Gaboard szava, szíve, szája...

2012 óta tagja vagyok egy olyan szellemi közösségi szerelemnek, ami a külső szemlélő által nehezen megérthető, megélhető világ. Szabad belső érzésék nyílt áramlása a térbe, a szavak fejlődésének végtelen vonalain úgy, hogy a hatásuk azonnal visszacsatol, és felfoghatatlan élményt ad előadó és hallgató számára egyaránt. Slammer vagyok. Egy olyan irodalmi jelleg amiben a fantázia és a valóság is képes testet ölteni 3 perc 15 másodperc alatt. Slammer vagyok. Aki másképp lát, másképp hall, és másképp beszél. Slammer vagyok. Igyekszem boldognak lenni az életben minden nap, ami nyilván vagy sikerül vagy nem. De van 3 perc 15 másodperc, amikor bármi van is az vagyok. Ebben a blogban egy élet út van dokumentálva. Egy vélhetően diszgráfiás, műszaki beállítottságú, deviáns jellem utazása a boldogság felé, ahova azok a szavak repítik amikben régen senki sem hitt. Slammer vagyok. Ez nekem így nagyon jó....

Friss topikok

Címkék

Kvantum Karantinó...

2020.03.30. 11:32 Gaboard

Bezárva, de még is munkában, folyamatos feszült légkör és váratlan közéleti fordulatok hatására végre megíródott az idei első szöveg....

 

Vírus kovász…

Mind az, ami történik az valójában, legbelül jónak tűnik.

Nem, nem az emberek veszély érzete tetszik, nem élvezem a riadt mindennapokat, de olyan érzésem van lehet, hogy meg Tudna állni a romlás.

Bár elnyomott lényege még a rálapuló teher mentén is próbál ügyeskedve keresni a kiskapuk adta népünkre jellemző - nehogy már ne - okokat.

Még a riadt primitivitásban egy-egy túlárazott pillanatot megragadva igyekszik pótcselekedni, de már úgyis mindegy.

Ez a világ már sosem lesz a régi.

És ez nem is biztos, hogy baj.

Az emberiség mint, aki lefelé robog a hullámvasúton és nem, hogy még csak nem is sikít, hanem bármit megtenne, hogy meg gyorsabban száguldjon, pedig azt se tudja van-e felfelé.

Sejtelme sincs, hogy van-e sín tovább.       Csak kell lennie valaminek, nem?

Most otthon ül vagy sejti, hogy kéne és készül a folytatásra. Mint az iskolai nyári szünet, egyszerre rettegi és várja a végét.

Megélünk minden hétköznapot, minden levegővételben kicsit érezzük a baj összes tünetét.

Gyakori elgondolkozott percünk ráfonódik egy rossz forgatókönyvre és száradt torokkal, szorító mellkassal menekülünk a pillanat mélységéből.

Csak azért nem köszörüljük meg torkunkat mert az már majdnem köhögés.

Közben, ahogy a világunk teljes keresztmetszetében kezd leállni, hangja lesz a földnek. Akkorát szusszan bele, hogy a kilélegzése lefújja port és a zajt a kék égről.

Ez a világ már sosem lesz a régi.

És ez nem is biztos, hogy baj.

Abban bízunk, hogy mint egy jól működő immunrendszer megrázza a Maslow piramis szerinti alapvető igényeit és minden eddig ezt kijátszó rendszer elgyengül, majd populista fogva tartói ellen fordul. Lehullanak a valótlanság díszletei és a hazugság lila ködét elfújja a változás igényének szele.

Most még megy a játék, még hisznek a fals dalamokban, de mint minden Stockholm szindrómának ennek is a ráébredés és a normális lét reménye vet majd véget.

Fájni fog! Olyan lesz mintha egyszerre fertőződne meg egy ország két vírussal, amiből egy a felismerés. Visszatekintve a közelmúltra ez fog jobban fájni, jobban, mint egy szövetközi tüdőgyulladás.

Ez a világ Már sosem lesz a régi.

És ez nem is biztos, hogy baj.

Gyűjts belőle erőt, töltődj fel, a túlélés nem virológiai kérdés

Pokol és megváltás egyszerre ébred, ez nem egy teológia tévedés

Több generáció süti bele a reményét néhány kiló akciós Lisztbe

Falja a sok mérgezett információt, amit a kenyér helyett a testébe visz be

Mert ugrik minden kulcsszóra, mint a legjobb keresőmotor

Nem számít ki írta, hiteles-e vagy, valami haszonleső botor

Ez a világ Már sosem lesz a régi.

És ez nem is biztos, hogy baj.

Csak, ha ez az otthon nevelt kovász meg tud érni rendesen és kitartunk a jobb jövőbe vetett hitünk mellett, akkor akár jó tészta is kisülhet belőle. Többet nem fog ízleni senkinek a gyors, olcsó, ami másnapra megszárad.

Most majd megtanuljuk, hogy amit a szánkba rágnak az hosszú távon sosem lehet egészséges.

Ez a világ Már sosem lesz a régi.

És ez nem is biztos, hogy baj.

De, mint minden változás, ez is áldozatokkal jár.

Remélem, ha már történnie kell nem történik feleslegesen semmi...

 

 pek.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gaboard.blog.hu/api/trackback/id/tr9515572682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.