Sikerült bejutnom 4 év után újra a slampoetry bajnokság döntőjébe és ez végtelen boldogság. Nagyerejű szöveg segített ebben a nagy lépésben, amit nem feltétlen szeretnék túlszárnyalni, csak másik nézőpontból hozni legalább azt a szintet.
A belső gyermek
Ne haragudjatok, de én nem akarok felnőni!
Ne, ne mond, hogy már késő. Te engem csak kívülről látsz. Tudom nehéz egy legóval játszó ártatlan gyermekkép mellé tenni egy kopasz, meglett férfiembert.
Én mégis arra kérlek, próbáld meg! Nem a korommal van a bajom, hanem azzal temérdek behatással, ami eddig elért.
Annyira jó lenne a gyűlölet és rosszindulat nullponti mozdulatlanságában bízva gyermekként rámosolyogni a világra és elhinni, hogy a világ is őszintén képes még visszamosolyogni ránk!
Én maradni akarok az a tisztaszívű nyitott kíváncsiság, amit nem mozgat kétség.
Maradni akarok az őszinte mosolygás öröme, ami mögött nem keresed azonnal az árnyékot
Maradni akarok az a feltétlen szeretet, amiért megszületni érdemes, amit elveszteni nem szabad
Gondolom, máris elhiszed, hogy nincs minden rendben velem ez azért kicsit gyerekes.
Lánc lánc Eszter lánc Eszter lánci cérna, ha cérna volna, ő is kifordulna…néha magából? Vagy bírná még?
Ne, ne, ne sajnálj le, kérlek!
Hidd el, nem lennék én se mindig gyerek, csak ha lehet. Majd felnövök, ha kell..
Apám söre is elsőre keserű volt aztan felnőttem a feladathoz, ma meg már...
Felnőttem akkor is, amikor a könyökök elől kellett meg tanulnom elhajolni és a pofonokból meg okulni
Felnőttem akkor is mikor a beteg apámat kellett intézetbe adnom, hogy az anyám életét mentsem.
És felnőttem akkor is, amikor átláttam, hogy az országunk mekkora veszélyt jelent önmagára
Mert a hazug szónak mifelénk igen nagy a foganatja. Mert a hazug szónak mifelénk…
De itt belül akár mi lesz, én csak maradok őszinte gyerek
Mert én Nem hiszek, a gyűlöletben! A világ nem lehet ennyire egyszerű. Nem hiszek, a fekete fehérben. Ebben a nagy játék dobozban nem csak szürkének van árnyalata, hanem a kéknek, a sárgának, a zöldnek és nem ötven, hanem száz!
Nem hiszem, hogy a szomszéd fűje zöldebb, csak nem jó oldalról nézed!
Én a pirkadatban hiszek, az ébredésben.
Hiszek abban hogy a Lego kockanak párja van, nem ellen darabja és hiszek az ilyen boldog pillanatok élményében, amivel csak egyet szeretnék, megosztani a családommal, megosztani veletek.
Csak azt mond el felnőttként miért oly nehéz szándék nélkül kezet nyújtani. Csak úgy.
Te meg tudnád tenni? Benned ott van még a gyerek? És te benned? Ha? Ti megmernétek fogni a mellettetek ülő akár idegen kezét? Csak úgy. Játszunk ilyet! Gyerünk, mutassátok meg. Fogjátok meg és emeljétek fel! Tudtok még őszintén örülni egy ilyen kis semmiségnek? Had lássam!
Mindig szerettem volna egy végtelen hosszú gyermekláncot papírból kivágni. Tök jó hogy itt vagytok velem..
A mi feladatunk meggyőzni azt a korán felnőtt és elkeseredett 3 milliót, hogy legközelebb csak annyit írjanak a plakátokra: szeretet és elfogadás. hogy építhessünk végre együtt egy nagy színes legóvárat. Na annak volna értelme!
