Idén is megrendezésre került a Slamnasty az Amnesty International Hungary 25. születésnapja alkalmából.
Arra gondoltam, hogy a nagy világszintü emberijogi kérdésekben egyre nagyobb szerepe van, a beszürkült közöny kapcsán a jobb élethez való jogfosztotságnak.
Önkológia
Magyar család túl a második évezreden, csak úgy kérdezgetem…
Mennyire ritka az, amiről mesélek? Mennyire valós, hogy ők könnyedén bármiből is megélnek?
Ha szerencséjük van csak két gyerek, ha nincs, akkor van négy kerék is.
Nem volt talán soha stabil semmi körülöttük, csak a remény és a hit tartotta egyben őket.
Hisz másoknak is csak összejött valahogy. Ha dolgoznak, spórolnak, apu nem iszik, kerüli a kártyát meg a nőket, ha csak szerényen is, de talán előre jutnak. Tudod valahogy.
Ezt látták a szülők gyerekkorukban és fel sem merült semmi kétely, mégis beszivárgott a métely a hétköznapok sodrába.
Kilátásuk csőlátásba szűkül, kezdeti optimizmusuk árnyalatok nélkül évről évre szürkül.
Stigmaként cipelik a devizaősöktől örökölt forintosult jelzálogot, és átkozzák azt a hihetetlen boldog percet, amikor birtokba vettek egy erejükön túlmutató álmot.
Most benne laknak ugyan, de már messze nem villan meg a varázscsillanás az idilli kép szélén meg a széles mosolytól vakító fehér fogsorokon.
A propaganda meg a jobblétbe vetett könnyű hit csalódása, nikotin sárga pótcselekvéssel törte meg a színek tisztaságát és cserélte a nem régmúlt ifjú sugárzását apró erek szőtte arcgyűrődésekké.
A beosztás a lemondás a szellem igazi diétája. A hangzatosan kísértő média sugallta jobblét, valójában csak a napról napra jobban szoruló nadrágszíj komikus kontrasztja.
Még jó, hogy multiknál vannak akciós termékek, amik biztosítják az egészséges élelmiszer ellátást a legnehezebb időkben is. Hol jut eszébe bárkinek is összetételt olvasni egy olyan címkén, ahol az ÁBC első 10 betűje E.
Rekreációs agymosásnak, pedig a szenny-csatornahálózat vizuális kivetülése ad teret majd minden szobában, mert ez olcsó és ez ott benn történik, ez most nem fáj, ezzel egy kicsit együtt lehet élni.
A test a szellem elfoglalta rendszertápláló passzív értéktermelő pozícióját és a napi 10-12 óra munkával töltött, kiadásokat fedezni próbáló szándéka után, indul, a fenntartó fogyasztás, aztán mehet a zsibbadás és másnap kezdődhet, a folyamat előröl.
Ünnepeljük hát együtt az emberiség diadalát, hogy kifejlesztettük együtt a mesterséges intelligencia helyett, a fogyasztói demenciát!
Koccintsunk hát, ha számoltad már hány ilyen év lehet még hátra?
Emeljük a poharunk, ha úgy érzed erre születtél és tényleg ez való neked?
Örvendjünk, ha célt értél és elhiszed ez mind a te sorsodból ered
De én csak hangosan tapsolnék, de csak azért, hogy figyelj már.. hahó ez az elfogadó közöny a tudatod saját belső rákja.
Van kiút, de ha bezárod magad, végleg sosem fogod megtalálni!
Segítsetek ti is! Tapsoljatok mind hangosan, legalább a zaj billentse meg egy kicsit ezt a megrekedt világot.
Mert míg el tudunk menni egymás fájdalma mellett érzéktelen, amíg a megosztott társadalmunk egymásra találni képtelen, addig számtalan család válik a felemésztő körforgás lassú unalmas folyamatának részévé.
Dübörögj a lábaddal, ha többre tartod az életet annál, hogy csak termelni, fogyasztani, zsibbadtan bólogatni kell, és ezt csöndben kezdeni nap, mint nap előröl.
Tapsolj, tapsolj, dübörögj, tapsolj…
