentem, hát ilyenkor hello.
Ekkor a fülemben szupresszíven szól a cypresshill üteme (…insane in da membrane…) és arra sarkall, hogy felálljak, középső ujjamat kihajtva elmagyarázzam mindenkinek, mit is gondolok foglalkoztatás és a szabad akarat párhuzamáról.
De mégis inkább leszek picit nyugodt, sőt néha még nem is insane hanem mondjuk csak asshole, így talán bejöhetek holnap is dolgozni, mert még lesz hol.
Ám lassan, de biztosan eljön, a szép perce a napnak, mikor a gyárban elharapózik a kapunyitási pánik és szétspriccel a dolgos nép a világba, kb. az egésznap arról szól, hogy ezt mindenki várja.
Úgyhogy indulhat a családi gépezet újra.
Egyik gyerek begyűjt és edzésen kirak, másik felvesz, szakkörre elvisz, boltba rohanás aztán posta, ahol tág szemekkel csekkolom ahogy pénzt a csekkbe tolom. Haza érés, takarítás, tanulás.
Na, Hát ti meg mit bámultok? Húzatok vacsorázni, fürödni büdös kölykök és azt ajánlom, kuss, legyen!
Annyira izgi nem?
Ha végre aztán lemegy a nap, hullán zuhanunk az ágyba, és ha szerencsém van, néha vérfarkassá változhatok, szóval 5 perc múlva már mélyen alszom, amíg egyszer csak 5.40-kor
Riaszt a telefon és riaszt a felismerés, hogy bármennyit alhatok az is kevés.
Csókokkal terjesztem a reggelt, ilyen az ébredési vírus, had élje meg a család is, átlagos reggeli rítus.
Jaj, basszus ez most mi, dezsavű, meg törhetetlen idétlen időkig tartó mókusos rácsos forgó íze? Most már ez lesz mindig?
Igen lehetne ez is, ám van, amitől nálam néha mégis meglassul a kerék.
Mert mikor jön a perc és kiszokik a gondolat, a 3.15- alatt tér idő lenyugszik, a csöndet a szavak rajzolják tele és az egész körforgás is más irány vesz vele.
Most egy picit van időm a tekintettekben megfürödve újra tölteni magam
Higgyétek el iszonyú csodás pillanat ez, kár hogy mindjárt vége 3-2-1 köszönöm
