Belső zöngék időnként kijutnak a rendszerből....
A miért
Miért? Mondd miért?
Miért ez az első gondolatom mostanában?
Miért nem szabadulhatok e kérdéstől?
Ha neten lógok, hírolvasás… miért?
Ha tévé szól, ha rádió megint csak miért?
Barátok, munkahely, közélet... miért?
Tele a napom és válasz nincs, csak sok kis hangtalan miért…
Ha csak átgondolom, mi történik nap, mint nap, csak miért és miért és miért, amiért van, hogy kitépném az agyam
Persze mondják sokan, hagyjam, törődjek mással, mindenem megvan, miért sulykolom a világot ezzel a többet látással.
De hát az élet nem csak Én vagyok. Miért hiszi bárki, hogyha nem nyomorgok, nem zavarnak a mindennapok?
Miért azt gondolod, hogy ha nem lesz megoldás a sok kérdésre, sóhajra, lesz jövő, lesz holnap, ami nem szül újabb, még fájdalmasabb miérteket?
Miértek szakítanak az égre nézve másodpercenként ezerszer
Miért vakít az ostobaság meggyőződve óránként nem egyszer?
Miért reménytelen a megoldások utáni vágy, mikor jön el a napja?
Miért nem lehet inkább minden érvünk a nyitott szemek és a gondolkodás alapja?
Jó lenne, ha a miért végre a helyére kerülne!
Jó lenne, ha a mindenki mielőtt lép egy percre leülne!
Jó lenne, ha e szó hallatán ne lennénk mindig épp megfeszülve!
Hisz a miért egy fontos dolog, a miért maga az új irány kezdete, maga a gerjesztő erő.
De ne a fájdalom, ne a kilátástalanság ereje legyen, hanem a tudásvágyé!
Mint mikor az első tudatos mondatai közt a kisgyerek anyja felé fordul kíváncsi szemekkel és megkérdi, miért vagyunk anyu, miért?
